DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársak! Tisztelt Miniszter Úr! Az expó nyári lemondása teljesen váratlanul érte a kívülállókat, az ismeretekkel rendelkezõ szakemberek pedig értetlenséggel reagáltak a bejelentésre. A szakértõk körében azért is volt különösen nagy a meglepetés, mert a döntést megelõzõen az érdekeltekkel, a vállalkozókkal, azok szakmai érdekképviseleti szövetségeivel egyeztetés, megbeszélés nem történt, a kormány a felkért úgynevezett független szakértõi csoportnak a megrendezést támogató véleményét sem vette figyelembe.
Az elhangzott nyilatkozatokban egymásnak ellentmondó költségösszegek jelentek meg, 93,7 milliárd forinttól 151 milliárd forintig, a legutóbbi idõben, így a törvényjavaslatban pedig már 176 és fél milliárd forintos költségösszegrõl hallottunk, amelyekre vonatkozóan Barsiné Pataky Etelka képviselõtársam már részletesen reflektált. Én azzal egyetértve, ezzel a késõbbiekben csak érintõlegesen foglalkozom. Ugyanakkor a nyilatkozatokban egyetlen esetben sem bontották meg ezen költségeket, nem részletezték, mi terheli a fõvárost és mi a központi költségvetést, melyek azok a kapcsolódó infrastrukturális beruházások, amelyek nem az expó területéhez kötõdnek, de amelyek elkészülte nélkül a fõváros nem mûködõképes.
Mintegy másfél éves elõkészítõ munka után 1993. december 6-án Budapest fõpolgármestere és az expó fõbiztosa a világkiállítás sikeres megvalósítása érdekében együttmûködési megállapodást írt alá. A megállapodást a Világkiállítási Tanács és a Fõvárosi Közgyûlés is jóváhagyta. A megállapodás rögzítette a világkiállítási területen belüli és az azon kívüli fõvárosi beruházásokkal kapcsolatos feladatmegosztást és felelõsséget, annak pénzügyi feltételeit. A fõváros megadta a mûszaki tartalmát azon létesítményeknek, amelyeket a fõváros számára építtetett a világkiállítási programiroda. A megállapodás értelmében a programiroda pedig a világkiállítási és a hozzá kapcsolódó fejlesztési alapból utalta és utalta volna át a továbbiakban azokat az összegeket, amelyek a fõváros által vállalt létesítmények részbeni finanszírozását szolgálták volna.
(12.50)
A megállapodás értelmében a Világkiállítási Programiroda kötelezettsége a következõ, a világkiállítási területen belüli beruházások szakszerû, 1996. december 31-ei határidõvel történõ - teljesítésére terjed ki:
A budai Duna-parti út, az alsó rakpart meghosszabbítása a déli vasúti összekötõhíd csomópontjáig; a Soroksári úti szervizút kiépítése - amely elsõsorban a volt ferencvárosi pályaudvar ingatlanhasznosítási területének megközelítését szolgálja -; a Vágóhíd utca átkötése; a Nádorkerti közúti és vasúti híd, a Mester utca átkötése; a Hungária körút, a lágymányosi híd összekötése, azaz az expóterület és a lágymányosi öböl közötti közvetlen kapcsolat megteremtése a pesti oldalról; a Duna jobb partján ivóvízellátó fõnyomócsõ kiépítése a lágymányosi hídtól a Goldmann térig; az expóterületre vonatkozó árvízvédelmi munkálatok kivitelezése; a gázellátás biztosítása, beleértve a gázvezeték-leágazásokat, a hálózatcserét és a vezetéképítést; a távhõellátás teljes rendszerének, ezen belül a kiállítási terület elosztóhálózatának kiépítése; gõzvezetékek kiváltása és gerincvezeték építése.
Tisztelt Képviselõtársak! A Fõvárosi Önkormányzat világkiállítási területen kívüli beruházási kötelezettségei pedig a következõk:
A 19-es villamos meghosszabbításának elsõ üteme; a Gellért tér átépítése; a villamos végigvezetése a Mûegyetem rakparton, egészen az expó bejáratáig - ami azért is szükséges, mert a késõbbiekben csak így teremthetõ meg a közlekedési kapcsolat az egyetemi várossal; a 2-es villamos rekonstrukciója, a belvárosi szakasz átépítése; a dél-pesti fõnyomócsõ-vezeték kiépítése; a szennyvízkezelõ építése; a Hamzsabégi úti csatorna megépítése; az 5-ös számú fõút bevezetésének további kiépítése a Könyves Kálmán körútig, s ott egy új csomópont kialakítása; a csepeli víztisztító elsõ ütemének kiépítése, ami a fõváros déli körzeteinek egyenletesebb vízellátását, a vas- és mangántartalmú kútvizek kezelését szolgálja, és Sánc utcai fõnyomócsõ megépítését tartalmazza.
