DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõzõ kormánnyal szemben az akkori ellenzék - amelynek pártjai most a Független Kisgazdapárt és a Fidesz kivételével kormánytényezõk - azt hangoztatta, hogy a kormány az átalakulás terhét a bérbõl és fizetésbõl élõkre, a már amúgy is nehéz anyagi helyzetben lévõkre hárítja, így kifejezetten antiszociális gazdaságpolitikát folytat.
Az új kormány néhány hét alatt bebizonyította az elõttünk lévõ pótköltségvetés benyújtásával, hogy gazdaságpolitikája nyomán a lakosságra nehezedõ terheket még tovább kívánja növelni. Így tovább növekszik a lakosság befizetéseibõl származó költségvetési bevétel, ugyanakkor nem nõ a gazdaság újértéktermelõ képessége, illetve az ebbõl származó költségvetési bevétel. A lakossági költségvetési befizetések hétszeresét teszik ki az egész gazdaság befizetéseinek - azaz a költségvetés szerkezete tragikusan rossz. A kormányzati kiadások önmagukban is magasabbak, mint a gazdaságból származó teljes költségvetési bevételek. Indokolatlan és teljesítménnyel alá nem támasztott jövedelemkiáramlások történnek a kormányzati, a privatizációs és a gazdasági szférákban. Az elõadott torz költségvetési helyzet kialakulásához nagyban hozzájárul továbbá az is, hogy a gazdasági törvények koherenciája nem biztosított, megszegésük a gazdasági szféra résztvevõin túlmenõen a kormányzati szervek mûködésében is kimutatható, például a privatizációs vizsgáló bizottság eddig néhány hónapra visszamenõleg tett vizsgálata tizenegy esetben tárt fel gazdasági szabálytalanságot.
A pótköltségvetés-tervezet az 1994. évi gazdasági szabályozókon változtat, összességében a gazdasági stabilitás ellen hat, és inflációgerjesztõ hatása van. A Független Kisgazdapárt gazdaságpolitikai koncepciója egyfelõl megállapítja, hogy véget kell vetni a gazdaság visszaesésének, a mezõgazdaságot a lehetõ legrövidebb idõn belül ki kell emelni súlyos válságából, minden eszközzel támogatni kell az egyéni gazdálkodókat, a kisvállalkozókat a mezõgazdaságban, az iparban, a kereskedelemben és a szolgáltatási szférában, fel kell virágoztatni a középvállalatokat. Másfelõl segíteni kell a családokat, amelyek eddig az átalakulás vesztesei voltak a gazdaság súlyos válsága következtében. Minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy helyzetük tovább romoljon, sõt, a családot mint nemzetmegtartó erõt minden eszközzel támogatni kell, hogy helyzete fokozatosan javuljon. A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint ezt a stratégiai célt mint együttesen érvényesítendõ alapfeladatot kellene követnie a mindenkori kormánynak. Álláspontunk szerint a gazdasági fejlõdés elõrevitele és a szociális gondoskodás rendszerének jó mûködtetése alapeleme egy jó kormánypolitikának.
Véleményünk szerint egy kormánypolitika csak akkor lehet sikeres, ha a gazdaság élénkítését, elõrevitelét és a családok, fiatalok, nyugdíjasok, hajléktalanok s a többi megfelelõ szociális ellátását egyszerre vállalja fel. Különösen akkor van ennek nagy jelentõsége, amikor napjainkban a magyar gazdaság - Kornai János terminológiáját használva - transzformációs válsággal küzd, ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy hazánkban a gazdaság helyzete és a szociális helyzet, beleértve a családok nagy részének helyzetét is, drámai. Ebben a drámai helyzetben terjesztette elõ a kormány a gazdaság és a szociálpolitika befolyásolása legfontosabb eszközének, az éves költségvetésnek a felülvizsgálatát, a pótköltségvetést.
Békesi László pénzügyminiszter úr expozéjában azt mondta, hogy a kormány által beterjesztett törvényjavaslat a társadalmi közmegegyezés szándékával kialakított, az eredeti egyensúlyjavítási célt szolgáló, a korlátokat és a szociális partnerek által legfontosabbnak ítélt igényeket is figyelembe vevõ kompromisszumokra épül. Mindent összegezve: ha nem avatkozunk be a folyamatokba, akkor év végére a fizetési mérleg hiánya a tavalyi rekordszintet is meghaladja, ami '95-ben megoldhatatlan finanszírozási feladat elé állítaná az országot.
