KÓSA LAJOS, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Elnöknõ! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót.
A Fidesz vezérszónokaként kívánok szólni egy olyan ügyben, amely már régi "ismerõsünk" a parlament plenáris ülésén. Elsõ alkalommal, nem is tudom, talán négy-öt évvel ezelõtt került terítékre ez az ügy, sõt már a két ciklussal megelõzõ parlament is foglalkozott az expó ügyével. Ugyanis itt olyan szellemrõl van szó, amelyet még igen régen, '88-ban engedett ki az a kormány, amelynek egyes tagjai most is kormányon vannak, és most kétségbe esve próbálják visszatuszmákolni azt a szellemet - ami igen nehezen megy.
(13.10)
Nem utolsósorban azért, mert ennek a szellemnek a nagyranövésében nem csekély szerepet játszottak õk maguk is.
Egyébként ez a második ilyen ügy a parlament elõtt, mert Bõs-Nagymarost szintén ugyanide lehetne sorolni. A párhuzam azonban az elõttem szóló képviselõkkel ellentétben szerintem itt véget ér, úgyhogy nem is szeretnék hivatkozni tovább rá, ugyanis Bõs-Nagymaros esetében nem szükséges bonyolult számításokat végezni, ott olyan környezeti értékek veszélyeztetõdnek azzal a beruházással, aminek kapcsán mindenképpen azt kell mondani, hogy nem. Az expó nem ilyen, ezért aztán kénytelenek vagyunk az expót mint egyszerû beruházást, mint egy gazdaságpolitikai ügyet tekinteni, a számokat nézni, abban vizsgálódni, és azután tudjuk kijelenteni, hogy igen, vagy nem az expó.
Én azt hiszem, hogy néhány szót kell szólnom arról, hogy világos legyen az álláspontunk. Korábban mindig, és most is azon az állásponton vagyunk, hogyha tiszta lappal lehet kezdeni ezt a vitát, magyarul, most eljátszom a gondolattal, remélem, erre nem kerül sor, hogy az lenne a kormányfelvetés, hogy 2000-ben, most még nem történt semmi, és 2000-ben rendezzen-e Magyarország expót, vagy sem, mi azt mondanánk, amit mondtunk '90-ben is, vagy '89-ben, '88-ban: az expó egy költséges beruházás, a közpénzeknek egy olyan felhasználása, ami nem biztos, hogy a leghatékonyabban valósítja meg azokat a célokat, amelyeket az expó megrendezésekor a javaslattevõ kitûzött, ezért próbáljuk meg megnézni, hogy van-e más alternatíva is, és azok közül próbáljunk választani.
Szeretném azonban mindenkinek a figyelmét felhívni arra, hogy nem arról van szó, hogy a kormány most beterjesztett egy javaslatot arról, hogy legyen-e majd valamikor expó, vagy sem, hanem egy folyamat közepén vagyunk. Nem arról kell most beszélni, hogy az expót eredetileg ki támogatta, ki ellenezte, hanem egy olyan helyzetben vagyunk, amikor az a feladat, hogyha lehet, úgy jöjjünk ki az expóból, egy olyan megoldást válasszunk, amikor az országot érõ károk a lehetõ legkisebbek, amikor a költségvetés kiadásai a lehetõ legkisebbek, a hasznok pedig a lehetõ legnagyobbak, ami az expó esetleges elutasítása, vagy elfogadása, vagy támogatása esetén az ország számára jelentkeznek. Hogy egy kicsit közérthetõbb legyen a hasonlat: egy olyan szituációban vagyunk, amikor Kolumbusz elindult Amerika felfedezésére, és minthogyha most újra visszatérnénk arra a vitára, miközben õ már az Azori-szigeteken jár, hogy most kell-e ilyen felfedezõ út, vagy nem kell ilyen felfedezõ út.
Ez nyílvánvalóan viszonylag képtelenség, azt kell megítélni, hogy menjen-e el az a szegény hajós Amerikába, vagy jöjjön vissza onnan.
