PÁL LÁSZLÓ ipari és kereskedelmi miniszter: Köszönöm szépen, elnök asszony!
Tisztelt Ház! A kormány a Ház elé T/93. szám alatt törvényjavaslatot terjesztett, amelyben javasolja, hogy az Országgyûlés helyezze hatályon kívül az expó 1996-ban történõ megrendezésérõl 1991-ben hozott törvényét. Javasolja továbbá, hogy rendelkezzen a Világkiállítási Alap felszámolásáról, és határozza meg az expó lemondásából következõ további feladatokat.
Az önök elé terjesztett törvényjavaslat le kívánja állítani az ideiglenes vásárváros építését, de a kormány gondoskodni kíván valamennyi olyan munka folytatásáról, amely az expóval összefüggésben indult be, hasznosítása ugyanakkor messze túlmutat a '96-ra tervezett néhány hónapos rendezvénysorozaton.
Ennek megfelelõen a kormány javaslatot tesz arra, hogy folytatódjanak a fõvárosi infrastruktúra-fejlesztési beruházások - különösen a lágymányosi híd és a Hungária körút építése -, folytatódjanak a felsõoktatási intézmények céljait szolgáló építkezések, folytatódjanak és a millecentenáriumi ünnepségekre fejezõdjenek be a múzeumi rekonstrukciók megkezdett munkálatai.
A beterjesztett törvényjavaslatban foglaltakon túlmenõen a kormány saját hatáskörben állást foglalt a millecentenáriumi rendezvények kiterjesztése és kiterjesztett támogatása, valamint az 1996. év idegenforgalom-fejlesztési feladatairól és ennek keretében eredetileg az expóhoz kapcsolódó rendezvények "Vendégségben Magyarországon" cím alatt történõ megrendezésérõl, továbbá a Hungexpó 1996. évi rendezvénysorozatának az expóra tervezett tematikával történõ kibõvítésérõl.
A kormány által beterjesztett javaslat elfogadása esetén tehát az ország jövõjét szolgáló befektetések befejezésére a rendelkezésre álló anyagi eszközöknek megfelelõ ütemben, de legkésõbb 1999-ig sor kerül, és a tervezettnél nagyobb támogatással hasznosulnak azok a rendkívül jelentõs társadalmi erõfeszítések is, amelyeket elsõsorban a vidék Magyarországa eredetileg az expóhoz kapcsolódva vállalt magára.
Javaslatának elõterjesztésében a kormányt számos megfontolás vezérli, de biztosíthatom a tisztelt Házat, hogy ezen megfontolások között sem politikai, sem pedig ideológiai szempontok nincsenek.
Javaslataink legfontosabb és közvetlen kiváltó oka az ország, az államháztartás és különösen a költségvetés gazdasági helyzete. Önök már a pótköltségvetés indokolásából, valamint a miniszterelnöki expozéból jól ismerik azt a helyzetet, amely a kormányt a legszigorúbb takarékosságra kényszeríti.
A beterjesztett törvényjavaslathoz csatolt tájékoztatóból kitûnik, hogy az expó elhagyása és ennek kapcsán az ideiglenes vásárváros építésének elhagyása esetén - számolva a megkezdett fõvárosi felsõoktatási és kulturális létesítmények javasolt ütemû továbbépítésével - az 1994., '95., illetve '96. évek költségvetésében mintegy 43 milliárd forint megtakarításra lesz lehetõség.
Az államháztartás jelenleg ismert terhei mellett a kormány nem lát lehetõséget arra, hogy ezen jelentõs összeg fedezetét elõteremtse - további társadalmi feszültségek kiváltása nélkül. Az államháztartás elodázhatatlan stabilizálásának idõszakában a kormány nem tudja az expót prioritásként kezelni, más társadalmi szükségletek fedezésének rovására.
Rá kell ugyanakkor mutatni arra is, hogy a tervezett világkiállítás elõkészületei körül a források biztosításán túlmutató bizonytalanságok is vannak. Feltételezhetõ, hogy a kiállítás számára biztosított területen belül a hátralévõ idõben be lehetne fejezni az építési munkálatokat, ugyanakkor - és ezt önök bizonyára jól tudják - az elmúlt évek a fõváros, a kormány és a világkiállítási szervezetek állandó vitájával teltek. Annak ellenére, hogy a Világkiállítási Alap forrásaiból jelentõs összegek szolgálták a fõvárosi infrastruktúrák fejlesztését, megállapíthatjuk, hogy a fõváros nincs felkészülve a tervezett méretû, idõben és térben koncentrált vendégjárásra.
