DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Az már világos volt elõttem, illetve többünk számára, hogy bizonyos szavakon, például szakértõ, szakszerûség alatt különbözõ dolgokat értünk. Ebben eltér a véleményünk, de sajnálattal kell tapasztalnom, hogy az a szótár, amibe ezeket a szavakat be lehetne írni, egyre jobban szaporodik. Ahogy hallgattam az önkormányzati bizottság elõadóját, úgy gondolom, az "alapos" szó is bekerülhet ebbe a szótárba, de ahogy figyelem a vitát, illetve a vita hiányát, úgy gondolom, hogy hamarosan a "párbeszéd" is ebbe a szótárba fog bekerülni.
Milyen tapasztalataim voltak az önkormányzati bizottság ülésén, miután 35 módosító javaslatot készítettem az önkormányzati törvényhez azzal a szándékkal, hogy azokat a megfogalmazott törekvéseket, amiket itt szóban deklaráltak, valahogy a normaszöveg szintjén is tapasztaljuk. Megítélésem szerint maguknak az önkormányzati törvényhez kapcsolódó módosító javaslatok tárgyalása is egészen méltatlan idõben történt, az elmúlt héten pénteken, a késõ délutáni órákban. Képzeljék el, amikor délután fél 5-kor még 150 módosító javaslat áll a tisztelt bizottság elõtt és tapasztaltam, hogy a bizottság tagjainak az elsõdleges törekvése nem az érdemi és alapos vita volt, hanem az, hogy a feladaton minél gyorsabban túl legyenek.
(11.20)
Természetesen fél ötkor még elõttük volt 150 módosító javaslat, de ne legyen senkinek aggálya, ezeket a bizottság végigtárgyalta. Hogy ez mennyire volt szakszerû és alapos, ennek eldöntését önökre bízom, hisz nyugodtan megállapíthatjuk, hogy mást értünk ezeken a fogalmakon.
Amikor a bizottság ülésén tapasztaltam ezeket a méltatlan körülményeket, olyan formában próbáltam alkalmazkodni a kialakult helyzethez, hogy a beadott módosító javaslataim közül nagyon soknál nem érveltem mellette, nem próbáltam a bizottság tagjainak türelmét igénybe venni, inkább a bizottság és a saját erõmet egyes kiemelt fontosságú kérdésekre tartalékoltam és reméltem, hogy a bizottságnál ez megértésre talál. Szolidan ment is ez egészen addig, míg el nem érkeztünk a törvényjavaslat módosításának 38.§-ához, amely megítélésem szerint egy kardinális kérdéssel foglalkozik. Nevezetesen azzal, hogy az ország legnagyobb önkormányzati testületének összetétele milyen legyen.
Amikor próbáltam az elõterjesztõ érveit megismerni, hogy miért kerül sor változtatásra - hangsúlyozom, én is indokoltnak látom a változtatást, csak más irányban -, nem nagyon kaptam erre választ és az elõterjesztéshez benyújtott szöveges indoklás sem tartalmazott erre eligazítást. Ezért a bizottság ülésén próbáltam ezt megismerni és saját véleményemet elmondani. Miután az ülést vezetõ szabaddemokrata alelnök eléggé határozott hangnemben közölte velem, hogy ez eldöntött kérdés, közölte velem, hogy errõl már rengeteget vitatkoztak és közölte velem kvázi, hogy ne éljek vissza azzal a lehetõséggel, hogy tanácskozási joggal veszek részt. Úgy gondolom, hogy ezek nagyon méltatlanok egy bizottság üléséhez. Ezek után természetesen nem is vettem részt a bizottság ülésén, ezért kénytelen vagyok érveimnek egy csökkentett részét itt, a plenáris ülésen elmondani, bár vakon hittem abban az álláspontban, ami szerint a parlament érdemi munkáját megpróbáljuk a bizottsági ülésekre tenni. Azt tapasztalom, hogy az önkormányzati törvény ügyében érdemi vita, azaz párbeszéd sem a plenáris ülésen, de még kevésbé a bizottsági ülésen sem alakult ki.
Mi is a jelentõsége és mi az a módosító javaslat, amit az elõterjesztõ beterjesztett a fõvárosi önkormányzat testületének létrehozására? Az, hogy a 88 fõs testület 22 kerületi képviselõtestület által delegált küldött-tagjának megvonja a szavazati jogát és a közgyûlés mûködésében való részvételük feltételeit a szervezeti és mûködési szabályzatba helyezi el, tehát tovább korlátozza a lehetõségeiket. Itt, a fõváros esetében fontosnak tartom tisztázni az alapvetõ véleményazonosságot és véleménykülönbséget közöttünk. Tehát mi alapvetõen egyet tudunk érteni azzal, hogy Budapest egységesebb, vagy ha úgy tetszik - bár tartalmát tekintve nem biztos, hogy ez megfelelõ - centrálisabb legyen, de ezekkel a módszerekkel, amelyekkel önök ezt el kívánják érni, a fõváros és a kerületek között lévõ feszültségek nem feloldódnak, hanem kiélezõdnek. Amikor a feladat- és hatásköröknek jelentõs részét - talán helyesen - áttelepítjük a fõvárosi önkormányzat közgyûléséhez, akkor teljes mértékben helytelen a területi elv alapján delegált képviselõk szavazati jogát megvonni.
