DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, egy ügyrendi jellegû észrevétellel illik kezdenem a felszólalásomat, hogy elnök asszonytól szót kaptam. Jó lenne, ha ezentúl este fél 8 után kezdenénk a plenáris üléseket, mert úgy tûnik, hogy akkor a Független Kisgazdapárt tagjai is kaphatnak szót. (Szórványos taps a bal oldalon.)
A másik általános jellegû észrevételem ennek a pótköltségvetésnek a tárgyalási idõpontjára vonatkozik, abban az értelemben, hogy fel kell hívnom az igen tisztelt Ház figyelmét arra, hogy nemcsak olyan értelemben tárgyaljuk késõn a pótköltségvetést, hogy közeleg az esti 8 óra, hanem olyan értelemben is, hogy október 10-e van, és vegyék figyelembe képviselõtársaim, hogy maguk az elõterjesztõk sem számoltak azzal, hogy ilyen késõn fog a Ház elé kerülni a pótköltségvetésrõl szóló törvénytervezet, hiszen a hatálybaléptetõ rendelkezések jóval korábbi idõpontot jelölnek meg, és most még csak meg sem lehet jósolni, hogy a hatálybaléptetéssel kapcsolatban milyen idõpontot lenne célszerû megjelölni.
(19.40)
Az alkotmányügyi bizottságban elhangzott egy bizonytalan utalás november 1- jére, de nyilvánvalóan tarthatatlan ez a hatálybaléptetési idõpont is. Itt legyen szabad rögtön megjegyeznem: ez csak látszólag tartozik az általános vita keretébe - ez a megjegyzésem -, mert a hatálybaléptetés idõpontja nagyon is a részletes szabályok közé tartozó dolog.
Utalnék arra, hogy itt van a világkiállítással kapcsolatos része a pótköltségvetésnek. Nem is tudjuk, hogy a világkiállítással kapcsolatban milyen álláspontra fog helyezkedni az Országgyûlés, hiszen hallottunk itt pro és kontra véleményeket. Tehát úgy gondolom, hogy egyáltalán nem lehet most a Ház abban a helyzetben, hogy tárgyaljon a pótköltségvetésrõl, hiszen a pótköltségvetésnél nem tudjuk, hogy milyen hatálybaléptetési idõpontot javasoljunk, nem tudjuk, hogy a világkiállítással kapcsolatos parlamenti vita mikor és milyen eredménnyel fog zárulni - a pótköltségvetésnek pedig részét képezik a világkiállítás elmaradásából feltételezetten származó következmények.
Tehát, igen tisztelt Ház, ki kell mondjam: most már a költségvetést kellene tárgyalnunk, nem a pótköltségvetést. Hogyan lehet életbe léptetni - majd valamikor novemberben - egy pótköltségvetést, amikor már rég kopogtatnak az ajtónkon a költségvetés miatt?
Tehát én, igen tisztelt pénzügyminiszter úr, miután ön megtisztelt minket jelenlétével ebben a késõi órában is, felhívom az ön szíves figyelmét arra a józan megfontolásra, hogy tessék visszavonni ezt a javaslatot! (Mozgolódás, derültség.) Úgy gondolom, ez így lenne korrekt, így lenne helyes, és azt hiszem, hogy máskor meg kellene gondolni az ilyen elõterjesztéseket.
Ami most már az egyéb kérdéseit illeti a pótköltségvetésnek, mindenekelõtt felhívom a figyelmet arra: ahol a saját módosító indítványaimra hivatkozom, ott a T/60/103. együttes elõterjesztés adatai alapján hivatkozom a számokra, mert hiszen nem olyan sokkal ezelõtt még egy számmal el nem látott, hanem idõponttal megjelölt és megkülönböztethetõ együttes jelentés alapján lehetett ezeket a számokat megjelölni.
Most ennek az együttes jelentésnek a 15. pontjára hivatkozom, amikor a törvényjavaslat 8. § (3) bekezdésének elhagyására vonatkozó indítványomat indokolom meg, amelyet - tulajdonképpen úgy érzem - talán már nem is nagyon kellene megindokolnom, mert hiszen - amennyire sikerült most gyorsan, a még forrón a kezembe nyomott együttes jelentést itt, a plenáris ülésen megnézni - azt kell, hogy mondjam: úgy láttam, minden bizottság egyetértett ennek az elõterjesztésnek a keresztülvitelével. Mégis szólnom kell azonban róla abban az értelemben, hogy ilyen jogszabályi elõterjesztést, mint a hivatkozott 8. § (3) bekezdése a pótköltségvetésnek, ezt bizony jogállami körülmények között nem lenne szabad az Országgyûlés elé tárni. Mert micsoda dolog az, hogy felmerüljön a végrehajtó hatalomban, hogy egy olyan rendelkezés alapján próbálja a költségvetés tételei közötti manõverezési lehetõségét kialakítani, hogy az egyik tételbõl úgy csoportosíthat át a másik tételbe, hogy azzal kapcsolatban nem is kell megkérdeznie a Házat! Ez az önkénynek valami olyan non plus ultrája, amelyet a leghatározottabban vissza kell utasítanom, és azt kell mondjam: a magyar Országgyûlés elé ilyen elõterjesztéssel a kormány többet nem fordulhat, mert ha ilyen elõterjesztéssel találkozunk, akkor az annak a bizonyítéka, hogy az elõterjesztõ nem akar jogállamiságot! Ezt bizony errõl a helyrõl ki kell mondjam, és itt semmiféle alkut mi nem engedünk meg. Itt bizony nem egyszerûen vissza kellene vonnia az elõterjesztõnek a 8. § (3) bekezdését, hanem bocsánatot kellene kérnie a Háztól (Mozgolódás.), hogy egyáltalán megengedte magának, hogy ilyen elõterjesztéssel éljen. Errõl röviden ennyit.