Nem véletlenül soroltam fel ezeket a tételeket, mert úgy gondolom, csak így együtt kaphatunk képet tényleg arról a nagy volumenû infrastrukturális beruházásról, amely így nemcsak az expó közvetlen területét, hanem a fõváros mûködõképességét biztosítja.
Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy gondolom, hogy ebbõl a felsorolásból tehát látható, ezen fejlesztések zömében olyan infrastrukturális beruházások, amelyek nélkül a fõváros az évszázad, az évezred végén nem mûködhet. A felsorolt fejlesztések 1996. január 3l-éig történõ szakszerû megvalósításáért és használatba vételéért a Fõvárosi Önkormányzat kötelezettséget vállalt.
Nos, én magam adatok hiányában nem tudtam vizsgálni, hogy ezen teljesítésekkel a Fõvárosi Önkormányzat hogyan áll, de egyes információk alapján hajlok arra, hogy talán a döntésben a Fõvárosi Önkormányzat ezen állapot teljesítésében való elmaradásai szerepet játszhattak.
A tervek szerint a programiroda - az elõzõeken túl - még 1990. évi árszinten mintegy 2,44 milliárd forint fejlesztési forrást biztosított az alapból kulturális és egészségügyi létesítmények fejlesztésére, és további 1,3 milliárd forintot a csepeli HÉV rekonstrukciójára.
Az 1992 szeptemberében jóváhagyott finanszírozási modell - mint ahogy azt Barsiné Pataky Etelka képviselõtársam már jelezte - a megvalósítandó feladatokhoz igazodóan a nyár közepéig lényegében nem változott, a körülmények változása azonban értelemszerûen tükrözõdött benne.
Az expó területéhez tartozó beruházások és üzemeltetési költségek, valamint a sikeres elõkészítést és megvalósítást célzó egyéb kiadások - marketing, vidéki rendezvények támogatása, hozzájárulás a fõváros fejlesztéséhez - összességében tehát 93,7 milliárd forintot tettek ki 1994. évi áron.
A múlt évben az expó elõkészítésére mintegy 3-3,3 millliárd forintot fordított a programiroda. 1994-ben az elõirányzott felhasználás folyó áron 28,5 milliárd volt. Ebbõl a fõvárosi fejlesztésekhez öt és fél milliárd forint került átadásra.
Ez év végéig a költségek - a nyár közepi visszafogást is figyelembe véve - elérik és várhatóan talán túl is haladják a 30 milliárd forintot. Nos, tisztelt képviselõtársaim, nem lehet tehát a jelen helyzetet az 1990-es feltételekkel mérni. Most 1994 van, két évvel a világkiállítás elõtt egy beindult folyamat kellõs közepén állunk - nem ugyanaz a helyzet, mintha egy atlétikai versenyen az atléta el sem indult volna a rajtnál, hanem sokkal inkább az, hogy elindult, és aránylag jó pozícióban, néhány méterrel a cél elõtt adta volna föl a versenyt.
A szakértõk körében ma egybehangzó az a vélemény, hogy körülbelül 19 milliárd forint költségvetési többlet felhasználásával egy igen sikeresnek prognosztizálható expót lehetne megvalósítani, sõt a Kassai Róbert nevével jelzett E-variáció elõtt, ettõl eltérõ, olcsóbb kivitelû expót tartalmaz.
Ugyancsak a szakértõk véleménye az is, hogy az expóelmaradás esetén a területek bárminemû formában történõ hasznosítása feltételeinek a megteremtése, a tájrehabilitáció elvégzése, az infrastruktúra-fejlesztés befejezése, valamint a járulékos költségek megközelítõen 80 milliárd forintra rúgnak, s ehhez is további költségvetési többlet felhasználása szükséges.
Eddig csak kiadási oldalról vizsgáltuk az expót, nézzük most meg, elmaradása mit jelent a költségvetés bevétele szempontjából! Az 1996-os szakvilágkiállítás a turizmus fellendítése szempontjából lett volna nagy kihívás, egyúttal soha vissza nem térõ lehetõség.
