SZÖLLÕSI ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem igazából szerencsés ezen a késõi órán szólni, de muszáj megtennem, hiszen pedagógus kollégáimról van szó.
Tisztelt Ház! Azt hiszem, valamennyien emlékszünk egy 1989-es kijelentésre. Glatz Ferenc kultuszminisztersége idején hangzott el az azóta híres-hírhedt mondat: eltörlöm az oroszt - mondta a miniszter úr. Akkor ebben a bejelentésben nagyon sokan óriási politikai bátorságot láttak, és csak azt hallották ki belõle. Lehet, hogy annak idején ezt ennek is szánták. Az orosztanárok egzisztenciális problémája azonban kevesebbeknek jutott eszébe. S hogy mi lesz a nyelvoktatás megoldatlanságával, hogy idõ kell ahhoz, amíg az orosztanárokat átképezik, ez megint csak keveseknek jutott eszébe.
Nagyon õszintén meg kell mondani, hogy az elõzõ kormány becsületére válik, és becsületükre legyen mondva, igen tervszerû átképzést készítettek, ütemezték a tennivalókat az orosznyelvszakos tanárok átképzését illetõen.
Az 1994. évi pótköltségvetés tervezetében ez a mintegy 407 millió forintos összeg igen radikálisan, 50 százalékkal csökkent. Ez annyit jelent, hogy gyakorlatilag nullára redukálta volna a megkezdett tanárképzés lehetõségét, hiszen a dologi kiadásokat csökkentette majdnem száz százalékkal.
Éppen ezért én a nyelvtanárok átképzésére módosító indítványt nyújtottam be, hiszen azt gondolom, hogy a félbehagyott átképzéssel azok a kistelepülések maradnának nyelvtanár nélkül, ahol soha az életben nem volt más nyelvoktatás mint az orosz, és ennélfogva az orosztanárok vagy részesei lesznek egy nyugati nyelvre való átképzésnek, vagy az ilyen településeken nem lesz nyelvtanár, és a gyerekek semmilyen nyelvet nem fognak tudni tanulni.
Megmondom õszintén, hogy felszólalásomat az egyik képviselõtársam - nincs jelen - minapi kijelentése inspirálta, aki az orosznyelvtanárok nyelvi átképzésének a programját és problémáját nem tartja aktuálisnak, mondván, hogy aki akarta, az már régen átképezte magát. A tisztánlátás érdekében felhívom képviselõtársaim szíves figyelmét arra, hogy a továbbtanulás és az átképzés két ágon folyik; van egy tanfolyami szak és egy felsõoktatási szak. Az átképzéssel foglalkozó program keretében mintegy ötezren kezdték meg a tanfolyami szakra való beiratkozást, jelentkezést, és ennek mintegy kétharmada sikeres nyelvvizsgát is tett. Így a felsõoktatási szakra már nagy arányban kerültek be olyan pedagógus kollégák, akiknek már valamilyen nyugatinyelvvizsgájuk van. Jelenleg azonban még mindig tart a tanfolyami képzés, körülbelül 5-600 fõ részvételével.
Évekre elosztva ez a továbbtanulás a következõképpen alakult - és akkor itt szeretném aláhúzni még egyszer azt, hogy mennyire nem befejezett dologról van szó -: 1992-93-ban mintegy 580, 1993-94-ben több mint 700, 1994-95-ben 700, jövõre 1100, azt követõen 980 fõ, összesen pontosan 4120 fõ továbbtanulásáról van szó. Azt hiszem, ebbõl kitûnik, hogy a képzésnek, a programnak éppen a felénél tartunk. Tehát szó sincs arról, hogy aki akarta, az már befejezhette.
Az átképzésben fõleg 30-40 év közöttiek vesznek részt, de igen szép számmal akadnak 45 év feletti pedagógusok is közöttük. Ha ezektõl a kollégáktól megvonjuk a továbbtanulás lehetõségét, akkor - még egyszer mondom - õk kenyér nélkül, a gyerekek pedig nyelvtanár nélkül maradnak. Lekicsinylõ véleményekkel is lehet találkozni. Szintén nincs jelen az a képviselõtársam, aki szerint az orosztanárok átképzése nem oldja meg a nyelvoktatás problémáját. Természetesen én is tudom, hogy a magyar közoktatásban a nyelvoktatás az egyik legnagyobb feladat lesz, de hát addig is, amíg ez a boldog állapot bekövetkezik, hogy csak és kizárólag a nappali képzésben lesz erre lehetõség, addig is ki kell elégítsük azt az igényt - vagy legalábbis fogadjuk el -, hogy az orosznyelvszakos tanárok többéves átképzése nem afféle gyorstalpaló. Az onnan kikerült nyelvtanárok minden körülmények között megállják a helyüket.
Éppen ezért nagy tisztelettel arra kérem képviselõtársaimat, hogy a pótköltségvetés tervezetében a tõlük megvont 200 millió forint kerüljön vissza a helyére. Az átcsoportosításra forrásként a doktoranduszképzést jelöltem meg, igen gondosan és kínosan ügyelve arra, hogy ez a feladat se sérüljön az átcsoportosítás lehetõségével és tényével. Kérem még egyszer a tisztelt Házat, hogy módosító indítványomat - amely T/60/11-es számon került beadásra - szíveskedjenek támogatni. Köszönöm szépen. (Taps.)