BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Annyi minden elhangzott már pro és kontra a pótköltségvetésrõl, hogy csak egészen röviden néhány gondolatra hívom föl a figyelmüket.
Akkor, amikor a mozgatórugókat keressük, hogy miért is kell kormánypárti oldalon ez a pótköltségvetés, és a másik oldalon miért kritizálják olyan hevesen, jó belenézni azokba a múlt hetekben elhangzott véleményekbe, nyilatkozatokba, amik indokolják ennek jogosságát. Talám a legjobbat vegyük elõre, Horn Gyula múlt heti beszédét, amiben számtalan kitétel volt arra vonatkozóan, hogy milyen rossz az ország gazdasági helyzete, milyen rettenetes állapotban van ez az ország. Arról beszélt Horn úr, hogy a mezõgazdaságban az elõzõ kormányzat meredeken csökkentette az állami támogatást. Az állami támogatást a Németh-kormány csökkentette le, és az elmúlt négy évben a következõképpen alakult: '92-ben 39 milliárd, '93-ban 49 milliárd és 1994-ben 57 milliárd, úgy, hogy 2 milliárdos mezõgazdasági exportot tervezett az elõzõ kormány. A mezõgazdasági kivitel alig a felére csökkent, mondja Horn úr, én pedig mondom, hogy '91-ben 2,7 milliárdos rekordösszeg volt, soha nem volt ilyen magas, ez volt '91-ben, '92-ben tudta tartani a magyar mezõgazdaság, s az évszázad aszálya ellenére 2 milliárd volt '93-ban, s ami a lényeg, a pótköltségvetés pontosan azért tartalmaz 12 milliárdos plusz összeget a mezõgazdasági export támogatására, mert az idei évben a mezõgazdasági termelés valószínûleg oly mértékben nõ, hogy ezeket a termékeket exportra el kell helyezni. Mint tudjuk, 1 millió dolláros exportemelkedés 15-17 millió forintos állami támogatást feltételez. Tessék kiszámítani, hogy ez mennyit jelent.
A földbirtokok alig negyede telekkönyvezett, mondja Horn úr, és gyorsított ütemben is csak két év múlva történhetnek meg. Erre föl a pótköltségvetés a földhivatalok keretébõl 18,9 millió forintot von el. Azt nem tudom, mitõl lesz gyorsított a tempó, ha az eddigi tempóra biztosított pénzbõl még elvonunk.
Nagyon érdekes megfigyelni, hogy az ellenzéki pártok rettenetes vehemenciával, nagyon jó érveléssel támadják a pótköltségvetést, és a másik oldalon ez tulajdonképpen nem is nagyon védhetõ, ha vannak is próbálkozások, ezek inkább csak ilyen csak próbálkozások, miszerint kell. Kell és kész. Kell akár két hónapra is, de mindenképpen kell. Az az érzése az embernek, hogy ez nem a hazai közvélemény megnyerésére szolgál, hanem sokkal inkább a külföldire, és egy jól bevált módszer szerint ha már a külföldi sajtó is azt írja, hogy Magyarországon baj van a költségvetéssel és pótköltségvetés kell, akkor talán a hazaiak is jobban elhiszik.
Persze azért nem olyan forró a leves, ugyanis kormánypárti oldalon is tudják, hogy ez a gazdaság korántsem olyan beteg, mint amilyennek föltüntetik, hanem sokkal jobb állapotban van. Vegyük csak végig a pótköltségvetésnek a terveit és a mostani helyzetét. Annak idején, ha emlékeznek rá, a központi költségvetési szervek támogatásából több mint 20 milliárd forintot kívánt elvonni a pótköltségvetés, és minden különösebb nélkül, akarom mondani, minden szívfájdalom nélkül ezt 6,3 milliárdra sikerült lefaragnia a kormánynak.
(17.20)
Ugyancsak nem hullottak krokodilkönnyek akkor, amikor az ez évre tervezett áfaemelés átcsúszott a jövõ évre. És a legjobb a múlt héten történt, amikor Békesi pénzügyminiszter úr távollétében kivégezték azt a tervet, miszerint az idei évben meg kellene emelni az energiaárakat. Ez természetesen csak úgy történhetett meg, ha önök kormánypárti oldalon tisztában vannak azzal, hogy ezek nélkül is úgy-ahogy - jelzem: úgy- ahogy - ez a költségvetés meg tud állni.
