HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Engedjék meg, hogy megköszönjem azokat az elhangzott javaslatokat, észrevételeket, amelyek a beszámoló kapcsán megfogalmazódtak. Gondolok mindenekelõtt a Szabó Iván második felszólalásában elmondottakra. Hadd tegyem hozzá természetesen rögtön, hogy szó sincs arról, hogy minden munkahelyet meg kell õrizni automatikusan, a privatizációs döntések kapcsán. Te sem így gondoltad - bocsánat, ön sem így gondolta. Szó sincs errõl, hanem azzal a gyakorlattal akarunk szakítani - és szakítani kell -, hogy kerül, amibe kerül, megvásárolja az új tulajdonos az üzemet, és utána fölszámolja, más szóval: piacot vásárol. Ezen a gyakorlaton változtatni kell, azt hiszem, az MDF is egyetért ezzel, és az új vagyontörvényben, az új tulajdonosokkal kötött megállapodásban erre ki kell térni.
Köszönöm azokat az észrevételeket is, amelyek arra irányultak, hogy jó néhány dolgot gondoljon át a kormány a teendõi között. Ígérem, hogy amikor konkrétan ide kerülnek ezek a kérdések, a parlament elé, akkor figyelembe fogjuk ezeket az észrevételeket venni.
Elhangzott jó néhány olyan felszólalás is, amellyel - meg kell mondanom - nagyon nincs mit kezdenem. Csak egy-két példát hadd mondjak.
(13.00)
Valaki itt azt mondta - azt hiszem, Torgyán József -, hogy hol épült a magyar papíripar: Uszty-Ilimszkben... Uszty-Ilimszkben az akkori Szovjetunió épített egy nagy papír-cellulózipari kombinátot, s Magyarország beruházással járult hozzá, amelynek ellenértékét az akkori Szovjetunió az utolsó fillérig cellulózzal törlesztette. Na, ennyit errõl...
A másik: a Magyar Televízió diktatúrát gyakorol az ellenzékkel szemben... Én szeretném, ha ugyanez a diktatúra lett volna, amirõl most beszélnek, az akkori ellenzékkel, vagyis velünk szemben a választási kampányt megelõzõen és a választási kampányban, amikor jóformán csak a kormánypárti képviselõk és miniszter urak, az akkori kormányfõ úr beszélhetett, nyilatkozhatott meg a Magyar Televízióban, és akkor sem adták meg a megszólalás lehetõségét számunkra, amikor nagyon súlyos és alaptalan vádakkal illették akár a Magyar Szocialista Pártot, akár más ellenzéki pártot. Tessék ma megnézni a Magyar Televíziót! Önök nem kevesebb teret és idõt kapnak a Magyar Televízióban, mint a kormánykoalíció. És ez így normális, uraim!
Sajnos, az nem normális, hogy ez a Televízió, amely ittmaradt, sok milliárdos veszteséggel küszködik, és ahhoz, hogy élvezhetõ, a közönség számára nézhetõ mûsort adjon, nagy tõkeinjekciók kellenének - csak mondják meg, hogy mibõl... Márpedig a magyar közönség joggal tart igényt arra, hogy a saját elõfizetési díja és adófizetése eredményeként nézhetõ, élvezhetõ televíziómûsorhoz jusson.
Ami a privatizációs ügyeket illeti:
Lehet, hogy én nem mondtam elég tagoltan - ezért elnézést kérek -, hogy mit akarunk tenni a privatizációban tapasztalt visszaélések ellen. Fölhívom képviselõtársaim szíves figyelmét, hogy hála a jegyzõkönyvvezetõknek, utólag meg lehet ezt nézni írásban is, el lehet olvasni. Arról beszéltem elõször is, hogy igen, fölszámoljuk, ahol lehet - bizonyára ez a kormány sem fogja tudni az utolsó szálig fölszámolni - a korrupciós ügyleteket, de mindent megteszünk ennek érdekében. A másik, hogy létrejött egy kormánybizottság, amelynek ez az elsõdleges feladata, és amely, mint ahogy említettem, a kormány, majd a parlament elé terjeszti a jelentését. Ezek után azzal vádolni a kormányt, hogy nem foglalkozik a privatizációs visszaélésekkel, enyhén szólva figyelmetlenség.
