MORVAI FERENC, a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Mielõtt rátérnék mondanivalómra, vissza kell hogy utasítsam Bauer képviselõtársunk elõbbi megjegyzését, mégpedig azt, hogy nem talált egyetlen egy vállalkozót sem Magyarországon, aki részt vett volna az expóban. Hát nézzen ide: itt vagyok teljes mértékben, teljes életnagyságban, és sok tízezer vállalkozó van még az országban, aki részt kívánt volna venni az expón.
Úgy gondolom, az elõbb elhangzottak nem az életrõl szóltak és nem arról tanúskodtak, hogy a kormányzópárt egyáltalán ismerné a vidék felkészültségét, ismerné Kecskemét, Gyõr városok közgyûlési határozatát, ahol vállalkozói alapon elrendezték és eldöntötték az expóval kapcsolatos irodák felállítását és megrendelését.
Mondanivalómat két részre szeretném bontani: az egyik a lemondással kapcsolatos politikai kérdés, a másik pedig gazdasági kérdés.
Úgy gondolom, nagyon helyes volt a döntés az expó megrendezésérõl politikai szempontból. Helyes volt azért, mert ez a kis ország Európa közepén úttörõ szerepet töltött be a vasfüggöny lebontásában, így politikai elõnyt szerzett Európában. Úgy gondolom, nekünk, magyaroknak, ezt a politikai elõnyt ki kellene használni, ki kellett volna használni. Éppen ezért nagyon helyes volt, hogy a politikai rendezés után, ami után Európában következik majd a gazdasági rendezés, ennek elébe menve, felvállaltuk volna - és elõdeink nagyon helyesen felvállalták - az expó megrendezését. Mert sikeres megrendezés esetén e térségben az expó közel hozna minden Kárpát-medencében élõ magyart, és minden Kárpát-medencében élõ magyar büszke lehetne arra, hogy a szocialista tábor felbomlása után elsõként Magyarország rendezhette volna meg az expót. Úgy gondolom, politikai szempontból ez óriási helyzeti elõnyt jelentett volna továbbra is számunkra.
Nagyon helyes volt gazdasági szempontból az expó megrendezésének gondolata. Miért mondom ezt? Tudnunk kell, hogy a gazdasági rendezés el fog indulni Európában, és aki elõbb lép, az helyzeti elõnybe kerül. Úgy gondolom, az expó megrendezésével mi lehetnénk Európa Hongkongja, Szingapúrja; egy elosztó központ lehetnénk Európában a többi, gazdaságilag utánunk változtató ország számára.
Pár szót kell szólnom Horn Gyulának és kormányának az expóval kapcsolatos bejelentésével, bizonyos információk kiszivárogtatásával kapcsolatban, ami óriási politikai kárt okozott országunknak, nem beszélve a gazdasági kárról. Miért mondom mindezt? Óriási politikai kárt okozott egyrészt abból a szempontból, hogy ha egy ország soron következõ kormánya nagy vonalakban megváltoztatja az elõzõ kormány döntéseit, akkor az a kormány politikailag megbízhatatlanná válik. Akkor azt az országot politikailag nem lehet kiszámítani. Ebben az esetben pedig a nagytõke egyáltalán nem fog igyekezni abba az országba. Hisz a nagytõke nem négy évre, hanem hosszú tíz és húsz évekre rendezkedik be, ha pedig látja a politikai bizonytalanságot valamely országban, akkor azt az országot elkerüli. Ezért óriási jelentõsége van annak, hogy nem volt következetes e kormány és nem folytatja az elõzõ kormány politikai döntését. Óriási anyagi kárt okozott azért is, mert csodálkozunk, hogy nem jön a nyugati tõke, nem jönnek létre az áhított óriási közös vállalatok, de hát hogy jöjjenek létre ilyen politikai bizonytalanság következtében - kérdezem én mindannyiunktól.
