DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 41. §-a szerint a kormány akkor köteles pótköltségvetést elõterjeszteni, ha év közben a körülmények olyan mértékben változnak, hogy ezek a költségvetés teljesítését jelentõsen veszélyeztetik, illetve ha az általános tartalékot felhasználták, és a költségvetési források nem elégségesek a kiadások fedezésére. Meg kell mondani, hogy ennek a veszélyeztetésnek a kimondása teljesen egyéni és önkényes értékelésen alapul. Ennek ellenére megállapítható, hogy az elemzéshez szükséges legfontosabb információk egyike, az eredeti költségvetés indoklása, nem áll rendelkezésre, számadatai hiányosak. Így tehát joggal vetõdik fel a kérdés: miért van szükség pótköltségvetés benyújtására. Azért-e, mert a gazdasági folyamatok ezt valóban indokolják, vagy azért, hogy a költségvetés belsõ szerkezetének megváltoztatásával új hatalmi érdekeket segítsenek? Szerintem az utóbbira kell gondolni.
Nézzük a kérdést egy kicsit részletesebben!
Minden költségvetés készítésének alapvetõ kérdése a bevételek megtervezése. A bevételek megtervezésének feltétele a bevételeket szabályozó rendszer stabilitása. Sajnálatos és példátlan módon pont ezt a stabilitást ingatja meg, hogy az egyik legfontosabb adónemnél, a személyi jövedelemadórendszernél most vezetik be a különbözõ módosításokat. Ezen túlmenõen azt is meg kell jegyezni, hogy egy-egy ilyen változtatás - például az egész gépi adatfeldolgozási program változása - APEH-nál jelentkezõ feladatait, társaságoknál jelentkezõ kihatásait még csak mérlegelésre sem lehet felvetni. Így tehát megállapítható: ez a szemlélet egy leszûkített, "rubrika" gondolkodási módot takar.
A bevételek megtervezésénél - a fentiekben már jelentkezett problémán túlmenõen - 1994-ben, négyévi demokratikus mûködés és más szemléletû, fõleg más színvonalú tervezés után, elvárható lenne ezeknek a számoknak a statisztikai, matematikai modellekkel való meggyõzõbb indoklása.
Az indoklásnál egyértelmûen mondható: a részletes indoklás századik oldala "Külsõ egyensúly" bekezdésének tizenegyedik sora feltételes módban határozza meg a teendõket - és nem szerencsés egy költségvetésben feltételes módban beszélni.
A bevételek kritikája mellett a kiadások változtatásának mikéntjét nem lehet értékelni, mert az eredeti költségvetésben szereplõ tételek még informatív jelleggel sem szerepelnek sehol. Joggal vetõdik föl a kérdés: ha a bevételek és kiadások fõösszege esetleg változik is, a költségvetési hiány tulajdonképpen nem változik. A költségvetés teljesítése körülbelül 3-4 százalékos eltérést mutat, a pozitív és negatív hatásokat figyelembe véve. Ha ez a hiba kívül esik a jelentõs veszélyeztetõ tényezõn, akkor miért kell a költségvetés - mármint a pót?
Megítélésem szerint, ha egyáltalán szükség lett volna a pótköltségvetés elkészítésére és benyújtására, annak sokkal alaposabb szakmai elemzésen kellene nyugodnia.
A pótköltségvetés szakmai összeállításán túlmenõen az általános indoklás néhány gondolatával is kell foglalkozni. A "makrogazdasági folyamatok alakulása", részben a folyó fizetési mérleg hiányát, a múlt évre a GDP tíz százalékában jelölte meg. Ilyen mérvû GDP- és fizetésimérleg-hiány az 1994. évre kézhez kapott anyagban sehol sem lelhetõ fel.
Az indoklás tartalmazza, hogy az 1994. év elsõ féléve során az import és az export egyaránt növekedett. Ebben a gondolatkörben rögzíti, hogy a mûködõtõke beáramlása szerény mértékû volt: mindössze 600 millió dollárt tett ki. Sajnos, az indoklás nem tartalmazza a mûködõtõke-beáramlás jelentõs mértékû csökkenésének okait. Itt jegyzem meg a már korábban aposztrofált stabilitás hiányát. Valószínû, hogy ebben jelentõs szerepet játszik több rögtönzött gazdasági döntés.
Ebben a fejezetben található, hogy az ipari termelés az elsõ félévben a bázishoz viszonyítottan 8 százalékkal bõvült, az exportcélú eladások pedig lényegesen gyorsabban, 18 százalékkal növekedtek. Joggal vetõdik fel ilyenformán: a dinamikus növekedés alapján - amelynek csak az expó elmaradásából származó következmények vethetnek gátat -, a többlet-GDP és egy dinamikusabb mûködõtõke-beáramlás mellett egyáltalán szükség van-e pótköltségvetésre. Megítélésem szerint a gazdasági folyamatokat tekintve erre nincs szükség. A költségvetés módosítása a vállalkozók egy részének összeomlását, a vállalkozások eredménytelenségét hozza magával, és gazdasági káoszt teremt, hatása pedig a gazdasági élet funkcionális stabilitásának romlása miatt inflációkeltõ.
Alapelv, hogy a gazdasági szerkezetre ható és a gazdasági tervidõszak kezdetén érvényes szabályokon nem szabad változtatni. Az ilyen tipusú változtatások csak az új gazdasági tervidõszak szabályait rögzítõ éves költségvetési tervben szerepeltethetõk.
A Füöggetlen Kisgazdapárt nem tud egyetérteni egy olyan költségvetéssel, amely a lakosság befizetésének növelésén alapul. Ez a pótköltségvetés a terheket a lakosság vállára rakja: csökkenti az agrártámogatást, csökkenti a honvédelem támogatását, elveti az expót, csökkenti a kisebbségben élõ magyarok támogatását, szabad virmanolást biztosít a kormánynak, minden kontroll nélkül.
Éppen ezért kérjük a beterjesztõt, hogy vonja vissza e törvényjavaslatát - arra is figyelemmel, hogy pár napon belül a parlament elé terjeszti majd az 1995. évi költségvetést. A Független Kisgazdapárt ilyen törvényjavaslatot, amely a lakosságnak csupán terheket jelent, nem fog tudni megszavazni.
Köszönöm a meghallgatást. (Gyér taps a jobb oldalról.)