(12.40)
Pénzügyminiszter úr szerint ennek a pótköltségvetésnek nemzetmentõ jelentõsége van. Boldvai László felszólalásában hangsúlyozta, hogy a tervezet a gazdaság lehetséges kitörései irányait fogalmazza meg. Álláspontunk szerint semmi olyan nincs benne, ami javítana a magyar gazdaság tragikus helyzetén, illetve ami enyhítené a súlyos szociális gondokat. Mi kisgazdák azt mondjuk, hogy a mindenkori kormánynak egyszerre kell felvállalnia a gazdaságfejlesztést, annak elõrevitelét és a szociális érzékenységet, a kilátástalan helyzetben levõ tömegek szociális felemelését. Ez a pótköltségvetés, amennyiben a tisztelt Ház megszavazza, nemhogy enyhíteni fogja, hanem még nehezebbé teszi az ország helyzetét.
A kormány a pótköltségvetés elõterjesztését a költségvetés teljesítésének veszélyeztetettségével indokolja. A mi véleményünk szerint ez nem valós indok, mivel a kormány által a tervezetben jelzett 3 százalékos eltérés nem jelentõsen veszélyeztetõ tényezõ, melyet az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 41. §-a fogalmazott meg mint kötelezést a kormány számára a pótköltségvetési törvényjavaslatnak a parlament elé terjesztését illetõen. A 3 százalék a tervezési hibahatár alatt van, ugyanis a költségvetési tervben a bevételek és kiadások tényleges értéke szinte kizárt, hogy pontosan egyezzen a tervezett értékkel. Igen kicsi a valószínûsége, hogy a költségvetési terv teljesítése száz százalékig megvalósuljon.
A másik kérdés, hogy a tervezettõl való eltérés milyen mértékkel valósítja meg a törvény által használt kifejezést, mely jelentõs mértékû veszélyeztetettségre utal. Ezt azonban sem a törvény, sem az elõterjesztés nem magyarázza. Ebbõl az következik, hogy a veszélyeztetettség mint elõterjesztési indok teljesen szubjektív és önkényes értékítéleten alapul. Álláspontunk szerint a 3 százalék a költségvetés teljesítésének várható hibahatárán belül esik, így az nem jelentõsen veszélyeztetõ tényezõ.
Így a Független Kisgazdapárt országgyûlési képviselõcsoportja többek között azért sem tudja elfogadni a pótköltségvetési törvényjavaslatot, mivel annak jogi feltételei sem állnak fenn. A pótköltségvetés - még ha beterjesztése indokolt is lenne - csak olyan szabályozásokat tartalmazhat, melyek a mûködõ gazdasági-piaci szabályokat nem módosítják. Ugyanis a vállalkozások - legyenek azok állami vagy magáncégek - már 1993 végére elkészítették üzleti stratégiájukat, ezen belül éves mûködési tervüket, amelyek az 1994-re meghirdetett gazdasági szabályozókra alapultak. Ezen szabályok változatlansága feltétele sikeres tevékenységüknek. Ezen szabályozók év közbeni módosítása súlyos következményekkel járhat a tõkeemeléstõl még megmenekült vállalkozásokra. Ez növelheti az amúgy is nagy gazdasági káoszt, másrészt - a gazdasági értékfunkciók stabilitásának romlása miatt - inflációkeltõ hatású.
A Független Kisgazdapárt álláspontja szerint a pótköltségvetés a gazdaság tervidõszakának kezdetén érvényben lévõ szabályokon nem változtathat. Ilyen típusú változtatások csak az új gazdasági tervidõszak szabályait rögzítõ éves költségvetési tervben szerepeltethetõk.
A pótköltségvetés tervezetét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a lakosság befizetései 1993-ban 63,43 százalékot tettek ki. A tervezet 1994-ben a lakossági terheket már 69,06 százalékra tervezi felemelni. Ilyen tervezés mellett, mely a gazdaság 1 százalékos teljesítménynövekedésével számolva a lakosság terheit 5,63 százalékkal növeli egy év alatt, kizárt, hogy a gazdaság fejlõdjön. Így hatása nem egy egészséges gazdasági fejlõdés irányába mutat, hanem ezzel éppen ellentétes irányban. A gazdasági struktúra a gazdasági teljesítménynövekedés ellenére tovább torzul, a pótköltségvetés tervezete a fogyasztási adó növelésével újabb, a költségvetés bevételeinek 0,35 százalékát kitevõ mértékû terhet ró a lakosságra, és ezzel a lakosság teherviselését összességében 69,45 százalékra emeli, miközben a gazdaság teherviselésének csökkentésére nem tesz semmilyen intézkedést.
