DR. KIS GYULA (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt képviselõtársaim! Elérkezett az évi szokásos számháború ideje, most nem is annyira az összegekkel, mint a dátumokkal háborúzunk.
Április 8-án tartotta utolsó ülését az elõzõ országgyûlés, ezért a legjobb akarata ellenére, megfeszülve sem tudott akkor eleget tenni annak a törvényi elõírásnak, hogy a nyugdíjakat évente két alkalommal, márciusban és szeptemberben az évi nettó munkabértömeg növekedésének megfelelõen kell emelni. Ugyanis nem lehet tudni április 8-án, hogy mennyi lesz az évi nettó bérnövekedés.
Az elmúlt években ez sosem okozott gondot, mindig megtörtént az emelés két ízben, márciusban, szeptemberben, egyszer pedig egy harmadik korrekciós emelésre is sor került.
Ennek következtében, miután április 8-án feloszlott a Ház és akkor alakult, ült össze újra, amikor még nem volt kormány, július 18-án kénytelen volt két képviselõ, Nagy Sándor és Kovács Pál képviselõ úr, késõbbi népjóléti miniszter beterjeszteni az évi törvényeknek megfelelõ nyugdíjemelésrõl szóló országgyûlési határozati javaslatot.
Ennek vitája július 18-án zajlott le és akkor négy ellenzéki párt egy-egy képviselõje, az egész ellenzék támogatásával - július 18-án tehát - azt javasolta, hogy a most beterjesztett országgyûlési határozattal szó szerint megegyezõ módon kerüljön sor a nyugdíjak visszamenõleges emelésére január 1- jétõl.
Sajnálatos módon az ellenzék eme indítványát - amelyet tehát egyhangúlag támogattak - az elõttem lévõ szavazási jegyzõkönyv tanúsága szerint az MSZP képviselõi egyhangú tartózkodással tették elfogadhatatlanná és az SZDSZ még kicsit jobban jégre ment, mert õk egyhangúan ellene szavaztak.
Ma nagyon furcsa azt hallani, hogy e miatt nem kerülhetett sor idõben a nyugdíjemelésre, hiszen akkor már dönthettünk volna és már szeptemberben az emelt nyugdíjat megkaphatták volna visszamenõleg a nyugdíjasok.
Egyszerûen érthetetlenek az akkor történtek. Nincs rá racionális magyarázat. Nincs, racionális magyarázat nincs, ugyanis mindenki tudta már akkor, hogy erre a visszamenõleges emelésre idén sor fog kerülni.
(16.20)
Mert ennek elmaradásához az kellene, hogy a parlament megváltoztassa azt a törvényt, ami a nettó munkabér-növekedéshez köti a nyugdíjak emelését. Márpedig tudnivaló volt, hogy nincs olyan parlament a világon, amely egy önkormányzati választás elõtt vagy bármikor 3 millió szavazó ellenszenvét egy törvénymódosítással kivívná maga ellen. Tehát akkor már tudni lehetett, hogy erre most sor fog kerülni. Egyszerûen nagyon nehéz megmondani az okát, hogy annak idején miért született ez a döntés az elõterjesztõk javaslatának és a tisztelt koalíciós képviselõknek a szavazatával.
Sokféle elképzelés van erre, sokféle gyanú kering a nyugdíjasok és a közvélemény körében. Hallottunk egyet kereszténydemokrata képviselõtársunktól. Én hallottam olyat is, hogy ily módon lehetõsége volt a kormánynak arra, hogy két alkalommal is elmondja: a kormány döntött a nyugdíjak emelésérõl. Július 18-a után ez jelent meg a kormányszóvivõi tájékoztatóban, ez jelent meg a sajtóban, hogy "a kormány döntött". Kérem, a kormány ebben a kérdésben nem döntött, mert nem dönthetett! Évek óta létezõ törvényt végre kell hajtani még a kormánynak is, a konkrét esetben a kifizetésrõl rendelkeznie kell, de ezt úgy eladni, hogy én döntök, ez olyan, mint ha holnapután azt olvasnám, hogy a kormány a társadalommal való széles körû egyeztetés után konszenzussal döntött arról, hogy holnapután keljen fel a nap. Lehet ilyet megjelentetni a sajtóban, csak nem illik.
A másik: a mostani döntésnél ugyanez a bekonferálás volt. A kormány döntött, hogy a visszamenõlegességrõl majd beterjeszt indítványt, és a parlament azt elfogadja. Mondom, ez feltételezés, és én nem hiszem, hogy ilyen gondolatok munkáltak a megvalósult szándék mögött. Annál kevésbé hiszem, mert ez egy nagyon veszélyes, végtelenül veszélyes jelenséget hordoz magában: azt, hogy a polgárok ne érezzék magukat biztosnak polgári mivoltukban; azt, hogy a paternalista állam dönthessen, hogy mit ad, mit nem ad. És ahogy nem lehetett szocializmust építeni, többek között azért, mert hiányzott hozzá a szocialista ember, ugyanúgy nagyon nehéz polgári társadalmat is úgy építeni, hogy nem alakul ki a polgárság. A polgári lét pedig a tulajdonbiztonságon és a jogbiztonságon alapul, tehát azon, hogy az én tulajdonom vagy a törvényekben garantált jogaim nem veszélyeztethetõek, még az államhatalom, még a mindenkori kormány által sem. Ha nem ebben az irányban munkálunk, hanem esetleges rövid távú érdekeink miatt ez ellen megyünk, akkor nagyon nehéz lesz polgári társadalmat építeni, amiben pedig - azt hiszem, a teljes Ház egyhangú véleménye alapján nyugodtan merem remélni - egyetértünk.
A beterjesztésnek ilyen elhúzódó, kétütemû és utólagos módja egyben lehetõséget adott arra, hogy spóroljanak ezen a visszamenõleges emelésen, amennyiben a jelen országgyûlési határozati javaslat nem öleli fel az érintettek teljes körét. Úgy fogalmaz, hogy míg az egykori, szeptemberi emelést visszamenõleg ki kell fizetni egy körben, a 110/94-es kormányrendeletben foglaltak körében, nem rendeli emelni a 111/94-es kormányrendelettel érintettek körében, márpedig ezek, szegények, a legrászorultabbaknak tekinthetõk, hiszen ez a kör tartalmazza a nyugdíjfolyósító szervek által folyósított nyugdíjszerû rendszeres szociális ellátásokat, a rokkantsági járadékot, az átmeneti járadékot, a vakok rendszeres szociális segélyét, az egészségkárosodási járadékot, valamint a központi szociális segélyben részesülõket. Pont õket, akiket ráadásul a szeptemberi emelés is az átlagos 8 százalék helyett mindössze 300 forinttal érintett! Pont õket, a legrászorultabbakat kihagyni a mostani kormány által elõterjesztett országgyûlési határozati javaslatból, azt hiszem, hogy méltánytalan, ezért módosító indítványomban javasolni fogom, hogy erre a körre is terjedjen ki a visszamenõlegesség.
Nagyon remélem, hogy az egykori, július 18-ai rossz tapasztalatok alapján a Ház még egyszer nem fog hasonló hibát elkövetni. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)