Pár szót szeretnék szólni a hogyanról. 1991-ben e Ház törvényesen eldöntötte az expó megrendezését. Úgy gondolom, a kormánynak alkotmányos és törvényes kötelessége a törvényt végrehajtani. Alkotmányunk 35. §-ának (1) bekezdésében egyértelmûen meg van fogalmazva, hogy a törvény végrehajtásáért a mindenkori kormány a felelõs. Ugyancsak az alkotmány 35. § (2) bekezdésének harmadik mondata egyértelmûen úgy rendelkezik, idézem: "A kormány rendelete és határozata a törvénnyel nem lehet ellentétes." Továbbolvasva: "A kormány nem tanúsíthat a törvénnyel és az országgyûlési határozattal ellentétes magatartást." Kérdezem mindannyiunktól: alkotmánysértést, törvénysértést követett-e el a kormányunk és Horn miniszterelnök úr akkor, amikor elõre kiszivárogtatta, hogy Magyarország nem képes megrendezni az expót. Ezért, nagyon helyesen - dr. Torgyán úr javaslatára - alkotmányilag és törvényileg is felelõsségre kell vonni a kormányt, hisz' ezen nyilatkozatával szembehelyezkedett a törvénnyel, az alkotmánnyal, függetlenül attól, hogy megrendezésre kerül-e az expó vagy nem.
El kell mondanom, nagyon furcsa nekem, egy vállalkozónak, egy magyar állampolgárnak - és majd késõbb politikusnak, ha megérem itt, e Házban -, hogy mik is történnek itt a törvényhozásnál a parlament falai között. Általában elõre nyilatkozgatnak kormánypárti vezetõ politikusok, miniszterek, a miniszterelnök, elõre elhatároznak dolgokat, mi pedig - a Ház - statisztáljunk hozzá! Ugyanez történt a legutóbbi gazdasági bizottsági ülésen. Ezúttal is elnézést kérek a több mint huszonöt tömegszervezet vezetõitõl a gazdasági bizottság nevében, hogy meghívtuk õket oda, hogy közösen megvitassuk e törvénytervezetet, alkalmas-e arra, hogy e Ház elé kerüljön. El kell mondanom, mi történt. Az történt, hogy elõbb eldöntöttük - elnézést: a kormánypártiak eldöntötték -, hogy alkalmas, s azután hallgattuk meg a tömegszervezetek vezetõit. Kérdezem mindannyiunktól: miért? Elõször is lejárattuk õket, megszégyenítettük õket. Hisz' õk több tízezer ember nevében jöttek el oda, hogy segítsenek nekünk, hátha van valamilyen ötletük, amivel nemcsak az ellenzéki, de a kormányzópártok képviselõit is befolyásolhatták volna, hogy egyáltalán ne kerüljön e Ház elé ez a törvénytervezet. De nem ezt tettük. Elõbb eldöntöttük, és utána hallgattuk meg õket. Ez szégyen, és a magyar nép lejáratását, lenézését jelenti az én szememben.
Úgy tûnik, e Házban a farka csóválja a kutyát - pedig elképzelhetetlennek tûnik, de mégis úgy látszik -, mert a kormányzópárt, visszaélve parlamenti többségével, eldönti a törvényeket - a legutóbbi, pénteki szavazásnál bebizonyosodott: úgy, hogy mi akár itt se lennénk. De úgy gondolom, a négy ellenzéki párt mögött is igen sok magyar állampolgár helyezkedik el.
A T/93-as törvényjavaslat konkrétabb elemzésére szeretnék rátérni, éppen ezért elõször is meg szeretném jegyezni, nagyon meglepõ, hogy az Ipari Minisztérium nem kérte ki az expóban eddig jártas és az expó végrehajtásáért felelõs iroda munkatársainak véleményét, hanem egymaga olyan okosnak találta magát és olyan információkkal rendelkezhetett valahonnan, hogy az õ véleményük nélkül is el tudta készíteni e törvényjavaslatot.
(12.30)
Egyébként mindannyiunk elõtt ismeretes, hogy az expó 92. évi költségvetése 93,7 milliárd forintot irányzott elõ.
Áttanulmányozva e törvényjavaslatot, két sarkos számot is találunk benne. Az egyik a 123 milliárd, a másik a 177 milliárd. Nem akarom önöket a számokkal untatni, csak egyszerû szavakkal lefordítva szeretnék egy-két kiemelkedõ tényadatot, illetve eseményt hozzátenni, és megmagyarázni, hogyan lett a 93,7 milliárdból 177 milliárd.
