BAUER TAMÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság szeptember 28-ai ülésén megvitatta a kormánynak a világkiállítás lemondásáról benyújtott törvényjavaslatát.
A bizottság tagjai megvizsgálták az elõterjesztést, meghallgatták az elõterjesztõ képviselõit, és a szavazáson a bizottság tizenhárom - a Magyar Szocialista Pártot és a Szabad Demokraták Szövetségét képviselõ - tagja az elõterjesztést általános vitára alkalmasnak tartotta, hat - a Magyar Demokrata Fórumot, a Független Kisgazdapártot és a Kereszténydemokrata Néppártot képviselõ - tagja pedig általános vitára alkalmatlannak találta az elõterjesztést. A Fidesz képviselõi nem voltak jelen, így nem tudtak állást foglalni az általános vitára való alkalmasságról.
Én most a többség álláspontját fogom ismertetni:
A szocialista és szabaddemokrata képviselõk egyetértettek a kormány eljárásával, amelynek során megvizsgálta az expó elõkészítésének helyzetét, megvizsgálta a várható hozamok és várható költségek viszonyát, az elõkészítés helyzetét, figyelembe vette az úgynevezett ad hoc bizottság jelentésében lévõ információkat, és ennek alapján arra jutott, hogy nem ajánlhatja tiszta lelkiismerettel az Országgyûlésnek az expó megvalósítását.
Két kérdés merült fel az elmúlt hetek vitáiban, amelyekben a többségi álláspontot szeretném röviden összefoglalni.
Az egyik kérdés az, hogy nem megalapozatlan-e a kormány állásfoglalása, nem volt-e túl gyors a kormány döntése.
A bizottsági többség úgy ítélte meg, hogy nem az történt ebben az esetben, mint 1991 májusában, amikor az ausztriai népszavazáson 17-én született a döntés és 18-án a magyar kormány már döntött is arról, hogy egyedül megvalósítjuk a világkiállítást. Nem az történt, mint 199l õszén, amikor október 10-én a kormány még úgy döntött, hogy lemondja a világkiállítást, majd három hét múlva felülvizsgálta ezt a döntését, és mégis a parlament elé terjesztette a világkiállítás megvalósítására vonatkozó döntést. Úgy ítélte meg a többség, hogy itt alapos, több hetes vizsgálatban összegezték hosszú idõk információit és tapasztalatait.
A másik kérdés: ellentétben áll-e a kormány döntése az 1991-ben jóváhagyott világkiállítási törvénnyel. Úgy ítélte meg a többség, hogy nincs ilyen ellentmondás. Az 1991-es törvény ugyanis lényegében két dologra kötelezte a kormányt: egyfelõl arra kötelezte, hogy valósítsa meg a világkiállítást, másfelõl megtiltotta a kormánynak, hogy folyó áron 30 milliárd forintnál több közpénzt használjon fel a világkiállítás megvalósítására. Azóta egyértelmûen világossá vált, hogy ez a két törvényi elõírás egyszerre nem teljesíthetõ. Sokféle számháborút hallottunk és fogunk is talán hallani arról, hogy mennyit tesznek ki a tényleges költségek és ebbõl mennyi a költségvetési teher, de azt senki sem állítja, hogy a világkiállítási törvényben jóváhagyott 30 milliárd forint elegendõ lenne.
A kormánynak ezért kötelessége volt felülvizsgálni a világkiállítás helyzetét, és új elõterjesztést készíteni az Országgyûlés számára, ahol az Országgyûlésnek döntenie kell, hogy a '9l-es törvényben foglalt két kötelezettség közül melyiket tartja érvényesnek és melyiket adja fel.
Úgy ítéljük meg tehát, hogy a kormány elõterjesztése teljes mértékben indokolt, törvényes, alkotmányos és alkalmas az általános vitára. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)