Ezek után már csak az a kérdés, hogy miért is kell egyáltalán ez a bizonyos pótköltségvetési hercehurca, és miért van szükség arra, hogy ezt az országot rossz színben tüntessük fel külföldön. Persze van ennek egy kézzel fogható belsõ oka, ez pediglen az a régi, orvosok között közismert mondás, miszerint úgy kell megoperálni a beteget, hogy ne kelljen utána megmenteni. De ha más a mûtõorvos, mint a kezelõorvos, akkor nyugodtan lehet mondani egy jó mûtét után is, hogy rossz volt a mûtét, ezért megmentés esete forog fenn.
Ez nagyon jó lehet a késõbbiekre, ez nagyon jó tartalék energiákat hozhat a jelenlegi koalíciónak. De van egy messzebbre mutató oka is, és ezt ajánlom esetleg megvitatásra, mégpediglen az, ha ilyen színben tüntetjük fel az országot és ilyen elvonásokkal fenyegetjük - bár nem is értem, hogy az idei pótköltségvetésben miért kerül bele a jövõ évi költségvetés részegysége mint tárgyalandó, itt az áfaemelésre és az energiára gondolok, de ez más kérdés -, ha el tudjuk ezt hitetni, akkor el tudjuk vonni a pénzt, és ebben az országban nem vagy nehezen alakul ki egy széles rétegeket érintõ polgárosodás. Ugyanis egy széles tulajdonosi réteg, egy széles középosztály megléte egy országban azt a veszélyt is magában hordozza, hogy ebben az országban baloldali koalíció nem mindig szokott nyerni. Nem mindig - van rá példa kísérletképpen, de nagyon rövid idõre, és utána visszatérnek egy konzervatív jobboldali kormányzásra, mert ez ebben a közegben sokkal otthonosabban mozog. Tudom, vannak ellenpéldák, de kísérletezni mindenkinek lehet, és ezek a kísérletek általában nem szoktak volt sikerülni.
S nincs más magyarázat, tisztelt képviselõtársaim, akármit gondol végig az ember, nem jut olyan érvekhez, amelyek indokolnák azt, hogy ilyen katasztrófahangulatot teremtsünk erre a két hónapra! Két hónapról van ugyanis szó, nem többrõl, mert a december általában szufficites szokott lenni, ebbõl adódóan az a hiány, amit önök mint rémképet felfestettek a mi táblánkra, az semmiképpen nem jöhet össze, ugyanis ahhoz havonta több mint 60 milliárdos hiányt kellene produkálni az augusztusban produkált másfél milliárdos hiánnyal szemben. Azt gondolom, hogy ez azért egy baloldali koalíciónak is jelentõs fenyvertény lenne.
Én természetesen nem remélem azt, hogy az én beszédem, akár az elõttem elhangzott sokkal mélyebb, hosszabb érvelések is arra késztetnék a kormánypárti koalíciót, hogy ezt a törvényjavaslatot visszavonják, de jelzem, hogy önöktõl mint egyenes ágon bejutott - és legtöbb számban egyenes ágon parlamentbe jutott - képviselõktõl odahaza a választók meg fogják kérdezni, hogy mondja, kedves képviselõ úr, ez a számsor rám nézve mit jelent. S önöknek akkor azt kell mondani: kérem szépen, ez önökre nézve azt jelenti, hogy például a mezõgazdasági termelõszövetkezetek meg fognak szûnni. És az én munkahelyem is? - lesz a kérdés. Igen, igen, az ön munkahelye nem biztos, hogy megszûnik, de maga a szövetkezet biztos. De ez csak az elsõ körben lehet egy válasz, mert a második körben már úgy kérdezik, hogy miért szûnt meg. Ezeket folytathatnám, nem folytatom, megfontolásra mindenképpen javaslom. Ha esetleg jövõre eszükbe jut az, amit én most mondtam, akkor nagyon sajnálom, ha nem hallgatták meg. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)