DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! A csõdtörvény 1992. január 1-jei hatályba lépése óta a dolgozókat megilletõ jogos bérkifizetések kétségessé válnak akkor, ha a gazdálkodó szervezet a felszámolási költségek fedezetét jelentõ bevételek hiánya miatt nem rendelkezik elég forrással. Megszûnt ugyanis a korábbi jogszabályokban a bérkifizetéshez biztosított állami garancia.
Hasonló problémával szembesültek a fejlett piacgazdaságok is. A Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1992 júniusában egyezményt fogadott el a dolgozók igényeinek védelmérõl munkáltatójuk fizetésképtelensége esetére. A munkavállalói követelések védelmére a fejlett országokban kétféle eszközrendszer mûködik. Az egyik az úgynevezett privilégiumrendszer, amely a hitelezõi követelések kielégítésének sorrendjében a bértartozásoknak elsõbbséget biztosít. A második az úgynevezett garanciarendszerek vagy garanciaintézmények, amelyek a munkavállalók jogos követeléseinek pénzügyi fedezetét speciális alapok létrehozásával teremtik meg.
A bérgarancia alapokat szinte kizárólag bérarányos munkáltatói befizetésekbõl finanszírozzák, esetenként állami hozzájárulással. Az alapokba való belépés kötelezõ, mûködésük szolidarisztikus jellegû. Általában a társadalombiztosítási rendszerek mintájára mûködnek, pénzügyileg, igazgatásilag függetlenek.
Magyarországon a gazdasági szervezetek felszámolása esetén a munkavállalók az elõnyösen sorolt hitelezõk közé tartoznak. Törvény írja elõ, hogy elsõ helyen a béreket és a végkielégítés nagyobb részét kell kifizetni. Ez a gyakorlat azonban nem biztosít megfelelõ garanciát akkor, ha a cég vagyona nem elég a munkavállalókkal szembeni tartozások kiegyenlítésére kért hitel fedezetéül. A jogi védelem tehát nem elégséges, ha ahhoz vagyoni, pénzügyi védelem nem csatlakozik.
Az 1993. évben lefolytatott vizsgálatok és a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia ajánlásai alapján a kormány a Bérgarancia Alap intézményét dolgozta ki, amely a hazai viszonyok között alkalmas a probléma megoldására. Az Érdekegyeztetõ Tanács múlt év decemberében a törvényi szabályozás alapelveivel, sõt a technikával is egyetértett.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat szerint az alap a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek számára nyújt segítséget a munkavállalók részére fennálló bértartozásaik rendezésére. A munkavállalók abban az esetben is hozzájuthatnak egy bizonyos minimumjövedelemhez, ha a gazdálkodó szervezet a felszámolási költségek fedezetét jelentõ bevételek hiánya miatt bérüket nem tudja kifizetni. Az alapot az Országos Munkaügyi Központ kezeli. Az alap felett e rendelkezési jog a munkaügyi minisztert illeti meg. Az alapból támogatást csak olyan, felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet igényelhet, amely a felszámolás megkezdését megelõzõen legalább hat hónappal megkezdte tevékenységét. Támogatás iránti kérelemmel a felszámoló fordulhat a gazdálkodó szervezet székhelye szerint illetékes megyei vagy fõvárosi munkaügyi központhoz, feltéve, hogy az adós cég a befizetési napot követõ nyolc napon belül nem tudja munkavállalóinak a bért kifizetni.
A törvénytervezet mellékletei pontos eligazítást adnak arról, hogy a kérelemhez milyen adatokat kell megadni. Ha a kérelem ezeknek az elõírásoknak megfelel, az alap nem tagadhatja meg az igényelt támogatást. A tervezet maximálja az igénybe vehetõ támogatás mértékét: munkavállalónként legfeljebb a minimális bér négyszeresét lehet kérelmezni. A pénzügyi támogatást vissza kell téríteni.
Az alap legjelentõsebb bevételi forrása, hogy minden gazdálkodó szervezet köteles havonta járulékot fizetni. A járulék mértéke a bruttó kereset 0,3 százaléka. Ezt az állami hatóság által kezelt számlára, meghatározott határidõn belül kell befizetni. Az 1994. évi költségvetési törvény szerint a gazdálkodó szervezetek már fizetik ezt a járulékot, így az év eleje óta több mint egymilliárd forint halmozódott fel. Amennyiben az alap meglévõ és folyamatosan képzõdõ forrásai nem lesznek elegendõek, a költségvetés 600 millió forint erejéig hozzájárulhat a beérkezõ igények kielégítéséhez.
1994 július végéig a bíróságok 6280 felszámolási eljárást tettek közzé, ezekbõl 2000 adós cég létszámadatát ismerjük: 1992-ben összesen 103 000 fõt foglalkoztattak.
Látható tehát, hogy a törvény elfogadásával jelentõs munkavállalói kör számára nyílik meg annak esélye, hogy felszámolási eljárás esetén az anyagi források hiánya mellett is hozzájussanak az õket megilletõ munkabérhez, illetve annak egy részéhez. Néhány ügy széles nyílvánosságot kapott már, jelezve azt a várakozást, ami az alap mielõbbi mûködéséhez fûzõdik. A modern gazdaságok, miközben felhasználják a szabadpiac hajtóerejét, a piaci közremûködõk önfegyelmére is apellálnak.
A munkaviszony esetében azonban többrõl van szó: ez a jogviszony nem maradhat a vállalkozók és az alkalmazottak megállapodásának zárt rendszerében. E téren külön törvények és intézmények segítik a gazdaság humanizálását.
A munkáltatói fizetésképtelenség esetén a dolgozói igények kielégítésének védelme ebbe a folyamatba illeszkedik. Mindezek alapján kérem a tisztelt Házat, hogy a Bérgarancia Alapról szóló törvényt vitassa meg, és fogadja el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)