A tervezett kiadások nem ölelik fel a vendégek közlekedéséhez szükséges fejlesztések jelentõs hányadát. Idõközben döntés született a dél-budai metróvonal építésének elhalasztásáról, nem kerülne sor a Duna-parti villamosvonalak és a csepeli gyorsvasút szükséges mértékû korszerûsítésére.
Nincs kellõen elõkészítve Budapest közbiztonsági és közegészségügyi fejlesztése sem. Bár folytak ilyen irányú elõkészítõ tárgyalások, ezek messze nem jutottak el a kielégítõ megoldások színvonalára, anyagi fedezetük többnyire megoldatlan.
Számos kérdés maradt az eddigi munkálatok során megválaszolatlanul a világkiállítás környezetvédelmi biztosítása területén is.
Külön rá kell mutatni arra, hogy semmiféle fejlesztés nem folyt a budapesti szálloda- és vendéglátóiparban, és fenyegetett az a veszély is, hogy az expó alkalmából Budapestre látogató vendégek egy része ellátás nélkül marad.
A fõvárosi nagy szállodák privatiziációs tervei késésben vannak, számos szálloda rekonstrukciója áll. Az expócélú szálláshely-biztosítás és -építés kérdése elveszett a programiroda, a fõváros, az ÁVÜ és a szállodaipar szervezetei között.
A világkiállításhoz számos kulturális, tudományos, gazdasági és sportrendezvénynek kellett volna csatlakoznia. A hazai rendezvényekre hirdetett pályázatokra rendkívül sok önkormányzat és civil szervezet jelentkezett. Ezek megrendezésére azonban csak elenyészõ forrás, mindössze 300 millió forint került elkülönítésre.
Az egyes külföldi résztvevõk által biztosítandó nemzeti rendezvényeken túlmutató kulturális rendezvények elõkészületei területén rendkívüli mértékû a lemaradás. Tudvalévõ, hogy a kiemelkedõ hazai és külföldi mûvészek és együttesek naptára sok évre elõre telített.
Mindebbõl belátható, hogy az expó lemondására a kormány józan megfontolásból tesz javaslatot az Országgyûlésnek. A forráshiányon túlmenõen erre kényszeríti az elõkészületek értékelése és az elõre belátható félsiker esélye is.
A világkiállítás eddigi története számos illúziót hordozott. A nyolcvanas évek második felében beérett gondolat egybeesett a társadalom akkori céljaival, különösen a rendszerváltás idõszakában szimbolizálta az ország orientációváltására és a gazdaság fellendülésére irányuló törekvéseket.
Kizárólag gazdasági megfontolások azonban már abban az idõszakban is megkérdõjelezték a vállalkozás értelmét, de a rendelkezésre álló évek, az Ausztriával közös rendezvény jó értelemben elvárt kényszerpályája és a várt gazdasági fejlõdés esélye erõsebb érveknek bizonyultak. Megjegyzem, hogy számos más magyar vállalkozóval, politikussal, értelmiségivel együtt, a nyolcvanas évek végén magam is készítettem koncepciókat arról, hogy miként lehetne olyan expót rendezni, amely valóban az ország jövõjét szolgálja. Az elgondolások között végeredményben egy kelet-európai pénzügyi, kereskedelmi, innovációs központ víziója is szerepelt.
Az expó körül kialakult politikai, szervezeti és érzelmi viták lényegében ellehetetlenítették az érdekeltek együttmûködését, és gyakori koncepcióváltást kényszerítettek ki. Utólag értékelve az a véleményem, hogy a bécsi népszavazás eredményeinek ismeretében az ország számára az lett volna a megfelelõ lépés, ha az osztrák kormánnyal közösen lemondja az expó megrendezését. Tekintettel arra, hogy az akkori kormány amellett foglalt állást, hogy egyedül is rendezzük meg az expót, a parlament 1991 végén - a szocialista párt frakciójának támogatásával, illetve a frakció többségének támogatásával - megszavazta ezt a kétharmados törvényt. A frakció hozzászólásaiban azonban aláhúztuk, hogy nagyon kevés a hátralevõ idõ, és hogy sikeres expót csak a kormány és a fõváros megfelelõ együttmûködésében tudunk elképzelni - de még láttunk lehetõséget arra, hogy az elõterjesztett feltételek mellett az expó megvalósuljon.