Megítélésem szerint ellentétes irányban kellene elmozdulni, olyan formában, hogy ezeket a testületeket azok a közvetlenül választott polgármesterek képviseljék, akikre azért szavaznak az emberek, mert naiv módon azt hiszik, hogy Budapesten õk fogják intézni a helyi ügyeket. A helyi ügyeket Budapesten nem a közvetlenül választott polgármesterek fogják intézni, hanem a pártlistákon összeállított fõvárosi önkormányzati testület. Ezekbe a testületekbe a helyesen közvetlenül választott polgármesterek véleményét még be sem engedjük. Ha a polgármestereknek mi közvetlen választással erõteljesebb legitimációt adunk, akkor miért csökkentjük a lehetõségeiket? Miért nem adjuk meg ehhez kapcsolódóan azokat a jogokat, jogosítványokat, amelyek feladataik elvégzésében segítik õket?
Nyugodtan ki merem mondani, hogy ezzel az eljárási technikával Budapesten becsapjuk, illetve bocsánatot kell kérnem, e törvényt megszavazók becsapják a választópolgárokat, mert õk joggal azt hiszik, hogy XY kerületi polgármester fogja az ügyeiket intézni. Nem õ fogja intézni, a közelébe sem engedik!
A második számú kardinális kérdés, amely Budapestet érinti, a forrásmegosztás. Engedjék meg nekem, hogy elmondjam, mert az elmúlt évek tapasztalatait a fõvárosi önkormányzatban szereztem, ahol választott képviselõként vettem részt.
Forrásmegosztást illetõen az a sajátos rendszer alakult ki - aminek természetesen oka is van a fõvárosi közgyûlésben -, hogy az úgynevezett kétszintû önkormányzat révén a központi források egy másodlagos elosztáson mennek keresztül. Ez azt jelenti, hogy elsõ ütemben a fõvárosi önkormányzat kapja meg a költségvetési forrásokat, majd ezt követõen kerül sor egy újabb leosztására a kerületek között. Mindeddig ezt úgy lehetett elvégezni, hogy a kerületek többségének támogatása kellett ehhez a megoldáshoz, azonban a jelenlegi törvényjavaslat ezt meg kívánja szüntetni. Azzal, hogy a kerületnek a források fölötti rendelkezésbe még nagyon szerény - mert ez nagyon szerény - beleszólása sem lehet, még jobban csonkítja a jogosítványaikat és a feladataik elvégzésében kimondottan gátolja õket.
Módosító javaslataimmal ezeket a problémákat próbáltam - ahogy az elõttem levõ összefoglaló jelentés mutatja, nem sok eredménnyel - megoldani, de még azt sem tudtam meg, mi az oka annak, hogy a testületnek nem lehetnek tagjai a polgármesterek. Kisebb vita után a tisztelt, illetve általam már kevésbé tisztelt szabaddemokrata alelnökbõl azt sikerült kicsikarnom, hogy vegyem tudomásul, ez politikai döntés. Én ezzel tisztában vagyok, de érv helyett ezt nem lehet használni. Ez politikai döntés, de tessék az érveket megosztani velünk. Abban az esetben, ha nem osztják meg velünk, kénytelen vagyok nemcsak feltételezni, hanem bizton állítani, hogy az az egyeztetõ politika, amit a fõvárosban a szabaddemokrata fõpolgármester folytatott, csõdöt mondott, gondolom, ez mindannyiunk elõtt világos. És ezt a problémát úgy próbálják orvosolni, hogy a hatályos jogszabályokat változtatják meg.
Erre egy kerületi polgármester azt mondta: nem biztos, hogy a jogszabályokkal van a baj, de a politikai részét - úgy gondolom - a választópolgárok decemberben, vagy valamikor el fogják végezni.
Módosító javaslataim egy jelentõs csomagja irányult arra, hogy kigyomláljam azokat a kiváltságokat, amelyeket a fõvárosi fejezet a fõvárosnál tartalmazott. Nagyon örülök, hogy az alpolgármester-választásnál gyakorlatilag elfogadták Rubovszky György és Latorcai János képviselõtársaim javaslatait. Magam is tettem, ha más technikai megoldással is, ilyen javaslatot.