A tanácsadók... Itt hadd mondjak két dolgot: hiába beszélt és válaszolt Békesi László a tanácsadókkal kapcsolatos interpellációra, a tizenegyfõs tanácsadó testületben összesen két fõ van, akikrõl én utólag tudtam meg, hogy a Fotex igazgatótanácsában vannak. Megmondom, miért utólag: mert engem nem érdekel, hogy magánemberek milyen cégeknél, társaságoknál töltenek be tisztséget! Nem parlamenti képviselõkrõl van szó és nem állami tisztviselõkrõl; olyan emberekrõl, akik a tudományos életben elkötelezettek, ott dolgoznak, s azért nem kevés eredményt mutattak föl az elmúlt évek során. Nos, ezen embereknek a magánügye, hogy hol milyen szerepet vállalnak. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ez nem így van!) S hadd tegyem hozzá, hátha elhiszik: szóba sem került az eddigi két ülésen, hogy hogyan áll a Fotex. (Derültség a jobb oldalon. - Közbeszólás a jobb oldalról: Hol van a jegyzõkönyv?) Az igen, az szóba került, hogy mit lehet tenni a '95. évi költségvetés kapcsán, amellyel kapcsolatos feladatokat önöknek sikerült ránk hagyni. És még valami, ha már a Fotex itt többször szóba került: félreértés ne legyen, azt hiszem, egyikünk sem tõkeellenes vagy magántulajdon-ellenes. Nos, a Fotex, ha jól tudom, azon hazai vállalkozások közé tartozik, amelyek a legnagyobb mértékben és arányban vásároltak készpénzért üzleteket, amit mi is szorgalmazunk, önök is szorgalmaznak. Másrészt a Fotex - az önök megnyilatkozásai után utánanézettem - nagyon sok vizsgálatnak vetette alá magát, APEH- és más vizsgálatok zajlottak, és a teljesen tisztességesen és normálisan mûködõ cégek közé tartozik. Ezt azért kívánom megjegyezni, mert bár nekem a legcsekélyebb, közvetlen vagy más érdekem nem fûzõdik nemcsak a Fotexhez, hanem egyetlen más magyar vállalathoz sem, de kötelességem egy komoly, nagy céget megvédeni az alaptalan támadásoktól. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem a céget támadták!) De igen! Önök nagyon jól tudják, hogy aki üzlettel kapcsolatban van... - azért vannak egypáran, akik különbözõ igazgatótanácsokban tagok... (Az ellenzéki sorok felé mutatva:)... ezen az oldalon... (Közbeszólás a jobb oldalról: Ott nincs?).., de, biztos akad itt is... (Derültség.)..; nos, nagyon jól tudják, hogy egy cég hírnevén rendkívül sokat lehet rontani, ha állandóan emlegetik és megpróbálják gyanúba keverni. Ehhez csak ennyit szerettem volna hozzátenni.
Amit Orbán Viktor mondott, azt nem akarom külön kommentálni. Õ lényegében azt folytatja, amit a választási kampányban és azt megelõzõen mondott - elnézést, mert ez már minõsítés, és megfogadtam, hogy itt nem fogok minõsíteni. De azért hadd emlékeztessem valamire: a választások elõtt, akárhányszor hazajött valamelyik külföldi útjáról, rögtön úgy nyilatkozott, hogy a külföld kétségbeesne, meg mindazok, akikkel õ tárgyalt, ha az MSZP, egy baloldali párt kerülne itt kormányra. Azt hiszem, ez többször, nagyon sokszor elhangzott az õ szájából - hacsak azt nem mondja, hogy az újságírók ferdítették el, amit mondott. Egyébként pont az ellenkezõjét tapasztaljuk a mai gyakorlatban: kifejezetten jók a nemzetközi kapcsolataink - bevallom, bár lehet, hogy ez sokaknak fáj -, jobboldali politikai erõkkel, kormányokkal és másokkal is. Nos, én ezt ide sorolom.
A következõ dolog, amit meg szeretnék jegyezni, Kovaè köztársasági elnök úrral kapcsolatos. Én ebben az ügyben egyetlen nyilatkozatot sem tettem. Tehát amikor õ arról beszél, hogy itt nyilatkozatháború zajlott... - én errõl egyetlenegy szót nem szóltam. Egyszerûen amiatt nem - ha már ez szóba került - , mert a köztársasági elnök úr elmondta, hogy õk túl akarnak lépni a történelmi sérelmeken, amivel én egyetértettem, de emlékeztettem arra, hogy létezett annak idején a Beneš-dekrétum és az ehhez kapcsolódó törvények, amelyek többek között kollektív bûnösnek minõsítették, kiáltották ki a szlovákiai magyarságot. Én azt mondottam, hogy a történelmi sérelmeken aktuálpolitikai eszközökkel nem lehet túljutni, de jót tenne az ügynek, ha ezért megkövetnék a magyarságot. Ez hangzott el Pozsonyban - ha már szóba került, kénytelen voltam elmondani.
