TIRTS TAMÁS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót.
Hadd kezdjem rögtön azzal, hogy módosító javaslatot nyújtottam be T/32/69. számon, tehát mielõtt még valaki azt gondolná, hogy obstrukciós szándékkal egy egyhetes részletes vita egy napján egy ellenzéki képviselõ föláll és elmondja a véleményét, élve azzal a jogával, ami alapján õt megválasztották, akkor rögtön leszögezem, hogy van annak alapja, amiért fölállok; többek között az is, hogy módosító indítványt is adtam be, és ilyen formában errõl is fogok szólni.
De mielõtt ezt megtenném, hadd csatlakozzam az elõttem szóló Szabad Györgyhöz: aggályaimnak fogok hangot adni. Én, vele ellentétben, nem vagyok annyira optimista, nincs meg bennem az ellenzéki optimizmus. Az az eljárási mód, az a helyzet, amibe tulajdonképpen a kormánykoalíció belekényszeríti az ellenzéki pártokat és a parlamentet, az elõzõ parlamenti ciklusban elképzelhetetlen lett volna - ezt mint akkori ellenzéki képviselõ is mondom. Hogy a tv-nézõk, az állampolgárok is megértsék, nagyjából mirõl is van szó, ezért egy-két dolgot kénytelen vagyok elmondani.
Kénytelen vagyok azért is elmondani, mert a Szabad Demokraták Szövetségével a rendszerváltás folyamatát, én azt hiszem, hogy nem azért kezdtük el, hogy oda jussunk, ahova a mai napon jutottunk. Erre csak enyhe gyógyír, hogy a szabaddemokraták egyes képviselõi megérkeztek a terembe, és gondolom, figyelik a vitát, illetve ha nincsenek benn a teremben, akkor is a rádióra tapadva figyelik a vitát. Azt hiszem, hogy nagyon fontos õket megszólítani mint pártot is, hiszen a demokrata szó ott van a szövetségük nevében. Az a folyamat, amihez most az õáltaluk felügyelt Belügyminisztériumban a nevüket adják, meggyõzõdésem - s itt csak személyes meggyõzõdésemet mondhatom, de többen más ellenzéki pártokból szintén megkongatták ezt a vészharangot -, olyan folyamatot indíthat el, amiben elõször a mostani ellenzéki pártok fognak eltûnni, de késõbb, és ne legyen igazam, adott esetben más demokrata pártok is.
Ilyen formában tehát azt hiszem, minden aggodalom jogos, hiszen egy egyhetes részletes vitánál, önkormányzati törvénycsomagnál, tisztelt Ház - s az egyhetest is leszûkíthetjük egy napra, hiszen a Ház már elfogadta hétfõn, hogy pénteken végszavazásra kerül sor -, miben is bízhat egy ellenzéki képviselõ? Módosító javaslatait nem fogadják el, vagy legalábbis egy részét elfogadják, ezt hallottuk a reggeli beszámolóban, ugyanakkor a tartalmi módosításokat nem fogadják el. Folyik egy egyeztetés, megint csak az állampolgárok felé úgy néz ki, mint hogyha készségesek lennének a kormányzópártok. Az õ részükrõl folyamatosan az a minõsítés, hogy az ellenzék nem tárgyal komolyan. Én azt mondom, hogy ugyanakkor, és ezért nem osztom Szabad György optimizmusát, a kormánykoalíció nem tárgyal komolyan. Semmi ilyan gesztust nem kaptunk ez alatt a vita alatt, sem az általános, sem most, a részletes vitában. Ebbõl a szempontból a Lamperth Mónika képviselõtársunk által reggel elõadott kompromisszumos eredmények morzsáknak sem tekinthetõk - hogy finomam fogalmazzak. Semmi olyan gesztust nem kaptunk, ami alapján ez az optimizmus megállná a helyét.