(10.30)
Nem szavazta meg ezt a törvényt annak idején a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fidesz frakciója.
Emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy ez a törvény vállalkozói expóról beszélt, arról, hogy költségvetési forrást csak 17 milliárd forint összegben vesz igénybe, arról, hogy a rendelkezésre álló ingatlanok fejlesztésébõl származó bevételek hozzájárulnak majd a szükséges források biztosításához.
Egy év elteltével azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az országban a várt gazdasági fejlõdés helyett gyors ütemû és nagy léptékû visszaesés megy végbe. A kormány azt is felismerte, mármint az akkori kormány, hogy az expótörvényben foglalt koncepció megbukott, de ezt beismerni nem volt hajlandó. Inkább új, immáron feles törvényt terjesztett az Országgyûlés elé az úgynevezett Világkiállítási Alapról.
Ennek az volt a lényege, hogy új állami forrásokhoz kell nyúlni az expó érdekében. Már nyilvánvaló volt, hogy az ingatlanüzletek nem realizálódnak, a vállalkozók szívesen fogadnak el megrendeléseket, de a megrendelés kockázatából nem vállalnak érdemlegesen részt, a külföldi befektetõkbe vetett hit is tévesnek bizonyult. Ezeket próbálta meg a kormány a felsõoktatásinak nevezett államkötvény kibocsátásával, privatizációs bevételek átadásával, különbözõ alapok közötti átcsoportosítás jogával, szerencsejáték-bevételek átengedésével és más, trükkös módszerekkel helyettesíteni. Ezen az úton el lehetett érni azt, hogy a költségvetési források ugyan közvetett módon, de az eredeti törvényben elfogadott mértéket magasan meghaladva álljanak az expó kormánybiztosa rendelkezésére.
Ez volt az a törvény, amelynek a vitájában és szavazása során az SZDSZ és a Fidesz mellett az MSZP frakciója is bejelentette, illetve kifejezte, hogy ilyen módosított koncepciójú expót már nem tud támogatni. Mindenkinek ajánlom figyelmébe azokat az akkori Országgyûlésben elmondott miniszteri és vállalkozói beszédeket, amelyek már nem a tényekrõl szóltak, hanem el kívánták terelni a valós helyzetrõl a képviselõk és az Országgyûlés figyelmét.
Az azóta eltelt közel két év alatt a finanszírozási problémák minden valószínûség szerint tovább élezõdtek. Nem lehet ugyanis véletlen az, hogy számos, nem nyilvános, úgynevezett 3000-es kormányhatározat született az expó programirodája, illetve az expóalap mûködési feltételeinek további javítása céljából. Ezek közül talán a legjellemzõbb az az állásfoglalás, amelyik kezdeményezni kívánta az áfa- és vámmentességet az expóhoz kötõdõ beszerzésekhez. Ez további több milliárd forintnyi közvetett költségvetési támogatást jelentett volna, amelyet feltételezésem szerint más végeredményû választások esetén az 1995. évi költségvetési törvény keretében terjesztettek volna a tisztelt Ház elé.
A forrásoldali problémán kívül azonban más természetû gondok is beláthatóvá váltak. Kiderült, hogy sem a beígért vállalkozás-élénkítést, sem pedig a nagyszámú munkahelyet nem hozza az expó. Az idõ múlásával egyre növekedett azon feladatok száma, amelyeket túl kockázatos lenne kizárólag hazai vállalkozókra bízni, és csökkent egyúttal az expóval összefüggésben teremthetõ munkahelyek száma is. Jellemzésül hadd mondjam el önöknek, hogy a programiroda becslése szerint az építkezések csúcsidõszakában, mintegy három hónapig legfeljebb 2300 fõ foglalkoztatásával számoltak, míg az üzemeltetés néhány hónapja során mindössze maximálisan 700-1200 fõ volt a létszám-elõirányzat. Ha a programiroda által összeállított létszámadatokkal számolunk, akkor egy munkahely a költségvetésnek közel 20 millió forintjába kerülne, de miután csak ideiglenes munkahelyekrõl van szó, egy ember egyhavi munkája körülbelül egymillió forint állami kiadást eredményezett volna. Meggyõzõdésem, hogy ennél lényegesen hatékonyabban lehet ma Magyarországon munkahelyet teremteni.
