DR. KÓNYA IMRE (MDF): Köszönöm szépen. Észrevételt szeretnék tenni a Dorbanch Alajos által elmondottakra. Nyomatékkal utalt rá, hogy Demeter Ervin nyilatkozata idején a Magyar Demokrata Fórum - helyesbítve négy - képviselõje nem volt jelen az önkormányzati bizottság ülésén. Valóban. Ez azonban csak akkor nyújt teljes képet, ha hozzátesszük, hogy amikor pénteki napra tûzték ki, már a csütörtöki házbizottságot követõen, ezt a diktatórikus tempót nem voltunk hajlandók elfogadni, és elõre betáblázott programjaink voltak.
De hozzá szeretném tenni - és a dolognak ez a lényege -: csütörtökön, amikor a dolgok még a rendes kerékvágásban mentek, a Magyar Demokrata Fórum valamennyi képviselõje részt vett az ülésen, mármint addig, ameddig részt tudott venni. Olyan szituációban, tisztelt képviselõtársaim - és azért ez nem érdektelen -, hogy ha az ellenzék nem vesz részt, akkor nem lett volna határozatképes a bizottság. Ugyanez volt az alkotmányügyi bizottságban is.
Tehát mindaddig, amíg láttunk lehetõséget a normális és ésszerû tárgyalásmenetre, igenis részt vettünk a bizottsági munkában.
Az elõzõ hozzászólást, amely az emberi jogi bizottság eljárását kiemelte, hogy a kisebbségi szervezeteket meghallgatták, némi irigykedéssel hallgattam. Az önkormányzati bizottságban valóban volt egy nagyon-nagyon éles vita, pont a csütörtöki nap kezdetén, amikor is a bizottsági tárgyalásra nem hívták meg az országos érdekképviseleti szervezeteket sem, sõt, az ott megjelent legnagyobb érdekképviseleti szerv képviselõjét is elküldték. És függetlenül attól, hogy az adott érdekképviseleti szerv vezetõje nem éppen a mostani ellenzéki pártokkal rokonszenvez politikai nézeteit illetõen, mi a leghatározottabban kiálltunk a méltánytalan eljárással szemben. Azt követõen arra hajlandó volt a bizottság vezetése, hogy legalább a forma kedvéért és rövid úton telefonon, távirati úton vagy telefax útján, nem tudom már, mindenesetre rövid úton a tíz órakor megkezdett bizottsági ülésrõl tizenegy órakor értesítsék a részben vidéken lakó önkormányzati érdekképviseleti szervek vezetõit, hogy legalább a formának utólag eleget tegyenek. Mindenki megítélheti, hogy tartalmilag mennyit számított ez a gesztus, amit egyébként ellenzéki követelésre voltak hajlandók megtenni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az államtitkár úr által elmondottakat nem vitatom; hogy mindent megtettek az adott szituációban, hogy meghallgassák az elõkészítés kapcsán az önkormányzati érdekképviseleteket, ezt nem tudom vitatni, mert nem voltam ott. Viszont ha a Belügyminisztérium eddigi gyakorlatából indulunk ki, akkor kétségtelen, hogy a Belügyminisztérium minden esetben megpróbálta bevonni az önkormányzati érdekképviseleteket a munkába.
De gondoljuk csak végig, milyen egyeztetés volt korábban. 1991-ben megkezdõdött az önkormányzati rendszer átalakítására vonatkozó szakmai munka, és ebbe a szakmai munkába valóban bevontuk az összes érdekképviseleti és szakmai szervet, ugyanúgy, mint a pártok képviselõit. Rengeteg érdemi tárgyaláson ment keresztül ez a tervezet, míg kialakult egy olyan javaslatcsomag, aminek most egy megváltoztatott részét nyújtotta be a kormánytöbbség. Nem vitatom, nyilván, amennyire idejük engedte, ehhez a részhez, amit módosítottak, kikérték az önkormányzati érdekképviseletek véleményét. De egyszerûen nem is volt lehetséges az érdemi tárgyalás.
Az megint más dolog, hogy itt, a parlament elõtt a módosító indítványokra is, amelyeket a benyújtás elõtt az érdekképviseletek nyilván nem ismerhettek, nyilvánvalóan meg kell adni nekik a lehetõséget, hogy nyilatkozhassanak. Hátha mégis van abban valami megfontolandó.
Tisztelt Képviselõtársaim! Változatlanul nagyon bízom abban, hogy mégiscsak megfontolják azokat a javaslatokat, amelyeket mi tettünk. Ezért nagyon röviden ismertetem azt a módosítójavaslat-csomagot, csak utalásszerûen, az önök figyelmébe ajánlva, amit a magam részérõl benyújtottam a törvényjavaslathoz.
Módosító javaslataim egyik csoportja a köztársasági megbízotti intézmény fenntartását célozza. Azt hiszem, éppen eleget érveltünk már a köztársasági megbízotti intézmény mellett. Két dolgot szeretnék ebbõl kiemelni: a köztársasági megbízotti intézmény korábban, '90-ben a hatpárti egyeztetésig és egyetértésig eljutó javaslat tárgyalásakor éppen akkori ellenzéki, szabaddemokrata kezdeményezésre került a javaslatba. Ez az egyik része a dolognak.