Hát elõször is, már az elõttem szólók is adtak errõl egy pici tájékoztatást; én most csak fel szeretném sorolni mindazt, amit csúsztatással, mindannyiunk félrevezetése - a parlament és az ország félrevezetése - céljából, illetve a miniszterelnök úr által és a kormány által elõre beharangozottak igazolása céljából bõvítették fel a 177 milliárdra a 93,7 milliárd forintot. Hozzászámították a lágymányosi híd költségét, a múzeum rekonstrukcióját, az egyetem befejezését, a fõvárosi közmûfejlesztés egy részét, mintegy 19-20 milliárd forint értékben, a forgalmi adót, amit nem tartalmazott egyébként - már az elõbb szóltak róla - az eredeti költségvetés és a kõbányai fõgyûjtõ, valamint a csepeli vízkezelõ egész költségét.
Ezeknek a létesítményeknek semmi köze az expó megrendezéséhez, csupán annyiban, hogy ildomos lenne, ha az expó megrendezésére elkészülnének. Viszont ezeknek a létesítményeknek a költsége máshol szerepel: részben a fõváros költségvetésében és más helyen vannak ezekre költségek elõirányozva.
Nagyon szomorúan tapasztaltam, hogy e törvénytervezet valahogy nem foglalkozik az expó megrendezésével kapcsolatos bevételekkel. Itt valahogy ezt a részt elfelejtették pontosan kimutatni.
Éppen ezért nem is akarok a részletekbe bocsátkozni, csak az E-variánsból, a kisebbik, a szûkítettebb expó kimutatásából vettem egy adatot, ahol az expó megrendezésével kapcsolatosan mintegy 180 milliárd lenne az a bevétel, amivel számolhatnánk. Akkor felteszem a kérdést: miért maradt ki valamilyen ehhez hasonló szám a kormány elõterjesztésébõl?
Ugyanakkor az is nagyon szomorú, hogy a törvényjavaslat nem foglalkozik a külföldi szerzõdések egyoldalú felbontásával kapcsolatos kártérítéssel, fizetési kötelezettséggel sem, ami az országunkon belül történt - hisz elõzõleg, nagyon helyesen, meg lett hirdetve, hogy az expót Magyarország, pontosan a változások miatt, nem kizárólag az expókerítésen belüli területre korlátozza. Úgy gondolták - és nagyon helyesen - elõdeink, hogy az expót az egész Magyarországnak kell megrendezni. Éppen ezért nagyon sok település - és itt külön megemlíthetném Gyõr városát, ahol közgyûlési határozattal rendelkeztek... mint nyugati kapu is, ugye... az expó megrendezésével kapcsolatos tennivalókról.
Hogyan veszi a bátorságot e kormány - és az elõterjesztõ, hogy nem veszi számításba a Magyarországon belüli parasztembereket, vállalkozókat - és igenis vállalkozók, ezt az SZDSZ-képviselõnek mondom -, akik saját pénzeszközük kockáztatásával - hisz más lehetõségük talán nincs is - készültek az expóra, és az õ kártalanításukról, az expó lemondásával kapcsolatos költségek megtérítésérõl egyáltalán nem rendelkezik. Ez felháborító!
Javaslatot szeretnék tenni a T/93-as számú törvényjavaslatnak egyrészt a visszavonására, másrészt az újbóli átdolgozására, mindazok figyelembevételével, amiket szeretnék ezek után elmondani. De mindenekelõtt, mindannyiunk tisztánlátása érdekében, célszerûnek tartanék egy kimutatást elkészíteni az újonnan átdolgozott és beterjesztendõ tervezet mellé. Ennek a kimutatásnak az egyik rubrikájába fel kellene a sarokszámokat tüntetni. Éspedig az expó '92. évi költségvetésével kapcsolatos kiadási és bevételi számait, ami a 93,7 milliárd forintos költséget illeti.
Ugyanebben a kimutatásban szerepeltetni kellene a Karsai úrék által elkészített E-variáns számait, ugyanúgy kiadási és bevétel oldalról. Majd ugyanebbe a kimutatásba be kellene építeni a T/93-as számú, most elénk tárt törvényjavaslat számait. Ezen kívül külön tételben ki kellene mutatni, mennyi költséget emésztenek fel, amit beépítettek a 177 milliárd összegbe: a lágymányosi híd, a múzeum, a fõvárosi közmûfejlesztés, az egyetem és a kõbányai, a csepeli vízkezelõ költségei.