Sajnálattal tapasztaltam, hogy a bizottság nem fogadta el az említett "alapos" vita után azt, hogy az önkormányzati törvény rendelkezik olyan hatáskörökkel, amiket a testülettõl nem lehet átruházni, tehát a testülettõl át nem ruházható hatáskörökkel. Ez az ország összes önkormányzati településében így mûködik, kivételt képez a budapesti önkormányzat, ahol ezek közül bizonyos jogosítványok átruházására lehetõséget ad a fõpolgármesternek. E kiváltság felszámolását céloztam meg a módosító javaslatommal.
Az elõttünk levõ törvénytervezet az egész országban megváltoztatja a polgármesteri hivatalok elnevezését, természetesen Budapesten nem, marad a fõpolgármesteri hivatal. Erre is tettem módosító javaslatot, hogy kigyomláljam. A tervezet egyedül a fõvárosi közigazgatási területen alkalmazza a kényszertársulás intézményét, sehol a fõvárosi önkormányzatban. Erre is tettem módosító javaslatot, de ez az ismert eredménnyel zárult.
Tisztelettel köszönöm az önkormányzati bizottságnak azt a sikert, amit nekem juttatott, azzal, hogy átesve a tûzkeresztségen, immáron van három olyan módosító javaslatom, amit elfogadott. Ezek közül kettõ valamelyik adott helyen úgy szólt, hogy minõsített többség kell valamilyen eljáráshoz, errõl a két helyrõl kiemeltem és ahol a többi volt, oda betettem. Ez volt a harmadik módosító része, ezt elfogadta a bizottság. Köszönöm szépen, bár úgy gondolom, hogy ennél sokkal érdemibb módosító javaslataim voltak. Ez olyan technikai jellegû, ami nyilván a javaslat komolyságát jelezte.
Még egy fontos kérdésrõl szeretnék szólni az elmúlt négy éves tapasztalataim alapján és szeretnék az elutasított módosító indítványaim mellett érvelni. Nevezetesen: az önkormányzatoknál a testülethez telepített pénzügyi ellenõrzés rendszerérõl. Bizonyára tudják és emlékeznek rá, hogy az 1990-ben megalkotott önkormányzati törvény a testületeknek egy bizottság, a pénzügyi ellenõrzõ bizottság létrehozását írta elõ kötelezõ jelleggel.
(11.30)
Azonban ez a bizottság a tartalmi munkáját, a feladatát valóban nem töltötte ki, s én üdvözlöm és helyesnek tartom azt a törekvést, ami arra irányul, hogy ennek a bizottságnak a feladatait meghatározza a törvénytervezet.
Nagyon nagy hibájának tartom viszont, hogy ezt úgy teszi, hogy az "ellenõrzés" szót kiveszi a megnevezésébõl, mert megítélésem szerint ezzel az ellenõrzési funkciójától is megfosztja a bizottságot. Ha könnyedén fognám fel, akkor azt is mondhatnám, hogy tulajdonképpen személyes sikeremnek is felfoghatom, hogy a szabaddemokraták vagy a szemben ülõk meg akarják szüntetni a pénzügyi ellenõrzõ bizottságot, de úgy gondolom, itt azért egy kicsit többrõl van szó.
Megítélésem szerint az a szabályozás, amely megszünteti az ellenõrzõ funkciót és a pénzügyi ellenõrzõ jelleget, módosításra szorul. Ennek érdekében azokon a helyeken, ahol például a költségvetési javaslatot kívánja véleményezni a pénzügyi ellenõrzõ bizottság, az a javaslatom, hogy a véleményezõ szerep kizárólag a végrehajtásra, tehát a beszámolóra terjedjen ki, mind a félévi, mind az éves beszámolóra.
A törvényjavaslat feladatként adja a pénzügyi ellenõrzõ bizottságnak, hogy kísérje figyelemmel a költségvetési bevételek alakulását. Ezt két apró szóval egészítettem ki: az egyik az, hogy "figyelemmel kíséri és ellenõrzi"; a másik pedig, hogy "a költségvetési bevételek és kiadások alakulását". Úgy gondolom, hogy egy költségvetésnek két oldala van; ha itt ellenõrzésrõl, mégpedig érdemi ellenõrzésrõl van szó, akkor a kiadási oldalt is tekintenie kell.
Szomorú voltam, hogy a bizottság elutasította ezeket a javaslataimat, amelyek még az egyharmados támogatást sem kapták meg.
Szólnom kell végezetül a belsõ ellenõrzésrõl az önkormányzatoknál. Ezt a kérdést ketté kell választanunk: az egyik dolog az önkormányzat saját gazdálkodásának az ellenõrzése, a másik pedig az intézményrendszer ellenõrzése.