Megállapíthatjuk, hogy befizetéseivel a lakosság viseli a költségvetés terheinek 70 százalékát, a gazdaság viszont csak 9 százalékát. A modern demokratikus államokban 60-65 százalékos terhet visel a gazdaság, míg csak 20- 25 százalékot a lakosság. Egy jól mûködõ gazdaságban a termelésbõl szokás és abból kötelezõ nagyobb részben a költségvetési bevételeket fedezni és a terheket nem a lakosságra hárítani személyi jövedelemadó, forgalmi adó stb. formájában.
Torz képet mutat a minisztériumok és országos szervezetek támogatási rendszere is a tervezet szerint. Igaz, hogy 1994-ben a másfél százalékos csökkenés után a támogatás mértéke 11,2 százalék, amibõl a pótköltségvetés 0,2 százalékot lefaragott. Itt ugyanis - álláspontunk szerint - a változtatási arány elfogadható lenne, csak túlzottan lassú ütemû. A gazdaság 9 százalékos teherviselõ-képességéhez képest itt a támogatás mértéke 11,2 százalék. Ez azért nem fogadható el, mivel többet használ fel az improduktív szféra, mint amit a gazdaság megtermel.
Elfogadhatatlan számunkra az agráripari támogatás mértéke is, amelynek eredetileg is kicsinyre szabott mértéke sajnálatos módon tovább csökken. Az 1993-as 3,43 százalékról az 1994-ben tervezett 2,6 százalékos értékre esik vissza, melybõl a pótköltségvetés további 0,1 százalékot szándékozik elvonni. Bár a tervezet ezt az intézkedést takarékosságnak állítja be, éppen hogy ellentétes a takarékos magatartással. A számszerûsítve 1 milliárdnyi összeget kitevõ elvonás a mezõgazdasági ágazattól azt jelenti, hogy a mezõgazdaságból származó bevételek csökkennek, így ez teljesen ellentétes azzal az elvárással, amely a gazdaság teherviselõ-képességének növelését alapvetõ és stratégiai nemzetgazdasági célként írja elõ.
A pótköltségvetés egyes tételeinek vizsgálatánál megállapítottuk, hogy a tervezet a bevételi oldalon fogyasztási adó növelését foglalja magában 3,9 milliárd forint tervezett értékben, ami a teljes költségvetési bevétel 0,35 százalékát teszi ki. A fogyasztási adóról és a fogyasztási értékkiegészítésrõl szóló 1991. évi LXXVIII. törvény a hajtóanyagok, így a benzin, cseppfolyós pb- gáz, gázolaj stb., az élvezeti szerek - kávé, csokoládé, égetett szeszes italok, bor, sör, dohány -, a testápolószerek, ezüstnemû és a személygépkocsik fogyasztási adóját kívánja növelni. Azaz olyan termékekét, amelyek árai már most is túlzottan magasak.
Tekintettel arra, hogy ez a költségvetési tétel ugyancsak a lakosság terheit növeli, valamint tovább torzítja az egyébként is tragikusan rossz gazdasági, illetve költségvetési struktúrát, elfogadni nem tudjuk, sõt tiltakozunk ellene a bérbõl és fizetésbõl élõk nevében is.
A költségvetési szervek befizetései, az elkülönített állami pénzalapokból származó bevételek, valamint az egyéb bevételek tekintetében megállapítható, hogy ezek kivétel nélkül olyan bevételeket foglalnak össze, melyek a kormány által közvetlenül irányított szférákból származnak. Dr. Nyikos László, az Állami Számvevõszék alelnöke hozzászólásában kifejtette, hogy a kormány nem vett számba minden forrást, amikor ezt a törvényjavaslatot kidolgozta. Népiesen szólva: nem forgatta ki a zsebeit teljes mértékben, amikor számokkal bemutatta elképzeléseit. Morálisan is helyes az, hogy mielõtt különbözõ megszorító intézkedésekre kényszerül a kormány, elõször saját magán fog elsõsorban megszorító intézkedéseket kezdeményezni. Ezt álláspontunk szerint nehéz lesz teljesíteni akkor, amikor - a mai Népszabadság szerint - az ÁV Rt. 217 millió forintot utalt át jogtalanul az állami költségvetésbõl egy fantomszervezetnek. Úgy tûnik tehát, hogy ezt az állami számvevõszéki elvárást nem sikerült teljes körben megvalósítani.
