RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! Biztató szavakat mondott Tokaj-Hegyalja térségére és az ott lakók érdekében. Úgy gondolom, hogy azt önöknek és a parlament minden tagjának látni kell világosan, hogy ezeknek az embereknek nincs más megélhetési lehetõségük. Ezek az emberek a szüretet alig várják, az aszútermést alig várják, hogy leszedjék szemenként, és ez óriási munkát és odafigyelést igényel. Valahogy úgy fogalmazott a hegyaljai ember, hogy "minden liter aszúborban annyi izzadság van, amennyi megterem". Azt kérem... - pénzügyminiszter úr is itt van: ha nem talál pénzt a pótköltségvetésben, ha úgy gondolja, ahogy elmondom, annak van forrása, akkor biccentsen, mert nem tudom, elnök úr ad-e neki válaszra lehetõséget vagy nem. Úgy gondolom, hogy azt a forrásadót, amely úgy jelent meg a pótköltségvetésben, hogy október 1-jétõl eltöröljük, viszont ha egy pótköltségvetés igen súlyos helyzetben van, és az országnak szüksége lenne arra az egymilliárd forintra, akkor ne töröljük el, hanem ebbõl az összegbõl finanszírozzuk meg Tokaj-Hegyalja aszú- és minõségi szõlõ felvásárlásának a lehetõségét.
Ennek a reményében fogadom... - Látom, pénzügyminiszter úr mosolyog, akkor gondolom, hogy bele is egyezik ebbe (Derültség, közbeszólások. - Dr. Békesi László tagadólag ingatja a fejét.). Ennek a reményében államtitkár úrnak is hadd mondjam: bízom abban, hogy segítenek, mert miniszterelnök úr elmondta a beszédében, hogy a vidék a nemzet megtartó ereje. A falu, a szõlõ, a föld egy és ugyanaz, tehát szétválaszthatatlan egymástól. Ezeknek az embereknek ott kell megélni. Remélem, hogy ezek a gondolatok mélyen miniszter uraknak az arcára "rakódnak", és majd ha Tokaj-Hegyalja megjelenik, akkor eszükbe jut az aszú, amitõl majd megtüzesednek. (Derültség.)
Elfogadom államtitkár úr és miniszter úr válaszát, abban a reményben, hogy komolyan fogják a jövõben támogatni Tokaj-Hegyaljának a térségét. Köszönöm szépen. (Taps.)