A saját gazdálkodás ellenõrzésénél tettem egy javaslatot, mert a jelenlegi rendben ez önkéntes feladat. A törvényjavaslat úgy intézkedik, hogy a helyi önkormányzat gazdálkodásának belsõ ellenõrzését, valamint a saját intézmények pénzügyi ellenõrzését a polgármesteri hivatalnak a jogszabályban meghatározott képesítésû belsõ ellenõre végzi. Úgy gondolom, ezt egy kicsit határozottabban és konkrétabban kell megfogalmazni és törvényi kötelességévé, nem pedig fakultatív feladatává tenni az önkormányzatnak, hogy végezze ezt a belsõ ellenõrzést. Tehát a módosító javaslatom így szólt: "A helyi önkormányzat önállóan vagy társulás útján köteles gondoskodni gazdálkodásának belsõ pénzügyi ellenõrzésérõl.", valamint "A helyi önkormányzat ellátja intézményeinek pénzügyi ellenõrzését."
Meg kell mondanom önöknek, hogy más tollával ékeskedem. Ezekkel a javaslatokkal én egyetértek, de nem én magam szültem ezeket. A Közigazgatás 1993. évi novemberi számában megjelent a Belügyminisztériumnak egy szakanyaga az önkormányzati törvény akkori módosítástervezetérõl, normaszövegszerûen. Ez a két rész szó szerint így szerepel benne, és a magam részérõl ezzel százszázalékosan egyetértek. Ezért vállaltam fel és nyújtottam be módosító indítványként, de úgy gondolom, a korrektség kedvéért hozzátartozik, hogy nem saját tollakkal ékeskedem - ez a Belügyminisztérium szakmai munkáját takarja.
Végül csak érintõlegesen egy-két javaslatomról, hiszen eddig csak a fõ elemeket érintettem.
Hibájának tartom ennek a módosítócsomagnak, hogy amíg közvetlenül választják a polgármestert, addig a javaslat megfeledkezik arról, hogy a polgármesteri jogosítványokat erõsítse, sõt gyengíti azokat. Ezért kísérletet tettem arra, hogy valamilyen szerény mértékben - egy képviselõnek nyilván szerényebbek a lehetõségei, mint egy elõterjesztõ miniszternek, aki egy minisztériummal rendelkezik hozzá - megfogalmazzam, erõsítsem ezeket a jogosítványokat, s talán kigyomláljam a gyengítõ elemeket. Lezsák Sándor képviselõtársam már szólt róla, hogy az önfeloszlatás intézménye mennyire gyengíti vagy gyengítheti adott esetekben a polgármester funkcióját. Ez nagyon furcsa, amikor egy kompenzációs listán választott testület fog szembehelyezkedni a helyi közösség - reményeink szerint - depolitizált módon választott polgármesterével. Javaslatomban próbáltam szerény munkáltatói jogokat adni a polgármesternek, nevezetesen azt, hogy legalább a saját titkárnõje fölött gyakorolhasson munkáltatói jogokat. (Szórványos derültség.) El kell ismernem, annyit el tudtam érni az önkormányzati bizottságban, hogy legalább vita alakult ki errõl, és csak ezt követte a leszavazás.
Tettem egy javaslatot, amely bizonyos jogosítványokat ad a polgármesternek, azzal a szándékkal, hogy legyen tisztában a testület is és a polgármester is azzal, hogy melyek ezek a jogosítványok. Ez természetesen jelzés értékû, hiszen ennek az átgondolása egy képviselõtõl, úgy gondolom, ilyen mértékig elfogadható; egy szakminisztériumtól, illetve többektõl alaposabb mérlegelést kívánna meg.
A jegyzõ hatáskörét, illetve jogosítványait is megpróbáltuk erõsíteni olyan módon, hogy konkrétan meghatároztuk: a polgármester a hivatal fölötti irányítást a jegyzõ útján gyakorolja - ez mindenképpen tiszta viszonyokat teremtene a jegyzõ számára -; valamint a jegyzõ szakmai védelmében tettem egy olyan javaslatot is, hogy kinevezésében, felmentésében, minõsítésében a köztársasági megbízottnak legalább véleményezési lehetõsége legyen.
Van egy unikum is ebben a módosító javaslatban, amire a végén az érdekesség kedvéért szeretném felhívni a figyelmüket. Az Alkotmánybíróság az önkormányzati törvény egy-két mondatát hatályon kívül helyezte, s most ez a módosító javaslat az Alkotmánybíróság által hatályon kívül helyezett egy mondatot szó szerint, teljes egészében vissza akar helyezni a törvénybe. Úgy gondolom, ez az eljárás nem helyes; ha az Alkotmánybírósággal ebben nézetkülönbség van, ezt tárgyalásos úton kell tisztázni, nem pedig ilyen demonstratív módon kvázi hatályon kívül helyeztetni a parlamenttel egy alkotmánybírósági határozatnak még ha tört részét is. Ezt az eljárást rendkívül inkorrektnek és szakszerûtlennek tartom.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)