Arra kérem tehát önöket, hogy számoljanak, és számoljanak le az illúziókkal is.
Tisztelt Ház! Az alábbiakban arról szeretnék beszámolni önöknek, hogy milyen fogadtatás kísérte a kormány állásfoglalását az expó ügyében. A lakosság véleménye, amint ez várható volt, rendkívül megosztott. Az 1996-ra tervezett expó sokakban az ország millenniumi fejlõdését idézte, sõt idézi ma is. A politikusok nem világosították fel az országot arról, hogy mnnyire megalapozatlan ez az elvárás. Arról, hogy nem épül az expóra új Andrássy út, új Hõsök tere, nem épülnek új múzeumok, új parlament vagy új földalatti. Sõt, egyesek azt a hitet keltették, hogy az ország legalább akkora fejlõdés elõtt áll az expó révén, mint 1896 táján. A lakosság másik része eleve nem érti, hogy miért foglalkozunk az expó gondolatával, miért költünk rá milliárdokat, amikor szaporodnak a társadalom égetõ és megoldatlan gondjai. Várható módon reagáltak a legaktívabb expópárti csoportok. Az ellenzék jelenlegi pártjainak többsége egyfelõl politikai kérdésként kezeli a kormánynak az expó lemondására irányuló javaslatát, másfelõl pedig saját korábbi állásfoglalásaira keres mentségértékû magyarázatot. Természetes módon ellenzik a kormány javaslatát azok a tisztességes vállalkozók, akik állami megrendelésekre számítottak az expó építése és üzemeltetése kapcsán, és azok is, akik ma is hisznek egy sikeres expó megvalósíthatóságában. Ez a vélemény politikai beállítottságtól, pártállástól teljesen független. Csakis tisztelettel lehet értékelni azokat az erõfeszítéseket, amelyeket például a Világkiállítási Fórum aktivistái tettek azért, hogy egy költségeiben és persze látványosságaiban redukált expó körvonalait kidolgozzák. Több olyan próbálkozással találkoztunk, amelyben külföldi vállalkozói forrásokat kíséreltek meg mozgósítani az expó érdekében. Ezek elõl a kormány nem zárkózott el. Azonban amelyekrõl érdemben tudtunk tárgyalni, azok vagy a jelenlegitõl teljes egészében eltérõ projekt megvalósításában lennének érdekeltek, és erre ma már nincs idõ, vagy nem rendelkeznek a kormány számára értékelhetõ pénzügyi garanciákkal. Érthetõek azoknak a jó értelemben vett telekspekulánsoknak a megnyilvánulásai is, akik nem fognak nyerni az üzleten, esetleg veszítenek is rajta.
A kormányállásfoglalást a külföldi kormányok többsége és a nemzetközi pénzvilág többségében megértéssel, sõt egyetértéssel fogadta. Kisebb fenntartásokat azok a kormányok jeleztek, véleményem szerint teljesen jogosan, amelyeket, kis túlzással ugyan, de agresszívnek mondható kormányzati fellépésünkkel sikerült korábban rávennünk az ország részvételére a '96-os expón. Amikor a kormány tájékoztatta a Kiállítások Nemzetközi Irodáját, közismert nevén a BIE-t arról, hogy milyen javaslattal kíván élni a parlament felé, a BIE megértésérõl és további együttmûködési készségérõl tájékoztatott bennünket. Meglepõ nyilatkozatok érkeztek egyes olyan közismert külföldi szervezetektõl, amelyek részt vállaltak a budapesti expó elõkészítésében. Van közöttük olyan szervezõ cég is, amelyik kifejezetten gratulált a kormány állásfoglalásához. Amint kiderült, ennél a cégnél már jóval a választások elõtt az a vélemény alakult ki, hogy az új kormánynak nem lesz más választása, mint az, hogy sürgõsen le kell mondania majd az expót, avagy szembe kell néznie a megrendezés várható kudarcaival.
