DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Tegnap megértettük miniszterelnök úr szavait, és nem kívánjuk fékezni a törvényhozást. Nem kívánjuk fékezni a törvényhozás rendes ütemét, és természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az ország helyzete nem engedi meg azt, hogy a harmadik hónapja összeült parlament voltaképpen valójában tényleg csak egy komoly törvénycsomaggal foglalkozzék. Azonban ennek nem az az oka, hogy az ellenzék fékezi, hanem az az oka, hogy a kormány nem terjeszti be a törvényeket. (Dr. Szabad György: Úgy van!)
Tisztelt Országgyûlés! Kénytelen vagyok a részletes vita keretében, amely egy, az alkotmány módosításával kapcsolatos indítványomra fog vonatkozni, néhány szóval reflektálni arra, hogy a mai napig az Országgyûlés tárgysorozatáig nem jutott el egyetlen egy gazdasági törvény sem, mert mi - mint azt önök jól tudják - sem a pótköltségvetést, sem az expo lemondását nem tekintjük gazdasági törvénynek, mindkettõt feleslegesnek, nagyon sok felesleges vitát eredményezõ és idõrabló tevékenységnek fogjuk fel. Ennyit tehát az ellenzék fékezõ magatartásáról.
Most pedig rátérek arra, hogy részben már sok felszólalásunkat érdektelenséggel vagy éppen - legutóbb Szabad György felszólalását - valamiféle mosolygással kísérték a jelenlévõk, akik megtisztelik figyelmükkel a részletes vitában általunk kifejtetteket.
(12.50)
Szeretném önöket komolyan figyelmeztetni azért arra, amikor egy ilyen rendkívül durva támadást intéznek választójogi rendszerünk ellen a kormány javaslatát támogatva, hogy ugyanakkor az önkormányzati törvény egyik elemét illetõen a jelenleg kialakult hatályos és alkotmányos államszerkezet ellen is durva támadást intéznek, amikor a köztársasági megbízotti intézményt egy tollvonással ki kívánják iktatni a magyar alkotmányból és ennek kapcsán az önkormányzati rendszerbõl.
Tisztelt Képviselõtársaim! Annak idején, amikor a bizottságban - a jelen lévõ államtitkár úr is talán igazolja a szavaimat - arról kérdeztem a Belügyminisztérium jelen lévõ tisztviselõjét, hogy valójában azon túl, hogy a miniszteri expozéból semmit sem tudtunk meg arról, mi az a rossz tapasztalat, ami fölöslegessé tette a köztársasági megbízotti intézményt, azt a választ adta a szakértõ - tehát nem politikai választ kaptam -, hogy voltaképpen arról van szó - és egy példát hozott föl -, hogy a fõvárosban, ahol egy régióként mûködve, a köztársasági megbízott irányítása alatt mûködõ hivatal kitûnõen mûködik, hiszen magas színvonalon és a közigazgatás érdekében látja el a jelenleg hatályos feltételek között az önkormányzatok, a fõváros és a kerületek felügyeletét, és a törvényesség szempontjait érvényesíti, tehát mivel a hivatal jól mûködik, ezért nincs szükség a köztársasági megbízottra. Ez az érvelés, tisztelt képviselõtársaim, engem arra emlékeztet, mintha valaki azt mondaná, hogy az Országgyûlésben az elnök ugyan fölösleges, de az Országgyûlés jól mûködik; a kormány ugyan jól mûködik, de a