Éppen ezért a mi alapállásunk az expó kapcsán ez: mindig gazdaságpolitikai ügyként tekintettük az expót, nem értettünk soha egyet azokkal a megközelítésekkel, amelyek az expót a legkülönbözõbb színekben próbálták feltüntetni. Igazán nem akarok a teljességre törekedni, de az expó volt már a két, egymással akkor még ellenséges, vagy közepesen barátságos, ám létezõ világrendszer összefogásának a szép szimbóluma, volt a magyar életfa kivirágzásának gyönyörû szimbóluma, volt az európai csatlakozásunk elsõ, talán második elsõ lépése, hogy visszatérjek egy korábbi utalásra, amit Morvai úr megtett, és még sok minden más modernizációs aktus, az infrastruktúra fejlesztése, stb. Mi ezeket akkor is elutasítottuk, azt mondtuk, ne politikai ügy, ne eleve elhatározás legyen az expó kérdése. Vizsgáljuk meg a konkrét érveket, a gazdaságpolitikai számításokat, és azután nézzük meg, hogy mit tudunk mondani az expóról, szükségünk van-e erre vagy sem, megéri-e az országnak, vagy sem. Ez az alapálláspontunk változatlan maradt.
Én bevallom õszintén, nagyon reméltem, mindig is reméltem, hogy egy ilyen vitában a legkülönbözõbb parlamenti pártok, vagy politikusok, vállalkozók, szakemberek, vagy egyszerû laikusok is megpróbálnak valami ráció által felmérhetõ alapállásból indulni, és nagyon sokan hivatkoztak arra, hogy valóban ez az alapállás. De aztán mindig kiderült, hogy igazából nem errõl van szó. És én attól félek, hogy itt sem errõl van szó. Dacára annak, hogy a kormánypárti képviselõtársaim, akik az elõterjesztés mellett felszólaltak, mind arra hivatkoztak, hogy ez bizony egy kizárólag racionális alapon, a számok tükrében mérlegelõ döntés volt, amit, bár nekik ez nem tetszik, de meg kellett hozni.
Ennek ellentmondani látszik az a nyilatkozat, amit az egyik koalíciós párt elnöke tett szeptemberben egy, a Konrad Adenauer Alapítvány által megrendezett sajtóbeszélgetésen, ahol, engedjék meg, hogy szó szerint idézzem, "az expó lemondása a koalícióalkotás egyik feltétele volt." Most meg kell mondjam, ezek a nyilatkozatok ellentmondani látszanak annak az egyébként jól alátámasztott gazdaságpolitikai érvelésnek, ami itt sok oldalról elhangzott. És sajnos, hogy ez nemcsak ilyen félelem, azt nagyon jól alátámasztja az az elõterjesztés, amit a kormány a parlament elé tárt. Nem sokan szóltak még arról a konkrét elõterjesztésrõl, ami a Ház elõtt igazából a vita valódi tárgyát képezi. Én szeretnék errõl néhány modatot mondani.
Elõször is: korábban a parlamenti elõterjesztésekben, amelyek az expóval foglalkoztak, mindig bíráltuk azt, hogy egyoldalúak, nem tartalmaznak megfelelõ mennyiségû adatot, sõt én most szívesen hivatkozom Pál László képviselõtársamra, aki '92 novemberében ugyanezeket mondta el, sõt Békesi László '91 decemberében hasonlóképpen hivatkozott arra, hogy akkor lehet dönteni jó szívvel az expó mellett, vagy ellen, hogyha az ember világosan látja az alternatívákat, világosan választ kap a felteendõ kérdésekre a kormány által beterjesztett anyagokból, és ez alapján valódi döntési helyzet elé kerül. Most ez az anyag, amit tárgyalunk, egyáltalán nem ilyen. Egész egyszerûen azért, mert például arról, hogy az expó megrendezése esetén bizonyos közvetlen költségvetési és egyéb bevételek származnak, csak egy olyan fél mondatban emlékszik meg a szöveges részben, hogy a kormány számolt azzal, hogy esetleg néhány bevétel kiesik, hogyha az expót az ország lemondja. Ez nem túlságosan bõbeszédû kifejtése annak, hogy igazából az expó lemondásából milyen károk és milyen veszteségek származnak, melyek azok, amelyeket mindenképpen realizálni kell.
