DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Azt hiszem, nem az oda nem figyelés jele az, hogy néhány frakció nem állított szónokot. Annak a felismerésnek látom ebben a tükrözõdését, hogy végeredményben erre a rendszerre, amelyet ez a törvénytervezet be akar vezetni, minél hamarabb szükség van, hozzuk meg a törvényt. Kérem, hogy abban se vegyenek észre valamifajta akadékoskodást, ha akadnak olyan frakciók - immár a harmadik és hallottuk, hogy jön a negyedik is -, amelyek szükségesnek tartják, hogy néhány gondolatot megosszanak önökkel.
Önmagában véve azt hiszem, mindnyájunk számára öröm lehet az, hogy a magyar szociálpolitikai ellátási rendszerben most egy újabb szál, vagy ha tetszik, egy újabb hálószem keletkezik, egyfajta lyukat be lehet tömni. Azok az állampolgárok, akik egyszer csak azt vették észre, hogy nem tudnak munkanélküli segélyre menni, állásuk tulajdonképpen van, jövedelmük nincs, valóban nem nagyon tudtak hova fordulni, bár magában a szociálpolitikai ellátási rendszerben voltak olyan eszközök, melyek több-kevesebb nehézséggel ilyenkor igénybe vehetõk.
Azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk abban, hogy nem valódi szociálpolitikai feladat egy éppen fizetésképtelen cég helyett a fizetéseket ellátni. Önmagában tehát logikus gondolat az, hogy szülessék meg ez a Bérgarancia Alap, de mielõtt e javaslat részleteibe belemennék, engedjenek meg két elvi jellegû megjegyzést.
Az egyik elvi jellegû megjegyzés az, ami a bizottsági vitában is egy fél mondatban felmerült, hogy vajon az államnak mint olyannak mi köze van ahhoz, hogy egy magáncég fizet vagy nem fizet. És bizony a kormány egyik jelenlévõ tisztelt képviselõje is azt mondotta, hogy tulajdonképpen nincs köze. Azt gondolom, mi olyan piacgazdaságban vagyunk érdekeltek, mi kereszténydemokraták egészen biztosan, ahol egyértelmû, hogy az államnak köze van. Nem a cégekrõl van itt ugyanis szó, hanem az emberrõl, aki a cégnél dolgozik, és ilyen értelemben is magát a gondolatot mindenképpen támogatni szükséges.
(18.50)
Más kérdés, hogy ezt a feladatot, hogy a felszámolás alatt álló, fizetésképtelen cégek dolgozói ne maradjanak ellátatlanul, feltétlenül így - és egy új alappal - kellett volna megoldani.
Itt nagyon kínálná a kisördög magát, hogy most kezdjem el a kormány következetlenségét bírálni: hallottuk a pénzügyminiszter úr nyilatkozatait, hogy csak három alap kell... (Dr. Békesi László tagadólag rázza a fejét.)... s akkor az elsõ... nem három, mert integet. Az újság így írta. De ha nem három, akkor négy, akkor öt - mindenképpen kevés, kevesebb mint van. És akkor az elsõ gazdasági törvény, amit beterjesztünk, az egy új alap. Nem megyek be ebbe az utcába. Tudom ugyanis világosan, hogy egyrészt egyszer már kiköveztük ezt az utat akkor, amikor az ez évi költségvetésben elkezdtük gyûjteni a pénzeket.
Parlamenti pletykák szólnak arról, hogy körülbelül egymilliárd forint ami összegyûlt. Ezt nehezményezõleg mondom, mert a bizottságunk, illetve a parlament kaphatott volna egy tisztességes tájékoztatást, hogy hogy is állunk, mennyi pénz gyûlt, mik lesznek... (Dr. Békesi László: Kapott az expozéban.) Most jöttek elõ a számok, de az elõzõekben eddig még nem kifogásoltuk a bizottsági vita során a számok hiányát.
Az mindenképpen lényeges, hogy ehhez a pénzhez pedig megfelelõ törvényi felhatalmazással lehet hozzájutni, és azok az állampolgárok, akik jelenleg esetleg hónapok óta hiába várnak arra, hogy bérhez jussanak, azt hiszem, hogy mindenképpen azt kívánják tõlünk, hogy egy rövid vita után ez a folyamat megindulhasson.
Tehát abban nem lehet vita, hogy a bérek garantálására a jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetben nagy szükség van.
Ugyanakkor más képviselõtársaim is megfogalmaztak aggályokat a tekintetben, hogy vajon ez a rendszer most kellõ szélességben fog-e segítségre sietni azok számára, akiknek ez a segítség reális.
