DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ (FKGP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A Magyar Köztársaság kormánya által T/60. szám alatt a Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetése tárgyában benyújtott törvényjavaslat a Független Kisgazdapárt országgyûlési képviselõcsoportja számára elfogadhatatlan - amint azt már a vezérszónoklatot elmondó képviselõtársunk kifejtette.
Egyértelmû, hogy azok a számítások, amelyekre a kormány a pótköltségvetéssel kapcsolatos elõterjesztését alapozta, mindenféle realitást nélkülöznek, hiszen a költségvetési hiányra vonatkozó feltételezések számszakilag nincsenek megalapozva. Az elõterjesztésnek ezen túlmenõen a jogszabályi elõfeltételei sem állnak fenn, hiszen hallottuk már azt a formáljogi kifogást, miszerint az államháztartásról szóló törvény értelmében a kormány csak akkor terjeszthette volna a pótköltségvetést a parlament elé, ha valóban olyan mértékben változtak volna év közben a körülmények, hogy ezek a költségvetés teljesítését jelentõsen veszélyeztették volna. Az elõterjesztõ azonban csak hivatkozott erre a veszélyeztetésre, de a beterjesztés számadatai ennek az állítólagos veszélyeztetésnek mindenben ellentmondanak.
Már elhangzott ebben a Házban, ezért csak megismételhetem, hogy a költségvetés kiadási tervének 3,35 százalékát kitevõ pótköltségvetés nem tekinthetõ olyan mérvû eltérésnek, ami a költségvetés teljesítését jelentõsen veszélyeztetõ tényezõként volna értékelhetõ, ezért már nem is érdemes a pótköltségvetés olyan részleteibe belemenni, hogy igazak-e a számok, amelyek a bevételeknek és a kiadásoknak azon egyenlegére vonatkoznak, amelyektõl a pótköltségvetés eltérni kíván.
A lényeg az, hogy 3 százalék körüli érték esetében a költségvetés teljesítésének jelentõs veszélyeztetettségérõl semmiképpen sem lehet beszélni, ezért tehát formáljogi akadályba ütközik a pótköltségvetés beterjesztése.
Külön kell foglalkoznom azzal a kérdéssel, miként képzelhetõ el Magyarországon a pénzügyi stabilitás kialakítása, ha rendszeressé válnak a pótköltségvetések, és ezen túlmenõen a pótköltségvetések olyan szerkezetben kerülnek benyújtásra, ami strukturálisan érinti a költségvetés elveit, tehát év közben változtatnak a szabályozókon.
Nincs a földkerekségen olyan jogállam, amelyet valóban jogállamnak tekintenének, ha év közben változtatnák meg a gazdasági szabályozókat. Magyarországon ma nagyon divatos a vállalkozók segítésérõl beszélni - de vajon miféle segítés az, ha egy vállalkozás az 1993-as év végén ismeretessé váló költségvetési szabályozókra felépíti az 1994. évre vonatkozó éves gazdasági tervét, és utólag más szabályozókat írnak elõ, mint amikben bízva õ felépítette az egész gazdasági stratégiáját?
Ez az emberi jogoknak olyan durva lábbal tiprása, amit én személy szerint sem tudok támogatni, és természetesen pártom, a Független Kisgazdapárt sem tud ilyen hozzáállást elfogadni .
A jogtalanságoknál tartva, semmiképpen sem lehet megfeledkezni a pótköltségvetés azon igényérõl sem, amelyet az elõterjesztõ a pótköltségvetés 8. §-ának (3) bekezdésében fogalmazott meg akként, hogy az Országgyûlés hatalmazza fel a kormányt arra, hogy a költségvetési elõirányzatok között a kormány, az Országgyûlés további engedélye nélkül átcsoportosítást hajthasson végre. Ez magyarán azt jelentené, hogy a Magyar Köztársaság Országgyûlése által összegszerûen is elfogadott költségvetési tételeket a kormány önhatalmúlag, az Országgyûlés tudta és külön hozzájárulása nélkül, kénye-kedve szerint módosíthatná. Ezzel az én megítélésem szerint a végrehajtó hatalmat reprezentáló kormány önmagát a törvényhozó hatalmat reprezentáló Országyûlés fölébe helyezné önmagát, tehát teljhatalmat szerezne a költségvetés felett, és az Országgyûlést teljesen kirekesztené a parlament által összegszerûen elfogadott költségvetési tételek feletti rendelkezési jogból, hiszen ezeket a jogokat a kormány szerezné meg, és ezzel mérhetetlen hatalmi többlethez jutna.