Hosonlóképpen a tájékoztató végén szereplõ anyagban is csak annyi szerepel, hogy egyéb elmaradt haszon, nem ezzel a címszóval természetesen, mert egész más terminus technicusokat használ az anyag, de az elmaradt haszon 31 milliárd forint. Hogy az hogyan jön össze, arról igazából pontos kimutatást nem tudunk kapni ebbõl az anyagból, és megjegyzem, más anyagokból sem, mert mondom, ez az elõterjesztés nagyon egyoldalú.
Nagyon egyoldalú ez az elõterjesztés, azt a gyanunkat támasztja alá, miszerint politikai ügy az expó, most más oldalról politikai ügy, a koalíció- kötésnek az alapfeltétele volt, és éppen ezért egy olyan elõterjesztést kell írni, ami ezt támasztja alá. És nem véletlen az, hogy a Ház nem olyan elõterjesztést kapott, amiben alternatívák voltak felsorolva. Mondjuk, talán egy kicsit úgy, ahogy a kormány elsõ döntését megelõzõ kormányzati elõterjesztés ezt tette, A, B, C, D variáns. Olyanok voltak benne, hogy az expó lemondása, az expó csökkentett kivitelezése, az expó lemondása, egyetemi épületek kivitelezése, stb. Nem akarom mindezt felsorolni, de ott valódi alternatívák voltak. Nem mondom azt, hogy ez egy bõbeszédû anyag volt, vagy igazából nagyon részletezõ számításokat végzett, de mégis mutatta, hogy valódi alternatívákat próbált még akkor a kormány áttekinteni.
Azóta ez az állapot lényegében megszünt. A parlament ilyen értelemben ezen anyag alapján nincs döntési helyzetben, egy csomó kérdésre nem tudunk választ kapni, nem tudjuk azt eldönteni jó szívvel, hogy most mibõl származik kevesebb kár, az expó megrendezésébõl, vagy a lemondásából.
Tisztelt Képviselõtársaim! Talán elhiszik nekem azt, hogy tekintettel arra, hogy az elõzõ vitákban végig ellenezte a Fidesz az expót, most sem dicsérni jöttem az expót, és végképp nem vagyok az expó iránti elfogultsággal vádolható. Azonban ahhoz, hogy véleményt alkossunk errõl az ügyrõl, a következõ nagyon fontos dolgokat fel kellene mérni, pontosan: melyek azok a kötelezettség-vállalások, szerzõdéskötések, amelyek megtörténtek? Ezeknek a lemondása milyen költségvetési vonzattal jár, milyen kiadásokkal jár? Nagyon fontos dolog lenne tudnunk azt, hogy az az úgynevezett millecentenáris kiegészítõ rendezvénysorozat, amirõl az elõterjesztõ is beszélt, vajon mit is takar valójában. És a számszerû adatokat is tekintve mit takar. Különösen fontos azért ezt tudni, mert mint hallottuk, 43 milliárd, 45 milliárd forint az, amit az expó lemondása kapcsán, úgymond, közpénzekbõl, mert itt nemcsak költségvetési pénzekrõl, de államháztartási bevételeket érintõ pénzekrõl is van szó, tehát 45 milliárd forint az, amit ez az elõterjesztés megtakarítani vél. De arról nem szól, hogy a millecentenáris eseménysorozat megrendezése a korábbi számítások, a kormányzati korábbi számítások szerint körülbelül 10 milliárdba kerül.
(13.20)
És most már nem a korábbi álláspontot hallottuk, hanem az elõterjesztésben az szerepelt, hogy kibõvített millecentenáris eseménysorozat megrendezése. Erre pénz kell - tudnunk kellene, hogy mennyi. A kibõvített az most 10 milliárdot jelent, 20-at vagy mennyit? Akkor lehet eldönteni azt, hogy vajon az a valódi megtakarítás hogyan alakul, ami ebben az anyagban szerepel.
