MOLNÁR GYULA, a külügyi bizottság elõadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A múlt héten a külügyi bizottság is megtárgyalta a kormány által benyújtott törvényjavaslatot. Talán nem okozok nagy meglepetést, ha azt mondom, itt is éles vita alakult ki. Ha jól tudom, a külügyi bizottságnak lesz kisebbségi elõadója is.
A külügyi bizottság csak azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyek a bizottság kompetenciájába tartoztak. Tehát nem vizsgálta azt, hogy gazdaságossági vagy költségvetési szempontból a világkiállítás megvalósítható- e vagy nem. Kizárólag két alapkérdéssel foglalkozott, amelyek közül az egyik az, hogy a kormánydöntésnek mi a hatása, a kormánydöntésrõl történõ tájékoztatásnak mi a nemzetközi visszhangja, a másik pedig az, hogy a világkiállítás esetleges lemondásának mi az üzenete.
Az elsõ kérdéssel kapcsolatban nagyon sok ellenzéki vélemény hangzott el az elmúlt néhány hétben, amelyek negatívan próbálták beállítani a kormány nyári javaslatát az elõterjesztésrõl. A külügyi bizottság ülésén megismerkedhettünk a Magyar Köztársaság külügyminiszterének levelével Ole Philipson úrhoz, a BIE elnökéhez. Ebbõl szeretnék egy bekezdést idézni, bár nem mondom, hogy ezt a vitát egyszer s mindenkorra le fogjuk tudni zárni, de mégis világossá szeretném tenni, hogy mégis mirõl és hogyan tájékoztatta a magyar kormány az illetékeseket. Az idézet így hangzik: "A fentiek alapján a kormány úgy döntött, hogy javaslatot tesz az Országgyûlés számára az EXPO '96 megvalósításáról szóló törvény hatályon kívül helyezésére, és az 1996-os világkiállítás megrendezési jogának visszaadására. Az Országgyûlés a kormány javaslatát a nyári szünetet követõen várhatóan szeptemberben tûzi napirendre." Tehát elég világosan látszik ebbõl, hogy kétszer is szerepel a "javaslatot tesz" kifejezés.
A második a lemondás üzenete és a várható nemzetközi visszhangok kérdése. Könnyû helyzetben vagyok, hiszen Pál László miniszter úr az expozéjában többé- kevésbé kitért erre a kérdésre, azonban néhány dolgot mégis szeretnék itt is elmondani. Az egyik az - a jegyzõkönyv számára mondom -, hogy érdekes lehet néhány szám. Minden ENSZ-tagállam meghívást kapott a világkiállításra, ez mintegy 182 országot jelent, ebbõl 59 ország jelezte érdeklõdését a világkiállításra, és eddig 28 ország igazolta vissza hivatalosan a részvétel igényét. Megjegyzem, ez két évvel a megrendezés elõtt rendkívül jelentõs és jó számnak mondható.
(11.10)
Szeretnék néhány idézetet elmondani önöknek a misszióvezetõk jelentésébõl - anélkül, hogy az országot jelezném -, hogy a világkiállítás esetleges lemondásának milyen a várható nemzetközi reagálása. Az ésszerûséget, a kormány realitásérzékét hangsúlyozták, a döntést magyar belügynek tekintik. Egy másik: kifejezték megértésüket, az indokokat reálisnak tartják, a döntés nem lesz kedvezõtlen hatással kapcsolatainkra. És egy harmadik: sajnálattal, de megértéssel fogadták az expó lemondását; a döntés nagy bátorságról és a lehetõségek tárgyilagos elemzésérõl tanúskodik.
Mindezek alapján, ezt megismerve, a külügyi bizottság szótöbbséggel az általános vitára alkalmasnak találta az elõterjesztést. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal oldalon.)