Az Országos Idegenforgalmi Hivatal stratégiájában foglaltak szerint ugyanis - idézném -: "A turizmus komplex rendszerében az expó nem cél, hanem olyan eszköz, amely egy konkrét idõszakra elvégzendõ teendõk sikeres megvalósításával hozzájárul a magyarországi turizmus keresleti-kínálati oldalának a jelenleginél sokkal kedvezõbb strukturális átalakításához. Az expó egyedülálló lehetõséget nyújt ahhoz, hogy Magyarországra irányítsuk a világ figyelmét, kiemelt érdeklõdést keltsünk az üzleti körökben a magyarországi befektetések, a turisták körében pedig a hazánkba utazás iránt. A millecentenáriumi ünnepségekkel teljes egységet képezõ expó hazánkat méltón bemutató nagyszabású turisztikai esemény lesz, hatására és általa emberek milliói tudják meg, hogy Magyarország sajátos vonzással bíró célterület, mert gazdag kultúrája, gyönyörû fõvárosa, kitûnõ konyhája és vendégszeretõ népe van. Mindehhez méltóan felsorakoztatható a gyógyüdülés, a hobbiturizmus és több olyan egyedi kínálat is, amelyek iránt egyre nagyobb igény mutatkozik az utóbbi idõben.
A világkiállítás a fõvároson kívül lehetõséget kínál az egész országnak, az ország különbözõ településeinek. A különféle események, rendezvények, fesztiválok, bajnokságok témájukkal kapcsolódnak a világkiállításhoz, a "Kommunikáció egy jobb világért!" jelszóhoz kötõdõen. A szlogen magába foglalja a különbözõ népek és nemzetek - beleértve a hazánkban élõ nemzetiségeket is -, a különbözõ régiók és világrészek közötti kulturális, nyelvi, oktatási, információs és médiakapcsolatok összességét, a tudományos, mûvészeti eredmények és törekvések bemutatását, megismertetését.
(13.00)
Az Országos Idegenforgalmi Hivatal 1988-tól, a feltételrendszer változásának megfelelõen, újra és újra kidolgozta, majd átdolgozta az expó idejére várható turistaforgalom relációnkénti alakulását. Ezen belül prognosztizálva a kiállítás hat hónapja alatt itt-tartózkodó külföldiek és azokból az expót megtekintõk számát.
Külön vizsgálták a hazai látogatók várható számát is, s a látogatószám alapján kidolgozták a szálláshely- és kereskedelem-fejlesztések irányát, struktúráját.
Sor került nemzetközi szakértõk felkérésére is - ennek megfelelõen készített elõrejelzést a Bechtel cég-, de ez év tavaszán a Fõvárosi Önkormányzat is elkészíttette az expó prognózisát.
Az egyes prognózisok között értelemszerûen eltérések mutatkoznak, amelyek elsõsorban az expó filozófiája változásának, a kilencvenes években a turizmus fejlõdésében bekövetkezett változásoknak és környezetünk társadalmi, gazdasági, politikai, geopolitikai helyzetében végbement változásoknak az eredménye. A becslések egy tekintetben azonban meglehetõsen összecsengenek: legalább három-négymillió turista magának az expónak a vonzása, és hat- nyolcmillióra volt tehetõ az ezen idõ alatt egyébként is Magyarországon tartózkodó turisták száma, akik szintén meglátogatják, meglátogathatják - esetleg többször is - az expót.
Az elõzõek alapján az OIH becslése szerint az expót meglátogató külföldiek száma mintegy tízmillióra volt becsülhetõ, amihez még hozzá lehetett számítani a négy-ötmillió belföldi érdeklõdõt is.
A fõvárosi önkormányzat által készített - úgy is mondhatom, az összes között a legpesszimistább - elõrejelzés szerint hét-nyolcmillió kül- és négy- ötmillió belföldi látogatóra lehet vagy lehetett volna számítani. E látogatószámból kiindulva az Országos Idegenforgalmi Hivatal becslésével analóg. Én is készítettem egy becslést, amely szerint legalább 1,5 milliárd dollár expó-idegenforgalmi bevételi többletre lehet vagy lehetett volna számítani.
Figyelembe véve a többletbevétel adóvonzatát, az expó meghiúsulása esetén, a költségvetésnek ebbõl fakadóan legalább 25-30 milliárd forint bevételkieséssel kell szembenéznie.
Mindehhez még figyelembe kell venni, hogy jelentõsnek becsülhetõ - és a prognosztizáló cégek minden esetben jelentõsnek is becsülték - az expó utóhatása következtében beálló bevételeket, amelyekbõl '97 és 2000 közöttre, szintén eléggé visszafogottan, másfél-kétmilliárd dollárt lehetett számítani, amelynek költségvetési bevételi többlete további 30-40 milliárd forint.
Tisztelt Képviselõtársaim! A törvényjavaslatban, illetve az ahhoz mellékelt tájékoztató második oldalán többek között az alábbiak találhatók:
"Önmagában a világkiállítás megrendezése nem jelent esélyt a gazdaság növekedésére sem. A lemondás nem veti feltétlenül vissza a tervezett helyszínt. Az elmúlt húsz évben Párizs, Chicago, Miami, Philadelphia, Los Angeles, Québec, Velence egyaránt lemondta a világkiállítás terveit és a lemondást láthatóan egyik sem sínylette meg." Úgy gondolom, ez a bekezdés ebben a mondásában több szempontból sem felel meg a valóságnak.