Nem szerepel ebben az anyagban továbbá az sem - ami szintén nagyon fontos lenne az álláspont kialakításakor -: hogyan kell azt értékelni, hogy természetesen a megkezdett felsõoktatási fejlesztéseket a kormány, a gazdaság teljesítõképességének figyelembevételével folytatni fogja, illetõleg a budapesti infrastrukturális fejlesztéseket is folytatni fogja, csak korlátozott mértékben.
Az a tábla, ami ebben az anyagban szerepel, a kormányzati elõterjesztés, egész egyszerûen soványka. Fõleg ha ahhoz vetjük, hogy például az E-variánst készítõ Világkiállítási Fórum anyaga ennél messze részletezõbben tárja elénk azokat a beruházásokat, azokat az infrastrukturális fejlesztéseket, amelyeket el lehetne hagyni, illetõleg meg lehetne tartani attól függõen, hogy elvetjük vagy megrendezzük az expót. Ez egy olyan alternatívát jelent, amirõl a kormányzat ugyan azt állította, hogy igen, késve kapta meg, de azért átgondolta és elvetette - ebben az elõterjesztésben ez alig követhetõ nyomon.
Tisztelt Ház! Nehéz dilemma elõtt áll akkor a parlament, amikor ebben a kérdésben állást kíván foglalni, mert nincs valódi döntési helyzetben. Ez az anyag, amit a Képviselõház megkapott, erre alkalmatlan.
De még egy nagyon fontos probléma van ezzel az anyaggal. Az én megítélésem szerint még az sem tudja ezt jó szívvel megszavazni, aki egyébként azon az állásponton van, hogy nem kell megrendezni az expót. Ennek az az egyszerû oka, hogy a kormány által beterjesztett törvényjavaslat, a T/93-as olyan megoldásokat javasol a Háznak elfogadni, ami szerintem megengedhetetlen. Csak egy kivételes és nagyon kirívó esetre szeretnék utalni.
Annak idején az Ötv. szabályozta azt, hogy az önkormányzatok hogyan jutnak vagyonhoz. Akkor a világkiállítás megrendezhetõsége címszó alatt a kormány bizonyos, akkor állami, illetõleg önkormányzati tulajdonban lévõ vállalati ingatlanokat, amelyek nem voltak beépítve, eleve kivonta az illetékes önkormányzatok tulajdonosi körébõl, pontosan azért, mert az expót meg kell rendezni és ezért ez a különös közérdek, ami az expó megrendezéséhez az akkori kormányzat szerint fûzõdött, ez tette indokolttá, hogy az érintett önkormányzatok ne kapják meg azt a vagyont, amit egyébként minden más önkormányzat megkapott, mert pont az õ területükön lesz az expó. Ezenkívül más olyan ingatlanok is vannak igen komoly mennyiségben, amelyet egyébként a Programiroda kezel, mint állami vagyont. Ezt is azért kezeli a Programiroda, és azért nem végezte el a parlament, illetõleg a kormányzat az Ötv. alapján ennek a felülvizsgálatát, mert az expót mint különös közérdeket tekintette az akkori kormány, az akkori parlamenti többség, s erre hivatkozván nem juttatta ezeket az önkormányzatokat tulajdonhoz.
Mit tesz ez az elõterjesztés? Azt mondja, jó, expó nincs, de azt sem mondja, hogy ingatlan van, hanem azt mondja, hogy igen, vannak valóban ilyen ingatlanok, nagy értékû ingatlanok vannak, ezeknek a felhasználásáról - és itt szeretném aláhúzni: értékmegkötöttség nélkül - a kormányzat dönt, az eladásukról is a kormány dönt, s a kormány fogja a befolyt pénzek felhasználását is eldönteni.
