DR. KÁDÁR BÉLA (MDF): Nem merek ugyan kétpercesben vitatkozni Gaál képviselõ úrral, hiszen õ ma reggel már olyan nagy rutint szerzett ezekben egymás után, hogy tényleg nagy fórban van, de azért hadd mondjak valamit. Nem fantomokkal vitatkozunk, most speciel egymás között folytatunk egy vitát értelmezési kérdésekrõl.
Én úgy gondolom, hogy a költségvetési tartalékokra tett ígérvény és azok elköltése nem teljesen azonos fogalom. Tehát ez nemcsak szemantikailag, hanem tartalmilag is más kérdés.
Az alapok ügyében. Hogy egy alap se marad nullszaldós állapotban? Hát a gazdaság azért egy folyamatos tevékenység. Hogyan képzeli el a tisztelt képviselõ úr, hogy lenullázzuk az összes alapot december 31-én, aztán megvárjuk majd, hogy megjön az átutalás valamikor januárban, februárban, márciusban, s addig nem mûködik a gazdaság? A gazdaság mûködését átmenetileg szüneteltetjük? Hát ez azért nem egészen így van.
Egyébként hadd mondjam meg, hogy például a Kereskedelemfejlesztési Alapra pont az év elsõ felében kétszer annyi igény jött be, mint a múlt évi egész, teljes felhasználás. Le van bénítva azóta az alap, se a kereskedelemfejlesztésre, se a beruházásra nem lehet új pályázatot kiírni. Tehát a nagyvilág, a magyar vállalkozó egyaránt megkapta az üzenetet, egyelõre térdre, imához, itt ne várjanak semmit, ami kifut, kifut, aztán majd meglátjuk, mi lesz a jövõ évben. Ez nem túl szerencsés. Azt pedig úgy gondolom, hogy a tisztelt képviselõ úr sem veheti zokon, hogyha én több évtizedes közgazdasági tevékenységem alapján nagyobb hangsúlyt helyezek a növekedésre, mint esetleg más képviselõtársaim. Sem a Házszabály, sem a frakció-ügyrend nem tesz olyan kötelezettséget senkinek a vállára, hogy minden hangsúlyt ugyanoda kelljen tenni. (Taps a jobb oldalon.)