Nagyon is körül van bástyázva az, hogy kik vehetik igénybe. Itt egy kicsit a címet is már megkérdõjelezhetjük, mert a cím naiv olvasót arra késztethet, hogy bármifajta bérgaranciára gondoljon: bizony, csak a felszámolás alatt áló cégek, csak akkor, ha nincsenek tartozásaik - és mindezeket a részleteket már elmondták elõttem képviselõtársaim.
Nagyon valószínûnek tartjuk, hogy lesz sok olyan cég, amely igénybe veszi ezt a támogatási formát, és nem fogja tudni visszafizetni. Ez belefér a pakliba - ahogy szokták mondani -: egyszer felvette, és többet nem járulhat a Pénzügyminisztérium, illetve már a Munkaügyi Minisztérium asztalához, ahová a kezelés kerülni fog.
Itt támadtak aggályaink, amikor összehasonlítottuk azt az aprólékosságot, ahogy az igénylést a törvény szabályozza, és a felszámoló által már kézbe vett pénznek a további szétosztásáról egy árva szó se szólt. A bizottsági vitában ez a kérdés úgy kezelõdött, hogy hiszen személyre lebontva igénylik az emberek a pénzeket, és ha nem annak megfelelõen osztják ki, akkor az igényléssel ellentétesen cselekednek, tehát hibásan.
Mi úgy éreztük, ha ez így fog mûködni, akkor minden rendben van, de ha nem így fog mûködni, akkor szabályozni kell a felhasználás módját. Ezért, nagy örömömre, a bizottság is támogatta azt a javaslatot, hogy felhatalmazást kap a munkaügyi miniszter, hogy ezzel kapcsolatban rendeleti úton szabályozhasson. Ha problémát fog észlelni, akkor él ezzel a szabályozással, ha nem lesz probléma, akkor mi csak fölöslegesen aggályoskodtunk - nem fogunk kétségbeesni emiatt, inkább örülni fogunk.
Fel kell azonban vetnem egy olyan problémát, ami negyáltalán nem kerül elõ a törvénytervezetben és a vitában sem kapott elég hangsúlyt: ez a járadékosok kérdése. Azokra a polgártársaimra gondolok, akik bírói ítélettel részesülnek jövedelemkiegészítésben, mert például munkahelyi baleset miatt fogyatékossá váltak. Itt nagyon sok probléma merül fel, ha a vállalat fizetni köteles nekik - márpedig van ilyen helyzet -, s a vállalat fizetésképtelenné vált.
Nagyon komolyan gondolkodtam, hogy milyen módosító indítvánnyal támadjam meg ezt a lyukat - bocsánat -, ami az alap tervezetében van. Végül arra gondoltam, nem tudunk most a rendelkezésre álló rövid idõ alatt egy olyan világos, egyértelmû, a problémát kezelni tudó javaslattal elõállni, ami méltó ennek a problémának a súlyához. Ezért inkább most, e helyrõl felhívom a kormányt, hogy a probléma megoldására hozzon a tisztelt Házba javaslatot, lehetõleg még a következõ évi költségvetés keretein belül. (Dr. Békesi László bólint.) Nagyon súlyos problémáról van szó, olyan esetekrõl is, amelyek csak félig tartoznak ezen törvény keretébe. A bírósági eljárások hosszassága miatt, mire a bíróság megítéli, hogy a munkahely fizetni köteles, a munkahely már nem létezik, és nem tudják behajtani. Azt hiszem, egy érett szociálpolitikai rendszerben meg kell találjuk a megoldást erre a kérdésre is.
Szóltunk már, vagy szóltak már többen képviselõtársaim arról, hogy ennek az alapnak a terheit döntõen a munkaadók kénytelenek magukra vállalni. Alapvetõen ez, azt hiszem, helyes, hiszen az õ kötelességük a bérek fizetése. Az a 600 millió forint, ami itt egy feltételezett garancia formájában a költségvetés részérõl megjelenik, valójában még abból a 600 millióból származik, amit az alap indulásakor terveztünk, terveztek odaadni, és így most ez átcsúszott egy feltételes pénzforrásra, amivel tulajdonképpen egyet lehet érteni, de ha komoly szerkezetváltó lépések jönnek még Magyarországon, akkor bizony újabb csõdhullámra számíthatunk, és akkor ez alap kimerülhet. De ideiglenesen ez az alap valójában hitelképes - és ezért merült fel az a gondolat, hogy nyissunk egy kis csatornát, társadalmilag kontrollált csatornát a Szolidarítási Alap felõl ehhez az alaphoz, hiszen ha itt egy ideiglenes bajt meg tudunk oldani ezen alap keretén belül, akkor nem lesznek munkanélküliek az emberek, a Szolidaritási Alap sem jár rosszul.