Azt gondolom, hogy ez egyrészt az Ötv. elfogadásakor megnyilvánuló törvényalkotói szándékkal szögesen ellentétes, másrészt pedig azért is elfogadhatatlan, mert ha az expó valóban megszûnik, mint fontos közérdek, akkor nincs ok arra, hogy az érintett önkormányzatoknak azokat az ingatlanokat, amelyeket most a kormány magának akar megtartani és a saját hatáskörében akarja felhasználni, ezeket magánál tartsa. Ez egész egyszerûen az államosításnak egy ravasz formája. Csak azért nem akarok ilyen erõs jelzõt használni, mert tudom, hogy közben kormányváltás történt, és igazából feltételezem, hogy ezt a vádat elsõ kézbõl meg fogják cáfolni és azt mondják, dehogy, ez valami félreértés, szó sincs államosításról, visszaadjuk a tulajdont az önkormányzatoknak. (Derültség a Fidesz padsoraiban.) Amennyiben ez nem következik be, akkor mégiscsak fenn kellene tartanom azt a véleményemet, hogy ez az államosításnak egy ravaszabb formája, dehát én ezt nem is merem megkockáztatni sem.
Összefoglalóan - véleményünk szerint - a helyzet a következõ: Nem voltunk sohasem világkiállítás pártiak és ha tiszta lappal indulna a kérdés megvitatása, akkor sem lennénk valószínûleg. Ilyen értelemben a véleményünk nem változott. Azonban a hajó elment, nem arról kell vitatkozni, hogy elmenjen-e a hajó vagy sem, elindult legalábbis, a kármentés az ország és a kormány feladata. Az a feladat, hogy megnézzük: mely alternatíva kiválasztása jelenti a legnagyobb hasznot vagy okozza a legkisebb kárt. Ezt a célt, ami szerintünk a valóban a kérdést pragmatikus alapon megközelítõ álláspont sajátja, ez a törvényjavaslat, amit a kormány beterjesztett, nem támasztja alá. Ez azt a pártelnöki nyilatkozatot támasztja alá, ami szerint a világkiállítás ridegen és magyarul megfogalmazva a koalícióalkotás feltétele volt. Ez egy olyan politikai üzenetet, amit pesze tudomásul lehetne venni, és mit is tehetne egy választásokon vereséget szenvedett párt képviselõje ilyen ügyben. Azt mondja, kérem, önök vannak többségben, tegyék ezt meg, csak ne próbálják velünk elhitetni, hogy közben mindenféle számításokat végeztek. Végeztek számításokat, és lehet is végezni, csak ezek nem jönnek annyira össze, hogy ne lógna ki a lóláb.
Éppen ezért a Fidesz ezt a törvényjavaslatot határozottan elutasítja. A Fidesz szeretné megkérni a kormányt arra, hogy ha lehet, próbáljon meg olyan alternatív javaslatot behozni a Ház elé, ami valóban számba veszi a kiállítás lemondásából adódó veszteségeket, ami valóban számba veszi az alternatívákat, mert adott esetben urambocsá! még azt is el tudjuk képzelni, hogy a jelen helyzetben a világkiállítás megrendezése több haszonnal jár az országnak, mint amennyi veszteséget ez a törvényjavaslat jelent az ország számára.
Éppen ezért én nagyon remélem, hogy a vita késõbbi szakaszában valamilyen úton-módon kapunk olyan alternatívákat a kormányzati oldalról és az õ apparátusukat is felhasználva, hiszen tudom, hogy vannak a kormánypárti oldalról is olyanok, akik korábban - igaz akkor még egy más kormány alkalmazásában - a világkiállítás ügye körül tevékenykedtek. Tehát feltételezem, hogy valamilyen módon mégiscsak lehet arra sort keríteni, hogy elõrevigyük ezt az ügyet úgy, hogy jó lelkiismerettel lehessen dönteni ebben a kérdésben.
Ha ez a törvényjavaslat marad, ezt el kell utasítani, és tudjuk azt, hogy nem tettünk az ügy érdekében semmit. Köszönöm a szót, elnök asszony. (Taps a jobb oldalon.)