Ha ez a pótköltségvetési rendelkezés átmenne a tisztelt Házon, tehát ha a Ház megszavazná ezt az elõterjesztést, akkor kérdezem én: miért volt szükség évekig tartó jogászi és politikai munkára, hogy az államhatalmi ágak megoszlásának egy olyan rendszerét dolgozzák ki, amely egy valóságos egyensúlyi helyzetet teremt, amikor egy tollvonással át lehet húzni ezt az egész jogállami törekvést.
Talán át sem gondolta az elõterjesztõ, hogy milyen veszélyes vizekre akarja vinni az egész jogállamiság kérdését, amikor ezzel az elõterjesztéssel élt. Mert el nem tudom képzelni, hogy a végrehajtó hatalom most már ilyen nyíltan törekedne arra, hogy a törvényhozó hatalom fölé helyezze önmagát, hiszen ez a jogállamiság végét jelentené Magyarországon.
Engedjék meg ezért képviselõtársaim, hogy érdemben már ne is menjek bele az olyan kérdések tárgyalásába, mint például a következõ:
Hogyan fordulhat elõ, hogy a kormány egy részrõl arra hivatkozik, maga is felismerte: a vidéket meg kell támogatni ahhoz, hogy az országnak reális lehetõsége legyen zilált gazdasági helyzetének rendezésére, másrészt pedig csökkentse az agrárágazatnak jutó támogatást és mindazokat a juttatásokat, amelyek az elmaradott települések fejlõdését segíthetnék elõ - hiszen itt a pótköltségvetés anyaga és az önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerét illetõ elvonások nem különíthetõk el egymástól, hiszen ezek egységükben a vidék ellehetetlenülését jelentik.
A Független Kisgazdapárt számos alkalommal kinyilvánította már akaratát: nemcsak a kisebbségeket kell olyan helyzetbe hozni, hogy a kisebbség hátrányos következményeit ne kelljen elszenvedniük, de nem lehet úgy jogállami és emberi körülményekrõl beszélni sem, ha az ország fõvárosa és egy-két jól ellátott vidéki centrum és a teljesen elhanyagolt kistelepülések óriási száma olyannyira elkülönülnek egymástól, mintha a fõváros és egy-két vidéki centrum már eljutott volna Nyugat-Európába, a kistelepülések pedig még Kelet-Európa kapuját sem tudnák átlépni.
(16.40)
Ezért a Független Kisgazdapárt álláspontja az, hogy az 1995-re kialakítandó költségvetési szerkezetnél mindent megelõzõen figyelembe kell venni a vidék elmaradottságának felszámolási igényét, de már a pótköltségvetésben és az ahhoz kapcsolódó egyéb elõterjesztésekben sem lehet a vidék terhére egy fillér elvonást sem eszközölni.
Ezért a Független Kisgazdapárt az egész pótköltségvetést, mint általános tárgyalásra alkalmatlant, de úgy is, mint az államháztartási törvény rendelkezéseit semmibe vevõ beterjesztést, és mint a gazdasági szerkezetet érintõ jogszabályok megváltoztatásával a hatályos jogrendünket sértõ elõterjesztést, valamint az egyes költségvetési tételek vonatkozásában a szabad rendelkezési jog megszerzését célul tûzõ kormányzati elõterjesztés vonatkozásában mint alkotmányellenes célt is maga elé tûzõ elõterjesztést teljes egészében elutasítja. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)