Na most, ha ez a kimutatás elkészülne, akkor nekünk egyszerû dolgunk lenne, hisz' egyértelmûen bebizonyosodna: itt korántsem pénzügyi okok miatt van az expó lemondva. Itt sokkal többrõl van szó: politikai okokról. Számomra úgy tûnik, hogy a kormányzópárt valamilyen titkos megállapodással, jóelõre megegyezett, és az MSZP engedett az SZDSZ kérésének - hisz' hallottuk, ez a harmadik eset, hogy ellenzik az expó megrendezését -, és valami titkos paktumban talán megállapodtak, hogy ne legyen expó - ez nagyon szomorú -, anélkül, hogy a Ház elé tárták volna e kérdést.
Ha elkészülne ez a kimutatás, akkor mi és az ország népe is el tudná dönteni, hogy itt pénzrõl van-e szó.
De a kimutatás, illetve az új tervezet elkészítésénél figyelembe kell venni, hogy a magyar vállalkozók bemutatkozhatnának. Azok a magyar vállalkozók, akik kényszerbõl lettek vállalkozók. Azok a vállalkozók, akik kis eszközökkel rendelkeznek, de áhítattal, becsületesen dolgozni szeretnének ebben az országban.
Bemutatkozhatna a mezõgazdaságunk - hisz' Magyarország agrárország. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy mi valamikor, Hitler idejében Európa éléskamrája voltunk. Éppen ezért az expó alkalmával a mezõgazdaság bemutatkozhatna az országban, a fõvároson belül és a vidéken egyaránt. Úgy gondolom, hogy a vidéki turizmussal kapcsolatos bemutatkozást sem szabad elfelejtenünk, hisz' bemutatkozhatna a magyar valóság. Bemutatkozhatna a vidéki turizmussal kapcsolatosan a mi múltunk: az igazi magyar táj jellegzetessége. Ez ugyanígy vonatkozik az idegenforgalomra is.
A Kárpát-medence közepén Magyarország a világkiállítás megrendezésével kapcsolatosan egy gazdasági vezetõ szerepet is betölthetne, hisz' a világkiállítás lehetne e gazdasági vezetõ szerep elindító pontja.
A kimutatásnál kérem figyelembe venni azt, hogy ha az expót mi, magyar vállalkozók és magyar állampolgárok saját magunk építjük föl, akkor azok a dolgozók, akik az expón dolgoznak, ha munkanélküli segélyen vannak, megközelítõleg - szakértõink véleménye szerint - 17 milliárd forint kiadást jelentenének a költségvetésbõl. Ez pedig mind elkerülhetõ lenne.
Úgy gondolom, mindezt az új javaslatnál figyelembe kellene venni, és a fent említett kimutatás mellékletével egyszerûbben tudnánk dönteni.
Szólnom kell a gazdaságot és a vidék állampolgárait az expóra történõ készülés elvesztése miatt ért kár mellett a hitrõl.
(12.40)
Hisz eddig a magyar állampolgárok hittek és bíztak a törvényekben. Úgy gondolom, meg kell említeni, hogy a háború után pontosan a Független Kisgazdapárt irányításával semmi más nem volt, csak a hit, a bizalom és az élni akarás. Az expó lemondásával, a gazdasági káron túl, e hitet is elveszik a magyar néptõl. No de, mit várjon ez a kormány? Hogyan legyenek törvénytisztelõk a magyar állampolgárok, ha maga a kormány is alkotmányellenes és törvénytelen intézkedéseket és bejelentéseket tesz.
Végeztünk külön egy harmadik számítást. Véleményünk szerint az idõ sürgetése miatt a többletköltségek figyelembevételével, ha most azonnal széles körû összefogással intézkedni fogunk, akkor 100 milliárd forint körüli összegbõl az expó megrendezhetõ. Ha figyelembe vesszük a mai adózási rendelkezéseket, a költségvetés e 100 milliárd forintból vissza fog kapni 30- 40 milliárd forintot különbözõ forgalmi adó és egyéb költségek visszafizetésébõl. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ha befizetik a vállalkozók!)
Ha megnézzük a lágymányosi híd, a múzeum, az egyetem és egyebek költségét - ami 30-40 milliárd forintra tehetõ még szûk keretek között is -, akkor egybõl látni fogjuk, hogy körülbelül 20 milliárd forint az az összeg, ami az expó megrendezésével kapcsolatban mint kockázat szóba jöhet. De ha megnézzük a bevételi oldalon az "E" variánst, csak a kisebb, szûkített expó számait, akkor egybõl láthatjuk, hogy a 20 milliárd forint eltörpül a 180 milliárd forint körüli bevétel mellett.
