DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! Az eddigi vita során az elõttem felszólaló képviselõtársaim közül többen feltették a kérdést, mások részben már meg is válaszolták, hogy vajon ez a pótköltségvetés politikai vagy gazdasági célt szolgál-e. Most én a gazdasági oldaláról óhajtom egy kicsit ezt körbejárni.
A gazdaság oldaláról vizsgálva a pótköltségvetést, megállapíthatjuk, hogy a gazdaság szempontjából az csak akkor indokolt, ha ezzel mindazokat az alapvetõ folyamatokat sikerülne befolyásolni, amelyek az elõrebecsült, mondhatni túlbecsült, így magától értetõdõen korántsem biztos hiánynövekedést elõidézték.
Úgy gondolom, napjainkban senki sem vonhatja kétségbe az egyensúly javításának fontosságát. Az is világos, hogy az adósságszolgálati terhek növekedése egyre elviselhetetlenebb nyomást jelent a gazdaság számára. De az is nyilvánvaló, hogy mindazon intézkedések, amelyek a hiányt csak rövid távra csökkentik és hosszú távra újabb hiánynövekedést gerjesztenek, a gazdaság számára kifejezetten károsak, kitörésgátlóak, fojtó hatásúak.
Ahhoz, hogy a felvetett kérdésekre választ adhassunk, meg kell vizsgálni a pótköltségvetés kitûzött célját és a javasolt intézkedéseket. Nos, a pótköltségvetés 102. oldalán a kitûzött cél nem más, mint hogy a gazdaságpolitikában lehetõleg már 1995-tõl beinduljanak azok a kívánt változások, amelyeknek fõ jellemzõi a következõ négy pontban foglalhatók össze: az államháztartás kiadásainak növekedési üteme mérséklõdjön; a megtermelt bruttó jövedelembõl a munkajövedelmek aránya csökkenjen, a vállalati jövedelmeké emelkedjen; a belföldi felhasználás differenciált mértékben csökkenjen, mégpedig úgy, hogy a beruházások aránya nõjön a fogyasztás és a készletfelhalmozás rovására; a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg egyenlege javuljon.
(17.30)
Most vizsgáljuk meg, hogy milyen intézkedéseket kapcsol a pótköltségvetés az elõzõek szerinti célokhoz. A bevételi oldalon - az áfaemelés 1995-re történõ halasztása miatt - a legfontosabb tétel a fogyasztási adó növelésébõl tervezett mintegy 4 milliárd forint. A kiadási oldalon a pótköltségvetés legnagyobb hiányt csökkentõ tételei a központi költésgvetési szervek támogatáscsökkentése, az elkülönített állami pénzalapok felhasználásának visszafogása és a gazdálkodó szervezetek támogatásának, a termelõi árkiegészítésnek a csökkentése.
A bevételi oldal tervezett változásaiból azt állapíthatjuk meg, hogy ezen intézkedések elsõsorban fogyasztáscsökkentõ hatásúak, ugyanis ha az érintett termékek árrugalmassága viszonylag nagy, akkor fogyasztásuk visszaesik, ez esetben a költségvetés lényegesen több bevételhez nem jut; ha pedig ezen termékek árrugalmassága viszonylag merev, akkor feltételezhetõen marad a megelõzõ fogyasztási szint, és ebben az esetben a költségvetés hozzájut a tervezett plusz bevételhez, azonban a fogyasztás várhatóan más területen szorul vissza, esetleg olyan területen, amelyik a belsõ fogyasztás szempontjából meghatározó, mint az élelmiszerek fogyasztása területén - ahogy azt elõttem már egyik felszólaló képviselõtársam is említette.
A kiadási oldalon a központi költségvetési szervek támogatáscsökkentése elsõsorban a készletbeszerzések és a felújítások elmaradását célozza. Ez a még hátralévõ idõben természetesen fokozottan racionális gazdálkodásra késztetheti az egyes tárcákat, a tényleges reflexió azonban inkább a szükséges felújítások elhalasztásában fog jelentkezni, amit majd a következõ évek gazdálkodása fog megsínyleni.