Az értelmes takarékossági intézkedések megtételét a költségvetési szervek szférájában is elfogadhatónak tartjuk. A kiadási oldalon megállapítottuk, hogy - mint arról már beszéltünk - a mezõgazdaság, valamint a honvédelem és a fegyveres testületek támogatásának csökkentését nem tudjuk elfogadni. Amennyiben a tervezetben elõirányzott tendencia érvényesülne, úgy az ország szempontjából alapvetõen fontos mezõgazdasági és honvédelmi ágazat egyébként is igen rossz gazdasági pozícióit tovább rontaná.
A költségvetés egyéb - termelésiár-kiegészítés, központi beruházások fedezete, minisztériumok támogatása, elkülönített állami pénzalapok és rendkívüli kiadások - tételeit illetõ megtakarítások tekintetében az az álláspontunk, hogy ezeket a kiadásokat takarítsa meg a kormány saját hatáskörében, saját önkorlátozásával az Állami Számvevõszék felhívásának figyelembevételével.
(12.50)
Kivételt képeznek a kiadások VII. számmal jelzett címében szereplõ azon tételek, amelyek az anyaországtól elszakított magyarság támogatását hivatottak biztosítani. Így például a határon túli magyar sajtó támogatása; az Illyés Alapítvány; a határon túli könyvkiadás támogatása stb. Ezen támogatásokat nem csökkenteni, hanem növelni szükséges, amely növelés az elkülönített alapok 1994. évi nyitó állományában be nem vallott, de létezõ 16,3 milliárd forint többletforrásból lehetséges. Erre utalás található a számvevõszéki vélemény 8. oldalának 4. pontjában.
A külföldön élõ magyarság támogatásának megoldása sürgõs feladat, mert szervezeteik fennmaradása végveszélyben van. Álláspontunk szerint szükség van ezen támogatások rendszerének újraszervezésére és új ellenõrzési rendszer kidolgozására is, mivel több esetben - így például a vajdasági magyarság támogatása esetében - a támogatás nem megfelelõen történt meg. Sõt, felvetõdött a hûtlen kezelés gyanúja is.
A világkiállítás költségtényezõit a tervezet sem mint költségmegtakarítást, sem mint költségvetési bevételt nem tartalmazza. Amennyiben a világkiállítás megrendezését a parlament nem fogadná el, a költségvetés bevételi oldalán Az elkülönített állami pénzalapokból származó befizetések címszó alatt pótlólagosan nyolcmilliárd forint bevételhez jutna 1994-ben a költségvetés.
A pótköltségvetés tervezetében szerepel az általános forgalmi adóra vonatkozó emelés, de csak 1995. január 1-jétõl tervezi bevezetni. Miért van a pótköltségvetésben, nem értjük. Ugyanis megváltoztatja a gazdasági struktúrát, másrészt tovább növeli a lakosság terheit, ami már amúgy is elviselhetetlen. Ezt a jövõ évi költségvetésben kellene szerepeltetni, természetesen a korábbi százalékkulccsal.
Tisztelt Képviselõtársaim! A kormányszóvivõ ma bejelentette, hogy nem lesz az idén energia-áremelés. Nyilvánvalóan azért, mert közelednek az önkormányzati választások. Jó választási fogás. Vajon a választások után lesznek-e január 1-jétõl energia-áremelések? Mi azt mondjuk, hogy igen.
Mit jelent tulajdonképpen az áfa újabb emelése 1995. január 1-jétõl? Én megadom rá a választ. Ez azt jelenti, hogy tovább fognak növekedni az élelmiszerárak, a gyógyszerek, a villanyáram ára stb., amelyet a lakosság már ma sem tud megfizetni.
Horn Gyula miniszterelnök úr azt mondta, alaptalan a feltételezés, hogy 72 százalékos koalíciós többség diktatúrához vezethet. A munkástanácsok elnöke, Palkovics Imre egy interjújában elmondta, hogy a kormány nem tartja magát a kampány idején tett ígéreteihez. Kijelentette, úgy fest, mintha csak porhintés lenne a szakszervezeteknek felajánlott tárgyalás. A kormány ugyanis kész helyzet elé állítja tárgyalópartnereit számos dologban. Az adó- és energiaárak emelése miatt a munkástanácsok egyre inkább szkeptikusak a megállapodást illetõen.