Azt is tudni kell, hogy egy világkiállítás, egy kiállítás - a forintokon túl - a jövõnek, a holnapnak szól. Nem lehet Magyarországot a magasan civilizált nyugati országok világkiállításai közé besorolni és velük összehasonlítani. Mi sajátos helyzetben vagyunk Európában a változás után. Nem akarom ismételni a helyes döntést a vasfüggöny lebontásával kapcsolatos elsõ lépés megtételénél, de nagyon fontos, hogy a második elsõ lépést is mi tegyük meg az európai gazdasági központ létrehozására, hisz majd a politikai rendezõdés után semmi más nem történik, mint gazdasági változások következnek be, és nagyon jó lenne vezetõ szerepet betölteni e kis országnak Európa közepén.
Éppen ezért a világkiállítás egy hosszú távú befektetés. Ehhez még hozzáveszem azt is, hogy a magyar vállalkozók, a kényszerbõl lett vállalkozók, a mezõgazdasági vállalkozók és azok az igazi vállalkozók, akik tegnap esztergályosok voltak, de ma munkanélküli segélyre mennek, és kényszerbõl vállalkozók, nem rendelkeznek olyan anyagi eszközökkel, hogy kiutazzanak különbözõ nyugati országokba, hogy a magasan kulturált, civilizált technológiát megtekintsék. Be kell ide hozni hozzájuk ezt, amire az egyik legjobb lehetõség a világkiállítás. Tudnunk kell azt, hogy a kiállításra mindenki a legjobb terméket viszi. Tudni kell, hogy a legmagasabb technológiát próbálja bemutatni. Úgy gondolom, Békéscsabáról, Gyõrbõl vagy Egerbõl az üres zsebû vállalkozónak sokkal egyszerûbb felutazni Budapestre és itt megtekinteni e magas technológiát, mint kimenni a világ bármely részére dollárvásárlás mellett. Ezt a lehetõséget is el fogjuk szalajtani.
Ha a történelmet nézzük, Magyarország az elmúlt években, a történelem során Európában mindig vezetõ szerepet töltött be. A világkiállítás egy óriási lehetõség arra, hogy a kényszerbõl különbözõ országok területére szakadt magyarokat egy expó összehozza, hogy büszkék legyenek: lám ez a kis Magyarország Európában megrendezte ezt az expót. Ne vegyük el ezt a sikerélményt tõlük. Higgyék el, nekünk élni kell Európa közepén Magyarországon. Higgyék el nekem, hogy az expó megrendezésével mi Honkong lehetnénk, vezetõ szerepet tölthetnénk be földrajzi fekvésünk és történelmi múltunk miatt.
Éppen ezért és erre figyelemmel tisztelettel kérem az elõterjesztõt, hogy vonja vissza e minden alapot nélkülözõ és valótlan számokra épülõ törvényjavaslatát. Kérem a tisztelt Házat, hogy amennyiben nem vonják vissza, ne fogadja el a törvényjavaslatot, és ne folytassunk értelmetlen vitát, hisz' egyáltalán e törvényjavaslatban megfogalmazott számok minden valóságalapot nélkülöznek, nem az életet tartalmazzák.
A Független Kisgazdapárt frakciócsoportja, csatlakozva az MDF frakciócsoportjához, úgy döntött, hogy nem szavazzuk meg e törvényjavaslatot és valóban helyes, ha név szerint fognak szavazni az expóellenes képviselõtársaim.
Végezetül: kínálkozik egy óriási jó lehetõség arra, hogy megtudjuk a magyar nép hozzáállását. Most közelednek a helyközi választások. Egyetlenegy mondattal többet kellene a kérdõívre beírni. Kérdezzük meg a magyar népet, mit szól hozzá. Mert úgy gondolom, hogy csak egy kisebbség véleménye az expó lemondása. Úgy gondolom, hogy az SZDSZ elõttem szóló képviselõje nem ismeri a vidék lakosságának és a magyar vállalkozóknak a véleményét, hozzáállását, áldozatvállalását az expóval kapcsolatosan. Éppen ezért talán egy ilyen szavazás egyértelmûen eldönthetné e meddõ vitát, ami a Házban van. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)