Az elkülönített pénzalapok felhasználásában tervezett változások különösen sújtják a gazdaságot, mert hatásukra a beindult gazdasági növekedés szûkülõ szakaszba válthat át. A Központi Mûszaki Fejlesztési, a Kereskedelemfejlesztési Alapok mintegy 15 százalékos csökkentése még csak jelzésértékû, azonban a Befektetésösztönzési Alap és a Felzárkózás az Európai Felsõoktatáshoz Alap 50 százalékos csökkentése olyan drasztikus intézkedés, amely a gazdaságban beindult változásokat hosszabb távon egész biztosan fékezni fogja.
1993-94-ben az iparban beindult a növekedés, a mezõgazdaságban megkezdõdött a stabilizáció, megindult egy bizonyos exportnövekedés is, ami zömében annak köszönhetõ, hogy a struktúraváltás, a válságkezelés, az állami eszközökkel is támogatott befektetés- és beruházásösztönzés eredményeként a hazai gazdaságban megjelentek, de még nem váltak uralkodóvá azok a versenyképes termékek, amelyek egyaránt eladhatók mind a kül-, mind a belpiacon. A fejlesztések csökkentése, a beruházások támogatásának visszafogása a termékszerkezet megváltoztatását gátolja, ezáltal exportpiaci lehetõségeinket csökkenti. A tervezett bevétel- és kiadáscsökkentõ intézkedések elsõdleges célja tehát nem más, mint az egyensúlyjavítás érdekében a belsõ fogyasztás nagyarányú visszaszorítása.
Itt egy pillanatra meg kell állni, tisztelt képviselõtársaim. Lehet-e, s fõleg szabad-e ma hazánkban a fogyasztást mindenáron visszaszorítani, mégpedig annyira, hogy az egyensúly biztosítása érdekében megálljon vagy megkérdõjelezhetõ legyen a növekedés, vagy a gazdaságban további, esetleg nehezen visszafordítható csökkenés is bekövetkezhessen? Azt hiszem, ha megnézzük az elmúlt idõszakban megjelent állásfoglalásokat, tanulmányokat - utalok itt a Magyar Gazdasági Kamara állásfoglalására vagy a Gazdaságkutató Részvénytársaság tanulmányára -, nyugodtan állíthatom, hogy nem.
A gazdaságban beindult növekedés éppen csak megkezdõdött, a struktúraváltás, a privatizáció, a beruházások eredményeképpen növekszik a szállítási teljesítmény, csökken a munkanélküliek száma, de a hazai gazdaság termékszerkezete további nagy léptékû technológiai és termékváltás nélkül nagyobb exportpiaci megjelenést már nem tesz lehetõvé. Ha tehát drasztikusan csökken a belpiaci fogyasztás, akkor az a hazai termelés csökkenését fogja eredményezni. Csökkenõ termelés és értékesítés esetén a vállalkozások jövedelemtermelõ képessége csökken, s ennek megfelelõen csökken a költségvetési befizetésük is. A csökkenõ költségvetési bevételek pedig újabb szigorításokat követelnek a kormányzattól, amelyek a gazdaságot ezáltal egy szûkülõ spirálisba kényszerítik. Rendkívül szûk tehát az az ösvény, amelyen a gazdaság élénkítésének bizonyos fokú megmaradása és a költségvetés egyensúlyának bármi áron való megteremtése között járni lehet.
Úgy gondolom, a pótköltségvetés gazdasági, gazdaságpolitikai szemléletével van tehát baj, hisz nem igaz a helyzetfelmérés, s ennek megfelelõen helytelen a gazdaság jelen helyzetének megítélése is. A hazai felhasználásban az elmúlt idõszakban nem a fogyasztás, hanem a jövõt biztosító beruházások növekedtek dinamikusabban. Ezt igazolandó hivatkozom a Pénzügyminisztérium 1994. évi gazdasági folyamatokról kiadott legutóbbi, 6-7. számú tájékoztatójára. A beruházásokkal kapcsolatban megállapítja, hogy folyó áron 56 százalékkal növekedtek a tavalyi évhez képest a kiskereskedelmi forgalom volumencsökkenése mellett. Az ipar értékesítésén belül a belföldi eladások lassabban, mintegy 5 százalék körül nõttek, ellentétben az értékesítés mintegy 24 százalékát kitevõ exporttal.