Milyen gesztusokra is gondolok, és miért is nehéz ellenzéki képviselõként errõl beszélni? Gesztus lett volna az, hogyha komolyan lehetett volna venni a belügyminiszternek tulajdonított szombati nyilatkozatot, amit azonban már most, e hét elején rögtön cáfoltak. Szó sincs arról, hogy adott esetben, a törvénymódosítás késõbbi hatályba léptetése révén még a régi törvény alapján kerülne sor a választásokra. Én a magam részérõl örültem egy ilyen nyilatkozatnak, de természetesen ez sem parlamentben hangzott el, nem a parlamenti munkarendben, hanem vasárnap délben tudtam meg a hírekbõl, hogy esetleg ez a lehetõség is fennáll, amit rögvest a hét elején cáfoltak. Cáfoltak már akkor, amikor még azok a bizonyos öt- vagy hatpárti egyeztetések véget sem értek. Kérdezem én: akkor milyen szándékkal is egyeztetett a tisztelt kormánykoalíció?
Egy másik gesztus volt Tölgyessy Péter, a Szabad Demokraták Szövetsége - ha jól tudom - ügyvivõi testületének tagja részérõl egy olyan cikknek a megjelentetése, ami arra utalt - s ezt sajnos, megint nem a parlamentben volt módunk meghallani -, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége körében él még annak az emléke, s élnek olyan, nem illúzióknak nevezem, politikai törekvések, amelyek méltányolják azt, hogy az ellenzék a megadott idõhatárok között tisztességgel küzd azokért a jogokért, amiket már korábban kivívtunk.
Én azt hiszem, hogy - miután nem a kormánykoalíció mérvadó köreibõl jöttek - ezek a gesztusok nem tekinthetõk olyanoknak, amelyek alapján azt kéne mondjam, hogy optimizmusra okot ad a mai tárgyalási nap. Nem ad okot. Úgyhogy elöljáróban én is csak oda tudok kilyukadni, hogy valószínûleg tudják a szabaddemokraták is, hogy mit tesznek, és valószínûleg azzal is tisztában vannak, hogy minden tettnek, minden szavazási gombnyomásnak a felelõsség szintjén megvan az a következménye, hogy adott esetben, ha úgy fordul, ezt majd rajtuk is számon fogják kérni, fõleg mivel az illetékes minisztérium az õ fennhatásuk alatt van.
Ezek után rátérek módosító javaslataimra, amiket lényegében a fõvárosra vonatkozó szabályozásra adtam be. Múlt héten adtam be, volt szerencsém 3 óra 20 perckor délután beadni, amikor is közölték, hogy éppen még elfogadják a módosító javaslatot, de már az se szabályos, hiszen az ülésnapi keretbõl kitolt, mert késõbb adtam be. Én eddig úgy tudtam, hogy az ülésnap addig tart, aznap délutánig, amikor ülésezik a Ház, de itt is új eljárási rend alakult ki. A lényeg az, hogy bekerült módosító javaslatom a tárgyalási csomagba. Természetesen ebbõl az együttes jelentésben már nem találok semmit, magyarán, nem fogadták el egyetlen javaslatomat sem.
Én itt csak arra tudom kérni tisztelt MSZP-s képviselõtársaimat, mert úgy látom, hogy más, MSZP-s képviselõknek a javaslatát sem fogadták el, a fõvárosi vonatkozásban Avarkeszi Dezsõ képviselõtársam általános vitában elmondott beszédére emlékszem, és az õ javaslatát sem találtam meg, de lehet, hogy csak azért, mert az idõ szûkében az ember nehezen tud eligazodni a sok javaslat között. Mindenesetre, amennyiben ez az új fõvárosi szabályozás marad az önkormányzati törvényben, tehát még egyszer mondom, amennyiben ezt nem vesszük ki, tisztelt Ház és a koalíció, úgy meggyõzõdésem, hogy a fõváros tekintetében is egy olyan folyamatot indít el az önkormányzati törvénycsomagon belül a Ház, ami nem biztos, hogy ebben a formában eredményre vezet.