A munkástanácsok nem kívánják a társadalmi békítgetés 40 éven át jól ismert módszereit ismételgetni. Két alapvetõ kérdésben nem hajlandók engedni: a terhek további növekedése elképzelhetetlen a munkavállalók számára, másrészt a reálbérek nem csökkenhetnek. Közben emelkedett a benzin ára, már második alkalommal. Nemsokára újból emelkedni fog. Elõreláthatóan el fogja érni a száz forintot. A kávét már nem lehet megfizetni, olyan magasra szökött, emelték a tankönyvek árát, amihez ugyan adnak 190 forint támogatást, valamint a gyógyszerek árát is.
Az egyre jobban elszegényedõ milliókra, nyugdíjasokra, nagycsaládosokra, fiatalokra nézve egyre súlyosabb a helyzet. Nemcsak az a baj, hogy az új kormány kegyetlen megszorító intézkedéseket hoz, hanem az is fájdalmas, hogy a választási kampány során pártjaik mindennek az ellenkezõjét ígérték.
Gaál Gyula felszólalásában azt mondta, hogy érdemes az ellenzéki felszólalókat szembesíteni korábbi kijelentéseikkel. Én erre azt mondom, hogy az SZDSZ-nek inkább szembesülnie kellene választási ígéreteivel, amit a választópolgárainak tett. Gaál Gyula egyfolytában Szabó Ivánt idézte. Én most az SZDSZ választási kampányában tett ígéreteit idézem. Az SZDSZ a választási kampányban, újsághirdetésekben és szórólapokon publikálta, hogy
"... Rendbetesszük a gazdaságot, szembeszállunk az elszegényedéssel, a munkanélküliséggel, az inflációval. Kérjük, adja kopogtatócéduláját az SZDSZ jelöltjeinek, hogy hazánk végre elindulhasson a modern jólét felé. Elegendõ munkahely, stabil forint, értékálló nyugdíj, szociális biztonság, térítésmentes gyógyszer, fûtés- és villanyáram-támogatás a rászoruló nyugdíjasoknak. Az SZDSZ ezekre kínál megoldást. Együtt sikerülni fog."
Szomorú, hogy ennek a programnak eddig pont az ellenkezõje valósult meg. A kormánykoalíció ellenzékkel szembeni politikai magatartását egy montesquieu-i idézettel lehetne jellemezni, amelyet A törvények szellemérõl címû munkájában írt: "Minden ember, akinek hatalma van, hajlamos arra, hogy visszaéljen vele, és olyan messzire menjen hatalmának kiszélesítésével, amilyen messze csak lehet."
Mi kisgazdák azt mondjuk, hogy a hatalommal élni kell, és nem visszaélni. Szolgálni kell a magyar népet, a választókat. A jól mûködõ demokráciákban a demokrácia a jogállamiság megnyilvánulásának egyik igen fontos tényezõje, a hatalom önkorlátozása, és az ellenérdekû politikai pártokkal, szervezetekkel a párbeszéd fenntartása. A kormány soha nem feledkezhet meg arról - még 72 százalékos parlamenti többség esetén sem -, hogy a jobboldali pártokra összesen 1 millió 865 ezer választópolgár szavazott.
Rossz elõjelnek tartjuk a kormány magatartását különösen akkor, amikor nagy sietséggel készül az alkotmány és számtalan fontos jogszabály módosításának elõkészülete. A miniszterelnök úr ugyan azt mondta, hogy a kormány a választópolgárok több mint felétõl arra kapott felhatalmazást, hogy rendet csináljon. A hatalmi szóval történõ rendcsináláshoz pedig nincs szükség ellenzéki véleményekre. Ezek szerint valódi demokráciára sem?
Tisztelt Képviselõtársaim! A Független Kisgazdapárt országgyûlési képviselõcsoportja a pótköltségvetés tervezetét, amely teljesen elfogadhatatlan számára, úgy értékeli, hogy a kormány a választási kampány során tett ígéreteivel ellentétben a gazdaság súlyos helyzetébõl adódó költségvetési hiányokat a bérbõl és fizetésbõl élõ egyszerû emberekre, nyugdíjasokra, nagycsaládosokra, értelmiségiekre kívánja terhelni. Ilyen további terhek mellett a lakosság képtelen lesz a vállalkozásra, így a nemzetgazdaság még tragikusabb helyzetbe fog kerülni, mint amilyenben jelenleg van.