Nos, több megállapítással, ami itt elhangzott, tudnék még vitatkozni, de azért engedjék meg, hogy egy-két érdemi kérdésre röviden reagáljak még.
Az egyik az, miszerint ez a tájékoztató semmi új információt nem tartalmazott... (Közbeszólás a jobb oldalról: Semmit!).., ez elhangzott itt, vagy hogy nagyon keveset - valami ilyesmi hangzott el. Nézzék, lehet, hogy a mi tudatlanságunk számlájára írható, de tény: az én számomra nem volt ismeretes, hogy a privatizációban miért alakult ki ilyen helyzet; nem volt ismeretes minden részletében, hogy az ipar és a mezõgazdaság ténylegesen milyen helyzetben van; nem volt ismeretes, hogy milyen folyamatok zajlottak az egész kárpótlásban - és még sorolhatnám tovább. Feltehetõen nagyon sokan nem ismerik az országban még mások sem ezeket a tényeket. Ezért is tartottam szükségesnek, hogy ezt elmondjam a parlament, a közvélemény elõtt. Hozzá szeretném tenni - ezt is elmondtam -, hogy igen, a kormányprogram az addig ismert dolgokra épül. De hadd fûzzek ehhez még valamit: ha az uraknak ez semmi újat nem mondott, akkor azért joggal vetõdik föl bennem a kérdés, hogy miért nem tettek annak érdekében semmit, hogy ezek a negatív jelenségek ne kerüljenek annak idején felszínre?! (Taps a bal oldalon.) Ha annyira tisztában voltak mindazzal, amit mi most fölsoroltunk, akkor tenni kellett volna valamit annak idején, hogy ez a helyzet ne következzen be!
(13.10)
Egyébként, ha jól tudom, a Kereszténydemokrata Néppárt feszegette több hónapon át a privatizációs visszaélések ügyét, aztán úgy, ahogy volt, abbamaradt az egész ügy. Bizonyára õk tudják, hogy miért nem sikerült semmit se tenniük felvetéseik nyomán. De én ezzel külön nem kívánok foglalkozni.
A másik ilyen kérdés a tetemrehívás. Elnézést kérek, ez a tájékoztató, beszámoló semmiféle tetemrehívásra vonatkozó utalást nem tartalmazott. Nem azért, mert Szabó Iván megkért arra, hogy ne személyeskedjek - ugye megkért?... (Dr. Szabó Iván: Meg.) ...és nekem nem is stílusom a személyeskedés -, hanem azért, mert úgy ítéltem meg, hogy miközben bemutatjuk a helyzetet, alapvetõ fontosságú, hogy valamilyen egyetértésre jussunk az emberekkel a tennivalókat illetõen.
Igaza van Füzessy Tibornak: megrendült az emberek bizalma a politikusokban, a politikai pártokban - a Fideszben, az MSZP-ben és a többiekben. Megrendült abban az értelemben, hogy úgy látják, tovább folyik a marakodás, egymás ócsárlása, az idõhúzás, a kétórás napirend elõtti... felszólalások - hogy ne minõsítsem -, és sorolhatnám tovább. Igen, mert úgy érzik, hogy megint nem az igazi, komoly, ténybeli kérdésekkel és az õ problémáikkal foglalkozunk. Ezen változtatni kell! (Mozgás és zaj a jobb oldalon.) Mi az ellenzék felelõsségérzetére kívánunk apellálni.
Itt elhangzott, hogy diktatúra meg nem diktatúrára törekszünk, az önkormányzati törvény kapcsán. Elnézést kérek: nyáron sor került az önkormányzati törvénnyel kapcsolatban hatpárti egyeztetésre (Dr. Torgyán József: Ez nem így van!) - bocsánat, a Kisgazdapárt kimaradt. Semmiféle olyan kifogás nem merült fel ezen az egyeztetésen, amit utána az ellenzék pártjai a koalíció szemére vetettek. Miért nem ott tetszettek megfogalmazni? (Mozgás, zaj, közbeszólások a jobb oldalon.) Miért nem ott? Jegyzõkönyvekkel bizonyítható, hogy mi fogalmazódott meg. (Taps a bal oldalon. - Mozgás és zaj a jobb oldalon. - Egy hang a jobb oldalról: Tévedés!)