miniszterelnök fölösleges, költséges - miniszterelnöki fizetést kell adni, a parlament elnökének, vezérkarának fizetést kell biztosítani. Ha egyszer a parlament jól mûködik, ha egyszer a köztársasági megbízott által vezetett, felelõsen vezetett hivatal jól mûködik, akkor valójában, érdemben mi az indok arra, hogy fölösleges az intézmény vezetõjének állása, pozíciója? Ezt csak annak illusztrálására mondom, hogy ilyen válaszokat kapunk a vitában, a részletes és a javaslatokat érdemben vizsgálni kívánó bizottsági szakmai vitában a kormányt képviselõ Belügyminisztérium magas rangú tisztviselõjétõl.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az államszerkezetet érintõ kérdésrõl van szó, amikor tehát - ez már nagyon sokszor elhangzott itt az érvelések körében - a magyar alkotmányos intézmények közjogi alapon szervezõdõ új és akkor hatpárti konszenzussal és - hadd ne ismételjem százszor - az ellenzék erõs fellépése alapján a regionálisan szervezett és az önkormányzatokat befolyásolni még csak véletlenül sem tudó hatáskörrel ellátott köztársasági megbízotti rendszer kialakult, akkor egy alkotmányos intézményre mondott igent hatpárti egyetértéssel a parlament. Ez olyan alkotmányos intézmény, amelynek a megváltoztatása, munkájának értékelése, négyéves tevékenységének mérlegre állítása és a változtatás latolgatása nyilvánvalóan indokolt. Egy alapos és számunkra minden oldalról megvilágított - akár számokkal, akár tényekkel, akár összehasonlításokkal alátámasztott - érvrendszer alapján nyilvánvalóan módosítható, javítható. A kormány új - általunk egyébként még nem ismert - koncepciója alapján - sok mindent nem ismerünk, legkevésbé a kormány munkáját illetõ koncepciókat -, egy ilyen, valóban kiérlelt munka alapján arról természetesen lehet szó, és nem is ezt kifogásoljuk, hogy egy intézmény jobbá tétele érdekében, az alkotmány védelme érdekében valahogyan javítsunk a tevékenységen. De az a cél, hogy a politikailag nem tetszõ és az elõzõ kormány által kinevezett - látszólag úgy tûnik, errõl van szó -, a jelenlegi parlamenti többség ízlésének meg nem felelõ személyekkel mûködõ köztársasági megbízotti intézményt éppen ezért kiiktatni a magyar alkotmányból, és ennek nyomán - ami rettenetes következmény - egy olyan közigazgatási hivatali rendszert beállítani, amelyrõl már sokat beszéltünk, és amely lényegében a kettõs alárendeltségû tanácsrendszer szigorán is túlmutató módon azt fogja majd eredményezni, ha önök ezt pénteken majd mégis jóváhagyják - mi biztosan nem, errõl biztosíthatom önöket és az ország nyilvánosságát -, hogy felfüggesztõ hatályú közigazgatási döntéseket hozhatnak az egyébként úgymond független önkormányzati testületi és egyéb döntések kapcsán, nos, ez a szándék, azt hiszem, tisztelt képviselõtársaim, nagyon durva támadás a magyar alkotmányos intézményrendszer ellen. De ezek már elhangzottak. Ezért most egy olyan újabb érvet szeretnék mondani a részletes vitában, amely talán nem kapott még elég hangsúlyt.