De hogy ne essek abba a hibába, hogy csak kritizálok, mert már azt is megkaptuk a mai napon, hogy az ellenzék csak kritizál és semmi pozitívumot nem tud mondani, szeretném idézni az együttes jelentés 220. pontjából az emberjogi bizottságnak a javaslatát. Ez azon kevés javaslat között van, ami a fõvárosra vonatkozó szabályozásban átcsúszott, legalábbis az együttes jelentésben benne van, bár az önkormányzati bizottság nem támogatja, ezért én ez úton röviden indokolnám, hogy miért is nagy jelentõségû az illetékes bizottságnak a javaslata.
Azért nagyon fontos ez a 220. szám alatt szereplõ és egyébként a Kisebbségi Kerekasztal által nálunk kezdeményezett, tehát az emberjogi bizottságban kezdeményezett javaslat, mert amennyiben ezt nem fogadná el a Ház, furcsa helyzet állna elõ. Az önkormányzati választási törvény átalakítása során meg fognak jelenni a kisebbségi önkormányzatok. Azt kell mondjam, hogy ez idáig rendjén van, sõt a Szocialista Pártnak és a Szabad Demokraták Szövetségének a korábbi politikai szándékait és nyilatkozatait is tükrözi.
(12.10)
Ugyanakkor - és ha az ember ezt a kérdést egy kicsit jobban megvizsgálja - amennyiben ez az általam érintett szabályozás, tehát magyarán a fõvárosi szintnél nem kerül be az önkormányzati törvény módosításába, hogy a kisebbségi önkormányzatoknak a települési önkormányzat rendeletében foglalt keretek között, de van hatása a vagyontárgyaikra, illetve egy saját költségvetés megalkotására, akkor tulajdonképpen egy látszatmódosítás - hogy finoman fogalmazzak - alakul ki. Magyarán: lesznek kisebbségi önkormányzatok, de igazából vagyontárggyal nem rendelkeznek, igazából saját költségvetésük nincs, és mindenütt - ez jelen esetben csak a fõvárosra vonatkozik - ki lesznek szolgáltatva az illetékes önkormányzatnak, jelen esetben a Fõvárosi Közgyûlés kénye-kedvének. Nincs szabályozva, amennyiben ez a módosítás nem kerül elfogadásra, nincsenek garanciák a Budapesten élõ vagy adott esetben ezzel a joggal élni kívánó kisebbségek számára.
Én nagyon jól tudom, hogy a kormányzat a megyei szinten a kisebbségi önkormányzatok kérdését nem támogatja, és én is úgy gondolom, hogy ebbõl logikusan az következne, hogy ez a fõvárosban se nyerjen támogatást. De még egyszer mondom, hogy ez a kérdés speciálisan Budapest tekintetében is fontos annyira, hogy legalább még egyszer mérlegelje a Belügyminisztérium ennek a kérdésnek a jelentõségét, és adott esetben a kérdést, ezt a módosító javaslatot, amit az emberi jogi bizottság adott be, támogassa.
Végezetül azzal zárnám, amivel kezdtem: nincsenek illúzióim; úgy gondolom, a vitát le fogja zárni a Ház, pénteken szavazásra kerül sor. Ebbõl a szavazásból mi is kivesszük a részünket, úgyhogy nem kell attól félni, hogy adott esetben csak egy-két párt ül majd benn a Házban.
És miben reménykedhet akkor még egy ellenzéki képviselõ, hogy végül is mi lesz a sorsa ennek az egész torz javaslatnak, amit lehet fél csomagnak is nevezni, lehet egy összefércelt, gyors mûnek nevezni. Én azt hiszem, hogy nagyon sok szempontból nagyon nagy felelõsség van a köztársasági elnök úron abban a tekintetben, hogy bármennyire is politikai kényszerek hatására az önkormányzati módosítás-csomag meg fog születni szeptember végére, a köztársasági elnök úr felelõssége, hatásköre, jogköre az, hogy a választásokkal kapcsolatban a végsõ szót, a választások idõpontjának a kiírását megtegye.
Én bízom abban - és remélem -, hogy az õ bölcsessége ebben a tekintetben is elõremutató lesz, és nem egy vagy egy-két párt vélt politikai érdeke szerint fogja a döntését meghozni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)