Tisztelek minden felszólalót, de elnézést, amikor már sportot ûznek abból egyesek, hogy a frakció minden egyes tagja hozzászóljon, az enyhén szólva obstrukció - és az ügy nem megy elõre, nem jutunk elõbbre. Mi készek vagyunk megállapodni. (Közbeszólás a jobb oldalról: Ezt eddig nem vettük észre!) Készek vagyunk megállapodni abban, hogy figyelembe vegyük az ellenzék véleményét is. De egy valamiben nem vagyunk hajlandók engedni: a választók azért bíznak bennünk, azért helyezték belénk a bizalmukat, hogy végre döntsünk, elõrelépjünk, kivezessük az országot a válságból. Mi nem engedjük meg, hogy az ellenzék lefékezzen ebben a cselekvésben bennünket. Ezt legyenek szívesek tudomásul venni! (Taps a bal oldalon.) És ez nem azt jelenti, hogy ha bármiféle ésszerû javaslatuk van, azt nem vagyunk hajlandók megvitatni. De ami az elmúlt két hónap alatt történt, Torgyán úr, az tényleg úgy van, ahogy ön mondja. Hozzá szeretném tenni, megfogadtam, hogy én nem vitatkozom önnel. (Derültség a bal oldalon.) De azért, az idõt elvíve, ön is jelentõs mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a parlament ennyit foglalkozott nem ide való kérdésekkel. (Taps a bal oldalon. - Torgyán József: Gazdasági törvénykezéssel kellett volna foglalkozni!) Ön is hozzájárult. Így volt a múlt héten hétfõn, amikor közel egy órát beszélt. Szíve joga. Csak hát gondolni kellene arra... (Torgyán József: Több témához szóltam hozzá.) Összesen háromszor. Gondolni kellene arra, hogy ennek az országnak fontosabb dolgai is vannak. (Taps a bal oldalon.) Vagy menjünk ki és hallgassuk meg Torgyán Józsefet vagy bárki mást; vannak fórumok, televízió, rádió, szervezzünk klubot, ahol éjfélig meghallgatjuk egymást. (Taps a bal oldalon.) Hát csináljuk meg ezt - de kérem, ne vegyék el az idõt a fontos döntésektõl! Döntenünk kell, mert egy sor területen nem tudunk lépni törvényalkotás nélkül. (Mozgás és zaj a jobb oldalon.) És tényleg ott tartunk, nem hogy negyvenkét törvényt vagy törvénymódosítást, hanem még húszat se fogunk tudni megcsinálni, ha így mennek tovább a dolgok.
Ha önök azt mondják, hogy valamit eltolt a kormány, rosszul fogalmazott meg, van annyi lelkierõnk, hogy önkritikát fogunk gyakorolni, és ha kell, visszalépünk. El fogjuk fogadni. (Zaj, közbeszólások a jobb oldalon.)
Még valamit: ebben a parlamentben négy éven át én mást se hallottam, mint azt, hogy mit tettek az elõdök negyven éven keresztül. Igaz, nagyon sok rosszat tettek. A Fidesz is ebbe szállt be és erre építette választási kampányát, hogy hogyan tudja - úgymond - a szocialista pártot szalonképtelenné tenni. Azért hadd mondjak valamit: érdekes módon a Nyugat viszont elismeri ennek a Magyar Szocialista Pártnak azokat a tetteit, amelyeket a rendszerváltás érdekében kifejtett, azokat, amelyeket annak érdekében fejtett ki, hogy itt 1990-ben sor kerülhessen az elsõ szabad, demokratikus választásokra. Ezt többször elmondtuk a parlamentben, és elmondtuk másutt is.
Uraim, önöknek teljesen igazuk van, hogy a 20 milliárd a korábbi években halmozódott fel. De hogy az MSZP szakított az MSZMP-vel, az többek között annak is betudható, hogy azt mondtuk, nem lehet külsõ források rovására élni. És mi léptünk fel elsõként ez ellen. Mint ahogy mi léptünk fel az ellen is: nem lehet, hogy úgy szállítsunk a keleti piacokra, a volt Szovjetunióba, hogy nincs meg az ellentétel. Ez is igaz. Na de nem ideológiai alapon álltunk ehhez a kérdéshez, mint ahogy utána történt, hanem azon az alapon, hogy az ország számára az a jelenség káros. Így álltunk hozzá.