A kormány a bizottsági ülésen ezt a módosítványt - ami az én gondolatomból indult el, de pontosította és tökéletesítette a bizottság, és bizottsági indítvány formájában van a Ház elõtt - támogatta. Én ennek ürülök, de ha most figyelembe veszem azt, hogy elvileg ez az alap azért ezzel a három ezrelékkel sínre van téve és csak ideiglenes likviditási problémák merülhetnek fel, ezen segít egyszer a 600 millió forint, segít másodszor a Szolidarítási Alap - miért nem vállalja ezek után a Pénzügyminisztérium az ezek után már tényleg csak erkölcsi értékû állami garanciának a vállalását?
Az az érzésem, hogy így lenne teljessé a kép, ugyanis itt egy nagyon furcsa szerkezettel álltunk elõ: csinálunk egy kötelezõ biztosítást, ami mögött jogi értelemben nincs garancia. Valószínû, hogy ezt a garanciát soha sem kell igénybe venni, éppen ezért felelõsen lehetne a költségvetés részérõl felvállalni. Nem arról van szó, hogy most itt valaki ki akarja lyukasztani az ezer lyukból folyó költségvetés zsákját még egy alkalommal. De a vállalatok számára sem olyan egyszerû azért, mert ennek az alapnak a terheit azon cégek fogják vállalni elsõsorban, amelyek soha nem fogják igénybe venni ennek az alapnak a szolgáltatásait. Egy általánosabb teherviselés szempontjából a Szolidarítási Alap már egy elõbbrelépés, mert amögött azért munkavállalói befizetés is van. Ezek után egy költségvetési, szimbolikus garancia, azt hiszem, hogy jelképes értékû és az egész rendszert mégiscsak stabilabbá tevõ jelenség lenne.
(19.00)
Tisztelt Képviselõtársaim! A magyar társadalom biztonságra vágyik. Igen nagy szükség van minden olyan jogintézményre, amely a jelenlegi zûrzavaros gazdasági helyzetben valóban biztosítaná a munkát végzõ tisztességes embereket arról, hogy meg is kapják megérdemelt bérüket.
Ennek a biztonságérzetnek a hiánya ugyanis a bûnözést ösztönzi. Ne teremtsünk olyan viszonyokat, hogy a becsületes munkavégzés tûnjék nagyobb kockázatnak a megélhetésre vágyó emberek számára.
Azt remélem, hogy ez az Alap ebben az irányban egy elõbbrelépést jelent. De a valódi biztonsági igényeket félek, nem teljesen elégíti ki, mert túlságosan védi az Alapot, túlságosan leszûkíti a folyamatokat. Állandóan arról hallottunk a bizottsági ülésen, hogy ez egy gyors segély. Utána kiszámítottuk, hogy olyan gyors segély, amelyhez egy hónap alatt lehet hozzájutni. Nagy örömünkre a bizottsági ülésen ma a kormány vállalta - Gyõriványi képviselõ úr javaslata alapján - a kompromisszumot, vagyis a kifizetési idõnek mintegy egy héttel való megrövidítését. Ez is eredmény. Becsüljük meg.
Azt hiszem, ma a társadalom ha a törvényhozásra figyel, két dolgot mérlegel. A törvény, amelyet itt, e Házban hozunk, szolgálja-e a magyar gazdaság megerõsödését, gazdasági felemelkedésünket. Ez az egyik. A másik: elõsegíti-e a lakosság szociális biztonságát.
A Bérgarancia Alapról szóló törvénytervezet olyan értelemben veszedelmes, hogy stabilizál egy bér jellegû járulék-kifizetést, mégha viszonylag alacsony szinten is. Nem emeli az eddigi járulékokat, de megtart és törvényi szintre emel egy összeget, amelyet eddig is befizettünk.
Ilyenkor mindenkinek rossz kedve van, mert mindenki azt várja, hogy ezek a bér jellegû járulékok csökkenjenek.
A biztonság kérdéseirõl már szóltam. A tervezet nem ad kellõ és széles körû biztonságot, de felvillant egy lehetõséget: a jelenleg meglevõ problémák egy kis részét rendezi.
A kereszténydemokraták a jó irányba tett aprócska lépéseket is hajlandók támogatni. Jelen esetben azonban nehéz eldönteni, szabad-e ellenzéki szavazatokkal is erõsíteni ezt a jó szándékú, de ellentmondásokkal terhelt javaslatot.
Végsõ döntésünk attól is függ, miként szavaz a kormányzó többség a költségvetési garancia kérdésében. És arra is figyelünk, hogy az Alap által ellátott és jelenleg el nem látott feladatok - mint például az általam említett járadékosok ügyének távlati megoldásáról mit mond a kormány a vita összefoglalásakor.
Ezek után fogjuk végsõ döntésünket meghozni.
Köszönöm figyelmüket! (Taps.)