Jelent-e a világkiállítás megrendezése esélyt a gazdaság növekedésében? Állitható, hogy igen. Mégpedig mit jelent? Beruházást, vállalkozásélénkítést, egyáltalán olyan vállalkozásbarát környezetet a gazdaságban, amely a fellendülés, a növekedés feltétele. A GKI Gazdaságkutató Részvénytársaság ez év nyarán "Az ipari termelés 1993. évi alakulása és az 1994. évi kilátások" címû tanulmányában ezzel kapcsolatban többek között az olvasható - idézem: "Az 1994. év egészére a nemzetgazdasági beruházás volumenének körülbelül nyolc százalékos bõvülését prognosztizáljuk, s úgy véljük, hogy ez a dinamika '95- '96-ban is tartható, sõt az expó megrendezése esetén az növelhetõ is volna."
De hasonló szellemû megfogalmazást találunk a Magyar Gazdasági Kamarának és a Munkaadói Szövetségnek a kormány gazdaságpolitikáját értékelõ tanulmányában is, miszerint - idézem -: "Egyoldalúan csak a költségvetés szempontjait figyelembe vevõ, a vállalkozások lehetõségeit szûkítõ kormánydöntésnek tartjuk az expó megrendezésének lemondását. Hiányoljuk, hogy semmiféle kormányzati elképzelés sem alakult ki a döntés nyomán keletkezett beruházási ûr betöltésére. Külön is sérelmezzük a döntés meghozatalának körülményeit, azt, hogy e kérdésben semmiféle elõzetes konzultációt nem folytatott a kormány az érintett szociális partnerekkel."
Joggal vetõdik fel tehát a kérdés: a gazdasági szakemberek ezek szerint nem ítélik meg jól a helyzetet, vagy talán nem is értenek szakmájukhoz.
A törvénytervezet idézett bekezdésének további része utalás arra vonatkozóan, hogy a lemondásból, amellyel elõttünk már mások is éltek, erkölcsi kár nem várható. Nos, igaz, hogy a jelzett városok lemondták a világkiállításokat, de egyetlenegy sem ilyen készültségi szinten, két évvel a megrendezés elõtt. Hiszen a budapesti expó esetében több minden is egyedülállónak tekinthetõ - mint ahogy azt már kormánypárti képviselõtársam is említette - ugyanis a lehetséges ötven kiállító országot figyelembe véve példa nélküli, hogy két évvel a megrendezés elõtt lényegében huszonnyolc ország egyértelmûsítette, visszaigazolta részvételi szándékát, sõt, ha az információim nem rosszak, akkor ezen túlmenõen még a brit döntés is megszületett, csak az idõbeni tájékoztatással vártak. Egyes országok esetében a felkészülés elõrehaladott stádiumba került, sõt ezzel kapcsolatban egyes kivitelezési, szervezési munkálatok is elkezdõdtek.
S itt most én is idézhetnék kiragadott mondatokat ugyanabból az anyagból, amelyet Molnár Gyula képviselõtársam idézett, csak éppen ellentétes értelemmel, de nem teszem.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõzõekben elhangzottakon túl nem beszéltünk még azon vidéki rendezvényekrõl - s ezt a törvénytervezet sem érinti -, amelyeket az expóhoz illeszkedõen "Vidék-expó rendezvénysorozat" néven szándékoztak megvalósítani. Meggyõzõdésem, hogy az a több mint ötszáz helység, amely a rendezvénysorozat kapcsán kereste, remélte a kitörés lehetõségét, a vállalkozások beindulását, a munkaalkalmak igazi megteremtését, az igazi vesztese a kormány döntésének, hiszen az õ esetükben a millecentenáriumi ünnepségsorozat valós alternatívát nem ad, nem adhat.
Tisztelt Képviselõtársak! A millecentenáriumi ünnepségek Budapest vonatkozásában sem összemérhetõek az expóval. Teljesen világos, hogy ezen speciálisan magyar rendezvénysorozat a külföldiek közül meghatározóan csak a határainkon túl élõ magyarság számára vonzó, márpedig, ugye, a határainkon túl élõ magyarság zömére nem jellemzõ a nyugat-európai, a távol-keleti, az amerikai jól fogyasztó, jól fizetõ turistákkal való összemérhetõség.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõzõekben részletezettek szerint az expó lemondása ellentétes a magyar gazdaság érdekeivel, csökkenti a kitörés lehetõségét, hátrányos az ország külsõ megítélése szempontjából, ezért a Kereszténydemokrata Néppárt azt nem támogatja.
Köszönöm szépen. (Taps.)