(12.30)
A dolog másik része a négyéves tapasztalat. Meggyõzõdésünk szerint ez az intézmény bevált, ez hátráltatja legkevésbé az önkormányzati jogok érvényesülését. Itt a legmagasabb szinten - a köztársasági elnök által legitimálva - a köztársasági megbízott nyilván pártsemleges módon, a kormánytól viszonylag függetlenül tudja a központi elképzeléseket és mindenekelõtt a törvényességet az önkormányzattal szemben érvényesíteni.
Úgy érezzük, ennek az átalakítását semmi nem indokolja, a gyakorlati tapasztalatok sem, és létrejöttére is ezért emlékeztetném azokat a képviselõtársaimat, akik most a Szabad Demokraták Szövetsége országgyûlési képviselõjeként - nyilván a kormánnyal egyetértve - kívánják a magyar jogrendbõl ezt az intézményt kiküszöbölni.
Arról nem beszélve, hogy a regionális szemlélet - legalábbis a köztársasági megbízotti intézményben - az elmúlt négy esztendõ alatt elkezdett mûködni, kár, hogy ezt az intézményt nem hagyjuk tovább mûködni.
A másik két javaslatcsomag, amit benyújtottam, a Szabad György által benyújtott módosításhoz csatlakozik. Szabad György azt a módosítást nyújtotta be, hogy csak akkor lépjen hatályba ez az önkormányzati félcsomag, amikor majd a másik fele is megszületik a Házban. Én gyakorlati módosításokat kívántam betenni az önkormányzati törvényhez olyan kérdésekben is, amelyeket a módosítás nem érint. De úgy gondolom, olyan kérdésekben, amelyekben a négyévi tapasztalat alapján szintén megegyezés van; mind a szakmai, mind az önkormányzati érdekképviseleti szervek általános véleménye és a politikai pártok véleménye is az, hogy tulajdonképpen ebben a kérdésben megérett az idõ az elmozdulásra.
Ez az egyik kérdéskör: a településrészi önkormányzatok hatáskörének kiteljesítése és részben a helyi népszavazás kezdeményezésével kapcsolatos jogainak szabályozása. A másik kérdéskör pedig a képviselõ-testületi választmány kérdése.
Úgy gondolom, azon képviselõtársaim, akik ismeretekkel rendelkeznek nagyobb városok vagy akár a fõváros kerületi önkormányzatainak munkájáról, minden nap tapasztalhatták, hogy bizony az önkormányzati testület munkájának elõkészítésére nagyon praktikus lenne egy különbözõ tisztségviselõkbõl álló szûkebb testület, természetesen szigorúan elõkészítõ feladatokkal. Ez egy olyan praktikus változás lenne, amit természetesen csak megyei, kétezer fõnél nagyobb városokban, valamint a fõvárosban, illetve a fõvárosi kerületekben lenne indokolt létrehozni, de ott meggyõzõdésem szerint indokolt lenne. Erre vonatkozó, részletesen kidolgozott módosító indítványt is terjesztettem be, bízva abban, hogy önök megfontolják. Ez valóban egy politikamentes, szakmai kérdés, úgy gondolom, ha megfontolják, nem lesz akadálya az elfogadásnak.
Befejezésül szeretnék én is utalni arra, hogy mire alapozom az optimizmusomat. Kialakult egy vita Szabad György képviselõ úr és Tirts Tamás között, hogy vajon van-e ok az elõzmények után az optimizmusra, hogy itt mégiscsak lesz valami megegyezés. Ez a vita látszólagos vita volt, mert Szabad György azt mondta, hogy õ, mint demokrata optimista, aki az utolsó pillanatig bízik abban, hogy felülkerekedik egyrészt a józan ész, másrészt a kompromisszumkészség.
Tirts Tamás kijelentette, hogy õ nem optimista, utána viszont szintén megindokolta a módosító indítványait. Tehát valójában õ is úgy járt el, hogy az utolsó pillanatig bízik abban, hogy mégiscsak lehet valamiféle megállapodás és a többség nem kényszeríti rá a kisebbségre az akaratát. Én is így jártam el, a Tirts Tamás és Szabad György által elmondott elvek szerint. Ismertettem a módosító javaslataimat, bár én sem bízom igazán az elõzmények után abban, hogy itt megállapodás lesz, de azért mégiscsak hadd térjek el valamiben Tirts Tamástól: õ a szabaddemokratákhoz szólt, én MSZP-s képviselõtársaimhoz szeretnék szólni.
Higgyék el, az 1989-ben megindult folyamat - amiben teljesen mindegy, hogy kinek volt meghatározó szerepe - végül is oda vezetett, hogy az alkotmányos alapintézményeket csakis teljes körû politikai egyetértéssel hoztuk létre 1989-ben a kerekasztalnál. Utána 1990-ben a helyi önkormányzati rendszer kialakítása is ezen a nyomdokon haladt tovább. Ezt a demokratikus hagyományt megtörni rettenetesen nagy felelõsség.
Azért önökrõl beszélek, mert az önök jogelõdje volt az a párt, amelyik talán az önökénél is nagyobb túlhatalommal rendelkezvén, mindegy, hogy milyen történelmi körülmények között, de nagyon szerencsés módon végül is úgy döntött, hogy nem e túlhatalmat gyakorolva hozza létre az alapintézményeket - többek között a választójogot -, hanem igenis egyeztetve, tárgyalások útján.
Nagyon kérem önöket, hogy ezt a politikailag elég nehezen viselhetõ jogutódságot ne úgy próbálják cáfolni, hogy most ettõl a hagyománytól is elzárkóznak, és megszakítják azt, amire az MSZMP legalább a végén, hatalma fogytával rátalált. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)