Hölgyeim és Uraim! Ha nyolc intézmény helyett húszat építünk ki, mert errõl van szó, hiszen ha a tizenkilenc megyében és a fõvárosban a törvénymódosítás alapján szervezendõ és magasabb hatáskörrel - felfüggesztõ hatáskörrel és egyebekkel, és még ki tudja, milyen hatáskörökkel rendelkezõ, mert a kormány szándékai e tekintetben még nem ismertek, rejtve maradtak - felállítandó új hivatalok feltételeit vizsgáljuk, gondolom, nem kell különösebb ékesszólás annak bebizonyítására, hogy ez azért csak drágább egy kicsit! A húsz a nyolcnál valószínûleg többe kerül, és úgy tûnik, hogy mindazok a szavak, amelyek itt elhangzottak, akár tegnap, akár hónapok óta, szinte a vízcsapból is ez folyik, hogy olcsóbb kormányzást, olcsóbb államot, az adófizetõk pénzére jobban vigyázó, az ország nehézségeivel jobban szembenézõ kormányzati filozófiát óhajtunk itt bemutatni a parlamentben - akkor ez igaz, tisztelt képviselõtársaim? Amikor húsz hivatalt fognak majd felállítani a jelenleg mûködõ nyolccal szemben? (Közbeszólások a bal oldalról: Nem errõl van szó!) Arról már nem is beszélek, mibe fog majd az kerülni, hogy az egyébként a köztársasági elnök úr által kinevezett munkatársak tekintetében is nyilván új helyzetet eredményezõ törvénymódosítás, a kiiktatás, lefejezés milyen anyagi konzekvenciákat fog jelenteni a költségvetés kapcsán; majd kíváncsian várjuk az elõbb-utóbb mégiscsak az asztalunkra kerülõ költségvetési törvényjavaslatot ezzel kapcsolatban.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az egyeztetéssel kapcsolatban megragadom az alkalmat, hogy én magam is felhívjam a figyelmet néhány alapvetõ és a közvélemény súlyos félreértésére okot adó ellentétre, ami a kormányzati nyilatkozatok és az önök kormánypárti képviselõcsoportjának nyilatkozatai, valamint a tények között vannak.
Hölgyeim és Uraim! Nem az az egyeztetés, ha meghívják a különbözõ ellenérdekelt feleket egy olyan alkalomra, ahol ismertetik a kormányzati elképzelést, majd ezt követõen az ott kifejtett vélemények döntõ többségének és érdemi részének figyelmen kívül hagyásával beterjesztik ide a javaslatot, és az önök szíves közremûködésével már elõre eldöntött idõpontban meg is szavaztatják - már kész tényként szavaztuk itt meg azt valamelyik nap a hét elején, hogy pénteken már azt is megszavazzuk, amit még meg sem tárgyaltunk... Sajátos helyzete ez a magyar parlamentarizmusnak - hadd ne mondjak errõl véleményt. Tehát ez nem lehet egyeztetés! Az az egyeztetés, hölgyeim és uraim, ha a felek - az arra meghatalmazott és illetékes felek - megállapodnak valamiben, azt írásban rögzítik, aláírják és betartják. Ezt hívjuk mi egyeztetésnek. Ez történt 1990-ben az önkormányzati törvény kapcsán; ez történhet csak azzal kapcsolatban, ha valaki a jövõben úgynevezett hatpárti vagy ötpárti vagy akárhánypárti egyeztetésrõl beszél. Akkor mindig tegye hozzá azt, hogy és miben sikerült megegyezni! És miben tetszettek figyelembe venni a parlamenti matematika szerint kisebbségben lévõ pártok vagy érdekképviseleti szervek - hallottuk, hogy milyen nevetséges statiszta szerepet szántak itt nekik - véleményét? Ezt hívjuk egyeztetésnek, és kérjük, hogy a továbbiakban, akik ilyen értelemben nyilatkoznak, ne beszéljenek akkor egyeztetésrõl, amikor egy egyoldalú közlésrõl, majd utána az esetlegesen kifejtett ellenérvek figyelmen kívül hagyásáról van szó!
Hölgyeim és Uraim! Arra kérem önöket, mindannak figyelembevételével, ami itt elhangzott, és ami még esetleg el fog hangzani, valamint az elõzmények alapján, hogy meggondolatlanul ne üssenek jóvátehetetlen rést a magyar alkotmányos intézmények körében, különösen akkor, amikor az a szándékuk, és azt hallottuk itt egy minapi interpelláció kapcsán az igazságügy-minisztertõl, hogy valóban alkotmányt kívánnának valahogyan tetõ alá hozni, mert akkor vajon nem szembemenetelés-e ezekkel a célokkal és elképzelésekkel az, hogyha alkotmányos intézményeket csak úgy, egy-egy tollvonással kiiktatunk - ha jól értjük - néhány hónappal az alkotmányozási koncepció ideterjesztése elõtt.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalról.)
(13.00)