Mi nem lehetünk tekintettel semmilyen pótköltségvetésre, amikor a magyar vidék már olyan mértékben elszegényedett, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, vagy Békés megye. De említhetném bármelyik megyét is, mert mindenhol olyan katasztrofális a helyzet, hogy az már tovább nem fokozható. Vidéken utakat kellene építeni, munkahelyeket kellene teremteni Ózdon, Miskolcon, Diósgyõrön és még számtalan helyen az országban. A vidék az ország számára, ahogy dr. Torgyán József frakcióvezetõ úr is kiemelte vezérszónoki felszólalásában, kitörési pontot jelenthetett volna. Hogyan beszélhetünk kitörési pontról, ha a pótköltségvetés tervezetében csökkenti a kormány a mezõgazdasági keretet?
Békesi László expozéjában kijelentette: a feketegazdaság elleni küzdelem, az adóelkerülés és az adócsalás csökkentése kiemelt feladat. Ugyanakkor a tervezet elõirányozza az áfa és a fogyasztási adó emelését, ami alapvetõen elhibázott lépés. Ugyanis ezek be nem szedhetõ adókká válnak. Az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, hogy ezeknél a típusú adóknál a szigorítás mindenképpen a feketekereskedelem terjedéséhez vezet. Az adóemelésnek az lesz a következménye, hogy a kereskedelem érvényesíteni fogja áraiban a fogyasztási adó emelését. De ebbõl az államkasszába szinte semmi nem fog befolyni. Kérem, nem kell hozzá magas képesítés, hogy bárki belássa, de egyébként ezt már a világ összes közgazdásza leírta, és minden nyugati pénzügyi szakember tudja, hogy az olyan adóemeléssel, amelynek nincs realitása, egy fillérrel sem fog több pénz befolyni az államkasszába, mivel az adózó letagadja. Egyszerûen nem vallja be, mivel megélhetését veszélyezteti.
Az adóemelés eredménye az lesz, hogy a lakosság terhei, így a bérbõl és fizetésbõl élõk terhei emelkedni fognak, s az infláció növekszik, de az állam bevételi többletei nem jelennek meg. Álláspontunk szerint a pótköltségvetés elsõsorban a bérbõl és fizetésbõl élõk mellett a gazdasági élet szereplõit sújtja, hiszen az elkülönített állami pénzalapok költségvetési támogatásának megnyirbálása vagy a kormányzati beruházások leállítása is a vállalkozókat érinti érzékenyen. Véleményünk az, hogy a szociálliberális kormány által követett út a szociális feszültségek növekedéséhez vezet és rossz irányt jelent. Mindenki nyugodtabban tekinthetne a jövõbe, ha a felhalmazott költségvetési hiány legalább fele azért keletkezett volna, mert az állam nem vonja el a vállalkozók minden elvonható jövedelmét, hanem annak egy részét befektetésre, felhalmozásra vagy akár személyi fogyasztásra a keletkezés helyén meghagyta volna.
(13.00)
Ebben az esetben ugyanis a gazdaságban hagyott pénz alapot adhatna arra, hogy azt jól befektetve a vállalkozók és az állam is hosszú távú jövedelemforráshoz jusson. A várakozások azonban úgy fogalmaznak, hogy mi értelme volt a drasztikus elvonási rendszernek, ha abból a stabilizációs törekvések semmit nem profitálnak. Nemzetközi megítélésünk nem javult, sõt romlott, ennek következtében hitelfelvételi lehetõségeink is romlottak. Ennek ellenére a Független Kisgazdapárt azt várja a kormánytól, hogy rövid idõn belül vállalkozáscentrikus, felelõsen cselekvõ, a gazdaságban stratégiai szemléletet képviselõ magatartást tanúsítson a jelenlegi, ezzel teljesen ellentétes magatartásával szemben.
Békesi László expozéjában kifejtette, ha nem avatkozunk be a folyamatokba, akkor év végére a fizetési mérleg hiánya a tavalyi rekordszintet is meghaladja, ami '95-ben megoldhatatlan finanszírozási feladatok elé állítja az országot. A Független Kisgazdapárt frakciójának álláspontja szerint, ha ezt a pótköltségvetést elfogadjuk, a magyar gazdaság további milliárdos károkat szenved és a magyar nép teljesen ellehetetlenül. Ezért frakciónk a tervezetre nemmel fog szavazni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az FKGP soraiban.)