Tisztelt Képviselõtársaim! A pótköltségvetésben utalást találunk arra is, hogy a fizetési mérleg hiánya többek között azért is nõtt, mert az a hazai forrásokból nem volt finanszírozható. Ezzel kapcsolatban ugyancsak a Pénzügyminisztérium 6-7. számú kiadványára szeretnék hivatkozni - ugyanezt támasztja alá a Magyar Nemzeti Bank tájékoztatója is -, amely szerint a lakosság bruttó megtakarítása június-júliusban mintegy 184 milliárd forinttal nõtt, ellentétben a megelõzõ évi ugyanezen idõszakbeli 130 milliárd forinttal. Úgy gondolom, ez bizonyos mértékig forrásnövekedést jelenthet a gazdaság szempontjából, tehát örvendetes tényként lehet akkor azt elkönyvelni, hogy a javulás ezen a téren is megindult.
Végezetül még néhány szóval Gaál Gyula képviselõtársam múlt hét pénteken elhangzott egyik kijelentésére szeretnék reflektálni. Képviselõtársam szerint a pótköltségvetés határozott lépés az állami szerepvállalás csökkentése érdekében.
Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy gondolom, egyetértünk abban, hogy a jelenlegi magyar gazdaság még messze nem kialakult piacgazdaság, még nagyon is magán hordozza az elmúlt évtizedek gazdaságpolitikájának hatásait, ismérveit. Ebben a válságokkal terhes átmeneti, struktúraváltási szakaszban nem nélkülözhetõ az állam átmeneti, a válságterületeken akár hosszabb idejû fokozott jelenléte is abból a célból, hogy elsõsorban a szükséges technológiai, termékszerkezeti változások minél elõbb kialakuljanak, létrejöjjenek azok a termékek, amelyek versenyképesek, s az ezáltal teremthetõ új iparágakban a foglalkoztatás is megoldhatóvá váljék. Óvnám képviselõtársamat attól, hogy a gazdaság ezen szakaszában schumpeteri közgazdaságmércével mérjünk, de legfõképp attól, hogy ezen ismérvek szerint cselekedjünk. Mert egy teljes gazdasági visszaszoruláson, összeomláson - mint rendezetlen kertben - nem terem más, mint legfeljebb valami fájdalmasan szúró gaznövény, ami úgy gondolom, és azt hiszem, ezzel ön is egyetért, a nemzet számára a kitörés szempontjából édeskevés.
(17.40)
A költségvetés eddigi folyamatosan növekvõ hiánya szerintünk természetes jelensége volt a zsugorodó gazdaságnak. A GDP-hez viszonyított hiány ugyanis a romló gazdaságban akkor is nõ, ha a kiáramlások azonos szinten maradnak. Többszörösen is megállapítást nyert, hogy a hiány oka a bevételek kiesésébõl származott. A költségvetési bevételek növelésére irányuló szándék ugyanúgy a gazdaság pangását növelte, mint a kiadások csökkentése fogja. A pangó gazdaság pedig egyre kevesebb adó befizetésére volt és lesz képes, és ez magától értetõdõen tovább növelte és tovább növeli a hiányt.
Ebbõl az ördögi körbõl van kitörõben a gazdaság, és ez csakis az egyensúlyhiány megítélésünk szerinti átmeneti elviselésével és finanszírozásával, de legfõképp a növekedés bizonyos szinten történõ fenntartásával lehetséges.
Természetesen tudjuk, hogy ennek megvannak a határai. Az adósságspirál éppúgy fenyeget, mint a további zsugorodásba való visszaesés. Növekedés nélkül nem képzelhetõ el hosszú távú egyensúly, ezért a pótköltségvetés tervezetét - mint egyértelmûen csak az egyensúly pillanatnyi biztosításának eszközét - a Kereszténydemokrata Néppárt részérõl nem tudjuk támogatni.
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)