Az expó megrendezése, illetve lemondása költségeirõl rendkívül sok adat terjedt el a sajtóban és szakmai körökben. Ezek közül mutatunk be néhányat az országgyûlési képviselõkhöz eljuttatott tájékoztatóban. A számok körüli bizonytalanság több forrásból ered.
Az ismertetett helyzet következtében a Világkiállítási Alap forrásai számos különbözõ címen jelennek meg.
Másodszor: természetesen eltérnek egymástól az 1996-ig, illetve az azt követõ idõszakban várhatóan felvetõdõ kiadások.
Harmadszor: a fõváros és az egyetemek építkezései csak részben jelennek meg a világkiállításhoz kapcsolódó költségként, ezek forrásai között egyaránt vannak költségvetési, önkormányzati, világkiállítási és egyéb, címzetten juttatott támogatások.
Negyedszer: a kiadások egy része beruházásokhoz, egy másik része pedig az üzemeltetéshez kötõdik. Ez utóbbiakkal szemben bizonyosan megjelenne persze 1996-ban, illetve azt követõen valamilyen, elõre csak nagy vonalakban becsülhetõ bevétel is.
Végül: a lemondás esetén várható kiadások egy része szintén csak becsült, mivel a magánjogi szerzõdések kifuttatásának, illetve felbontásának feltételeirõl értelemszerûen nem folytathattunk tárgyalásokat az Országgyûlés határozatát megelõzõen.
Minderre tekintettel a különbözõ számoknak lehet egyidejû létjogosultsága, de természetesen nem zárható ki azok vitatása sem. Biztosak vagyunk ugyanakkor abban, hogy az expó lemondása esetén az államháztartás várható megtakarítása a jelzett idõszakban mintegy 43 milliárd forint körül alakul.
Ebben a tájékoztatóban megkíséreltük közös nevezõ alá hozni a rendelkezésünkre álló tényt, illetve becsült adatokat. Ehhez illesztettük a Világkiállítási Fórum által kidolgozott számításokat is. Erre az illesztésre azért volt szükség, mert a fórum talán a kép kedvezõbbé tétele érdekében a számításai során eltekintett a fõvárosi és a fõiskolai fejlesztések költségeitõl.
Amennyiben a tisztelt Ház elfogadja a kormány által elõterjesztett javaslatot, ebbõl számos további feladat következik a kormány számára.
(10.40)
Meg kell szerveznünk azt, hogy a fõvárosi és fõiskolai építkezések folytatódjanak és, az anyagban szereplõ módon, legkésõbb 1999-re befejezõdjenek.
Gondoskodnunk kell arról, hogy a millecentenáriumi rendezvények kibõvített terjedelemben, nagyobb támogatással és a múzeumi rekonstrukció befejezésével kerüljenek megrendezésre.
Ki kell dolgoznunk azokat a tételes rendezvényeket, amelyeket eredetileg az expóhoz kapcsolódó pályázatokra dolgoztak ki az önkormányzatok és a civil szervezetek, ezeknek a támogatási rendezvényeit és az 1996-ra tervezett turisztikai év megszervezésének a körülményeit.
Szeretném jelezni azt: a kormány eldöntötte, hogy a 300 millió forint eredetileg tervezett támogatáson túlmenõen, lényegesen nagyobb összeggel fogja támogatni ezeket a vidéki, illetve kisebb részben budapesti rendezvényeket.
Mindent meg kell tennie a kormánynak azért, hogy az expó lemondásából eredõ kártérítési kötelezettségek minimálisak legyenek, illetve a már megkötött vállalkozói és szponzorálási szerzõdések a lehetõ legnagyobb mértékben hasznosuljanak.
Tisztelt Ház! Szólni kell végül arról, hogy a kormány által beterjesztett javaslat nem értékelhetõ az expó megrendezésért fáradozó kormánybiztosok, vállalkozók, a Programiroda munkatársai és a kivitelezésen dolgozó munkatársak munkájának kritikájaként. Lehetõségük szerint odaadással végezték a munkájukat, és a munkáért köszönet illeti õket. Az expó gondolata megfelelt eredetileg a nyolcvanas évek második fele történelmi helyzetének, de a politikai, gazdasági környezet változása túllépett ezen a koncepción.
Kérem a tisztelt Házat, hogy mérlegelve az elmondottakat, vitassa meg a beterjesztett törvényjavaslatot és fogadja el azt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)