DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Tisztelt Ház! Szeretném elmondani: Úgy gondolom, hogy Magyarországon épeszû ember és olyan politikai erõ sem lehet, aki a beterjesztett törvényjavaslattal ne értene egyet. Hiszen annak motiváltsága, morális helyzete megkívánja azt, hogy ma Magyarországon ellátás nélkül dolgozó emberek ne legyenek.
Tehát tulajdonképpen nekem ezzel a törvénytervezettel nem ez a gondom. A gondom az eljárás rendjében, a törvénytervezet módozataiban és a garanciális biztosítékokban keresendõ.
Nagyon örülök, hogy Paszternák képviselõtársam vetette fel: tulajdonképpen a munkáltatói társadalom igazán soha nem értett egyet a bérgarancia létrehozásával. Ezt nem azért tette, mert nem érezte át azt a felelõsséget, amellyel a munkavállalóiért tartozik, hanem tette azért, mert a Szolidaritási Alapban - ahol a legnagyobb befizetõ tábor a munkaadói tábor - ma óvatos becslések szerint 15 milliárdos szufficit van. S ez a szufficit rendszeresen jelentkezik és tartós.
Amennyiben a Bérgarancia Alapnak a jelenleg képzõdött összegét, a becsült mintegy másfélmilliárd forintot vesszük, akkor így látható, hogy tulajdonképpen olyan pénzösszegek halmozódtak fel és kerültek a munkaadói oldalról elvonásra, amelyeknek mûködtetése pillanatnyilag csak úgy indokolt, ahogy az a jogszabály-tervezetben benne van: a munkaügyi központ valamilyen célra forgatja õket - akár állampapír-vásárlásra, akár más befektetésekre.
Nagyon érdekes filmet láttam a szünetben. A televízió vetített egy filmet, amelyben a lényeg az volt, hogy mivel pontos adat erre nincs, négy év alatt négymilliárd forintot fizettek ki az összes csõd- és felszámolási eljárás alatt álló dolgozóknak* bér- és bérjellegû juttatásként. Természetesen ezt a négymilliárd forintot nem ebbõl az alapból kellett kifizetni, hanem ezt kifizették a munkáltatók, a felszámolás alatt levõ cégek a saját vagyonukból.
Tehát azt szeretném érzékeltetni, leszámítva - ha jól emlékszem - a berettyóujfalui gyárfoglalás esetét, nem nagyon tolongtak a bérgaranciáért eddig. S azt is szeretném hozzátenni és felhívni a figyelmet, hogy az a csõd- és felszámolási eljárás, amely az úgynevezett ál-vállalatok, kft-k, tehát az ilyen link cégek - röviden maradjunk ebben -, kis vagyonnal rendelkezõ cégek felszámolása már megtörtént, lefutott dolog volt. A ma hátralevõ cégek komoly vagyonnal rendelkezõ volt állami vállalatok.
Tehát ezzel azt szeretném mondani, hogy a Bérgarancia Alapnak a felhasználása egyáltalán nem várható olyan mértékben, mint ahogyan az tervezve van.
Itt szeretnék megemlíteni még egy dolgot. Nagyon egyetértettem a kormányprogram azon elõterjesztésével, amikor az érdekegyeztetés - akár a gazdasági, akár a társadalmi érdekegyeztetés - fontosságát a kormány kiemelt feladatként kezelte.
Szeretném megkérdezni az elõterjesztõt, akkor mi az oka annak, hogy a ma parlamentje elé egy olyan törvénytervezetet terjeszt, amelyet tulajdonképpen még a régi kormány alatti érdekegyeztetés tárgyalt és amely lényegében azért más jellegû feladatot kapott.
Szeretném megkérdezni azt, mi az oka annak, hogy amikor az Alapba csak munkaadói befizetések vannak és tulajdonképpen a munkaadók azt kérték, hogy az Alap feletti rendelkezés tripartit* rendszerben történjék meg, tehát egyrészt a munkaügyi miniszter, másrészt a munkavállalók, harmadrészt a munkaadók egyezsége alapján, hogy ez ne kerüljön szabályozásra, mint ahogy az eljárási rendre vonatkozó kérdéseknél is ezt szeretnék látni.
Aggályom a következõ. Azt hiszem, valamelyik elõttem szóló képviselõtársam ezt megemlítette már. Jelen pillanatban a gazdasági kormányzat tervezete szerint az alapok felülvizsgálatra kerülnek. Tehát tulajdonképpen meg kell nézni, mely alapok mûködnek, mely alapok nem, melyek kerülnek összevonásra, melyek nem.
Úgy gondolom, meg kellett volna várni azt, amig eldöntésre kerül, hogy mely alapot mikor és milyen formában használjuk és ezt a törvénytervezetet utána kellett volna beterjeszteni.
Változatlanul mondom és szeretném hangsúlyozni, a világon semmi kifogásom nincs az ellen, hogy Magyarországon a felszámolás alatt álló cégek dolgozói olyan biztonságot élvezzenek, amelyet egy bármilyen berendezkedésû, demokratikus államban joggal várnak el a munkavállalók az államtól és a munkaadóktól. Nem ezzel van gondom. Nekem a gondom az eljárás módjaival, eszközeivel van. Módosító indítványaim is, amelyeket Nagy Sándor és Filló képviselõtársam szájából hallottam, körülbelül ezeket célozták. Ezek általában elutasításra kerültek. Mint az is, hogy tulajdonképpen az állami befizetéseknek a törvénytervezetben nincs is helyük, mert a bevételi oldalon olyat nem is találunk, hogy állami befizetés. S ez nem jelenik meg sem az elõirányzatokban, sem a rendelethelyben.
Tehát azt kérem az elõterjesztõtõl, fontolja meg ezeket a kérdéseket. Nem vitatva a törvénytervezet szükségszerûségét és azt, hogy ezt morálisan meg kell tenni, de az eljárási módokat és fokozatokat méltányolni kellene. (Szórványos taps.)