LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Nagyon köszönöm azoknak a kormánypárti képviselõknek, akik jelen vannak ebben a reménytelen küzdelmünkben... S nagyon nagy lelkierõ kell, hogy errõl az oldalról fölálljunk s indulatok nélkül próbáljunk érvelni a visszhangtalanságban, próbáljunk meg a törvénymódosításhoz olyan indítványokat csatolni, amelyek nemcsak a mi meggyõzõdésünk szerint, de az érdekvédelmi szervezetek, szövetségek, önkormányzatok hozzánk érkezõ s nyilván önöket sem elkerülõ jelzései alapján állíthatjuk, hogy szükségesek volnának.
Egyetlenegy területrõl szeretnék beszélni és szíves figyelmükbe ajánlani, bár tudom, hogy a döntés megszületett.
(10.50)
Tudom azt, hogy a pénteki szavazás sorsa szinte minden területen eldõlt, és idõhúzásnak tûnik most már ezek után mégiscsak felállni és próbálni megértetni önökkel és különösen azokkal, akik településeken élnek, az önkormányzatok közvetlen közelében, s tapasztalhatták az elmúlt esztendõkben, hogy többek között az önkormányzati testületek belsõ viszálykodása, belsõ nyugtalansága, türelmetlensége, érdekellentéte következményeképpen mindössze egyetlenegy önkormányzati testületet kellett a több mint háromezerbõl az elmúlt négy esztendõben, sorozatos alkotmánysértések miatt feloszlatni.
Most pedig módosítani kívánják önök - és minden valószínûség szerint pénteken ez meg is történik - az önkormányzati törvény 18. §-át egy (3) bekezdéssel, amely az önfeloszlatásról fog szólni. Tehát ez azt jelenti, hogy egy önkormányzati testület, amennyiben önmagát mûködésképtelennek ítéli, minõsített többséggel feloszlathatja önmagát.
Önök jól tudják, hogy ebben az országban túlnyomó többségben a településformák közül azok a jellemzõek, ahol 5-6 ezres lélekszám alatt élnek a településeken. Itt pedig kisebb önkormányzati testületek vannak. Egy 1200 lakosú településen mindössze 7 önkormányzati képviselõ. És ez azt jelenti, hogy hiába ér véget a választással a választási kampány, megválasztja ez az 1200 lélekszámú település a képviselõ-testületet és a polgármestert, ezután a választási kampány tovább folytatódhat, hiszen van egy lehetõsége a testület egy részének, hogy leváltsa, visszahívja azt a polgármestert, akit a településen élõ polgárok közvetlenül választottak meg.
Úgy gondolom, egy olyan korszak kezdõdhet az önkormányzatok jelentõs többségében, amelynek során a helyi érdekütközések, ellentétek egyik sajátos fegyvere lesz ez az önkormányzati törvénymódosítással biztosított lehetõség. És nem azt a célt fogja szolgálni, amelyet önök joggal fogalmaztak meg, hogy a mûködésképtelen önkormányzatnak legyen lehetõsége önmaga feloszlatására.
Önök is jól ismerik, hogy másképpen mûködik a valóságban az emberek közötti kapcsolatrendszer és az érdekellentétek sokszínûsége, s minden bizonnyal - és ezt jelzik sok helyrõl az országban - nem a társadalmi megbékélés, nem a társadalmi nyugalom irányában fog ez hatni, hanem éppen a viszálykodás szellemét szabadítja ki ebbõl a törvényhozói palackból.
Mesterségesen teremtenek önök ezzel egy visszahívási lehetõséget. És sokan gyanakodnak arra, hogy tulajdonképpen itt arról van szó, hogy ezzel a kétharmados többséggel rendelkezõ kormánypártok valójában a hatalomátvételüket akarják felerõsíteni és megnyugtatóvá tenni. Hiszen ha egy kisebb településen egy népszerû, de éppen nem kormánypárti polgármestert választanak, ebben az esetben a testületbõl sajátos eszközökkel visszahívható lesz a polgármester.
A helyi demokrácia ellen is hat ez a törvénymódosító javaslat. Hiszen a helyi demokrácia lényege azért az, hogy a megválasztott polgármestert csak az hívhassa vissza, aki megválasztotta.
Itt is egy ellentmondás, erõs ellentmondás kínálkozik. És nem is értem - megvallom õszintén -, hogy a szocialista képviselõk, szabaddemokrata képviselõk és különösen azok, akiknek erõs közük és kötõdésük van a településekhez, hogyan érthettek egyet egyáltalán ezzel az elõterjesztéssel.
Hiszen az õ érdekük is az, hogy az adott településen a politikai vitakultúra erõsödjön, ne pedig ilyen eszközök irányába mozduljon el a különféle érdekellentétek görcseinek oldása. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak a kisebb településeket érinti ez. Talán abszurdnak tûnik - és ebben a politikai, belpolitikai helyzetben abszurdnak tûnhet -: mi történik akkor, ha Budapest fõpolgármestere egy ellenzéki közös jelölt lesz? Ebben az esetben Budapest fõvárosának képviselõ-testülete visszahívhatja a Budapest lakói által megválasztott fõpolgármestert.
Nagyon tartok attól, hogy a választási kampány az önkormányzati választásokkal nem ér véget. Sõt, egy négy esztendõn keresztül történõ választási kampány folytatódik, amely minden bizonnyal nem a társadalmi békét, nem a településen élõk érdekeit fogja szolgálni.
És fájdalmasan állapítom meg azt, hogy az elmúlt négy esztendõben lassan talpra álló, de mégis mûködésbe lendülõ érdekvédelmi szervezetek, szövetségek véleménye nem tudott eljutni ezen a területen sem, sem a bizottságokba, sem a parlament elé.
Köszönöm a szót. Reménytelen a helyzet. De mégis kérem, hogy gondolják végig! A viszálykodásnak az aranyalmáját gurítják be e törvényjavaslattal az önkormányzati testületi asztalokra, és úgy vélem, ez nem lehet érdeke sem kormánypártnak, sem ellenzéknek. Hiszen a legdrágább kincsünket látom veszélyeztetve ebben is; azt a társadalmi, belpolitikai stabilitást, amelynek következményeképpen lehet ebben az országban egy olyan belsõ nyugalom, amely már a gazdaságban, erkölcsben, kultúrában, másutt is érvényesítheti - érvényesíthetné - a hatását. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)