Egyébként, ha már megemlítettem a bevezetõben a Világbankot, hadd idézzek a Világbank elnökének a levelébõl. Magyarország vezetõ szerepet játszott a közép-európai régióban a nyolcvanas évek végén. A magyar reformok utat mutattak, és a kilencvenes évek elején a magyar gazdaság bármely más keleti gazdaságnál felkészültebb, intézményi szempontból fejlettebb, a külvilág felé nyitottabb volt. Sajnos az elmúlt két év során az az elõny elveszett. Úgy tûnik számunkra, hogy a reformok üteme szinte stagnálásba fordult. Ugyanakkor drámai romlás következett be a makrogazdasági helyzetben. A folyó mérleg ennyire és ennyire csökkent, ennyivel és ennyivel romlott és így tovább. Mindez az élénkülés vagy az össztermék jelentõs növekedése nélkül történt.
Ez a Világbank megállapítása, nem az egyesek által sokat átkozott Valutaalapé. A Világbanké. (Szabó Iván: Az IMF hogy fogalmaz?) Az IMF... az még keményebb... Azt is meg tudom mutatni.
Tehát nem mi mondjuk, hanem a külsõ objektív megfigyelõ, az a Világbank, amely nagyon komoly százmillió dollárokkal szállt be már a magyar gazdaság korszerûsítésébe - és ebbõl követelmények származnak a mi számunkra.
Még valamit hadd mondjak az elhangzottakkal kapcsolatban, amit nagyon fontosnak tartok. Csak megjegyzem: hogy a Magyar Demokrata Fórum és a Fidesz milyen választási eredményt ért el, arról mi nem tehetünk. Mi, szocialisták biztos nem tehetünk, ez az önök ügye - idõnként ezt érzékelem.
Amit mondani szeretnék:
Az elsõ: igen, azért tártuk ezt a helyzetet az ország elé, mert össze akartuk foglalni, hogy milyen kihívással nézünk szembe.
A második: elfogadom azt, hogy sok, vagy nagyon sok új elemet nem tudunk felsorakoztatni, azért se, mert a kormányprogramot nem akartuk megismételni. De ennek az igazi oka az, hogy gyötrõdünk nap mint nap, hogyan lehet a nemzetközi és hazai elvárásoknak megfelelni. Tegnap a rendkívüli kormányülésen közel három órán át vitatkoztunk milliárdokról meg százmilliókról, hogy tetõ alá hozzuk a '95-ös költségvetést. (Egy hang jobbról: Ez a kormány dolga!) Persze, hogy ez a dolga. De hozzá szeretném tenni, hogy minden szükség kielégítése mellett - vagy töredékének a kielégítése mellett - még mindig ott tart az ország, hogy legalább 80-100 milliárd hiányra nincs fedezet. Ilyen helyzetbe jutottunk. Ez nem dramatizálás, ezek tények.
Hadd tegyek még hozzá valamit, minden Valutaalap-ellenes és egyéb kijelentésekkel szemben: igen, létérdekünk, hogy megállapodjunk a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal. Ha nem születik meg velük a hároméves megállapodás, az ország finanszírozhatatlanná válik. Surján úr azt mondja, hogy másutt is vannak ilyen magas költségvetési hiányok, például Svédországban meg másutt. Igaz. Csak tegyen hozzá valamit: de nincs ilyen külföldi és nincs ilyen belsõ adósságállománya ugyanezeknek az országoknak. Óriási különbség a svéd meg a magyar helyzet. Még szívesen el is cserélném a svédekkel a mi helyzetünket. (Derültség a bal oldalon.) Nem lehet finanszírozni, ha nem lépünk. És ahol lehet, megszorításokat kell alkalmazni, de azzal, hogy nem mondunk le a vállalkozások élénkítésérõl, a növekedés beindításáról.
(13.20)
Mi ezt szerettük volna érzékeltetni, és ezt akarjuk a jövõnek is, a közeljövõnek mondani. Azért, mert azt szeretnénk, hogy olyan programot vázoljunk fel, olyan feladatokat fogalmazzunk meg, amelyek számonkérhetõk rajtunk. S ha egy év múlva, amit most ígérünk, ideállunk önök elé, nyugodtan tegyék meg ezt a számonkérést, hogy mit tettünk mindazokban az ügyekben, amiket itt elõadtunk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a bal oldalon és balközépen.)