Úgy gondolom, nem kell különösképpen indokolnom, hogy mindazok az elõterjesztések, amelyek az általános forgalmi adó- vagy áfaemelésre vonatkoznak, illetõleg amelyek érintik a költségvetés szerkezetét, azok elutasítandók azért, mert hiszen világosan látni kell, hogy az évközi gazdasági mutatókon való egyoldalú változtatás mindazt a vállalkozót ellehetetleníti, aki bízott a kormányzatában, aki bízott az Országgyûlésben, aki egy meglévõ gazdasági szabályozóra építette fel az éves gazdasági tervét.
Ezért tehát a Független Kisgazdapárt minden ilyen esetben az elutasítás mellett fog állást foglalni, mert úgy gondolom, hogy jogállami körülmények között ez is megengedhetetlen.
A másik módosító javaslatom, amire felhívnám a figyelmet, a 126. sorszám alatt található a mostani együttes jelentésben. Ez a törvényjavaslat 1. számú melléklet XVII. fejezet 18. címének elsõ alcímére vonatkozik. Mielõtt rátérnék a módosító indítvány ismertetésére, rögtön fel kell, hogy hívjam a Ház figyelmét, hogy sajnos a beterjesztett pótköltségvetésnek van egy olyan - számomra megint csak elfogadhatatlan - jogszabály-szerkesztési rendszere, hogy nem a költségvetéshez viszonyítja a pótköltségvetés adatait, hanem - ki kell mondjam - úgy játszik a különbözõ tételekkel, ahogy az az érdekének a leginkább megfelel; adott esetben hasonlítja a várható teljesítéshez, tehát ahhoz, hogy egy adott címen belül milyen kiadásai lesznek - de ez megint csak terv. Tulajdonképpen egy tervhez nem lehet hozzáigazítani mindezt.
Tehát álláspontom szerint követhetetlen a pótköltségvetés ilyen értelemben, és emiatt én már a házbizottságban javasoltam, hogy teljesen új blankettát kellene rendszeresíteni, mert igen sok képviselõtársam teljes joggal abban a helyzetben lesz, hogy nem fogja tudni már magát a blankettát megfejteni, mert a hozzávaló pótköltségvetéssel kibékíthetetlen kollízióban van az egész. Ez sajnos ellehetetleníti a munkánkat, igen tisztelt képviselõtársaim.
Itt, a konkrét esetben nekem külön fájdalmam, hogy a mezõgazdasági és élelmiszeripari exporttámogatásnak egy tételét úgy rejti el, hogy a pénzügyminisztériumi fejezetben található meg, és ahol a 35 milliárd 600 milliós tételre vonatkozik. Ez a 35 milliárd 600 milliós tétel tulajdonképpen ugyancsak egy tervezett összeg, és ehhez viszonyítva, amikor azt mondja, hogy 34 milliárd 600 millió legyen a pótköltségvetésben, az én elõterjesztésemet - amely tulajdonképpen 1 milliárd elvett mezõgazdasági, élelmiszeripari támogatást akar tulajdonképpen törölni - már úgy értékeli, minthogyha én itt plusz 1 milliárdot akarnék adni ezen címszó alatt a mezõgazdaságnak és élelmiszeriparnak. Ez egy olyan játék az egész pótköltségvetéssel, amely elfogadhatatlan. Ne haragudjanak, én nem szoktam a véleményemet véka alá rejteni: én még tisztességtelennek is tartom ezt.
(19.50)
Azért, hogy ne kelljen a késõi órákban a türelmüket a szükségesnél jobban igénybe vennem, szeretném kifejezésre juttatni a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportjának azt az álláspontját, hogy mi minden olyan elõterjesztést, ami a mezõgazdaságnak és az élelmiszeriparnak többletjuttatást ad, támogatni fogunk; ugyanakkor ellenezni fogjuk a csökkentést, bárkitõl származzék is az. Úgy gondoljuk, elmondottuk az általános vitában, így csak utalunk arra, hogy az ország legelnyomorítottabb része a vidék, ott is a kistelepülések. A mezõgazdaság egész országrészek megélhetését jelenti, ma már igen sok helyen semmiféle kiegészítõ jövedelem beszerzésére nincs lehetõség, ezért a mezõgazdaságot minden eszközzel támogatni kell, ami ennek az országnak a rendelkezésére áll. Ezért mi en bloc így fogunk szavazni ezekben a kérdésekben.
Éppen azért, hogy az egyéb kérdésekben is összefoghassam az álláspontomat: ott, ahol a kisebbségi intervenciós keret növelésérõl van szó - kisebbségi önkormányzatok támogatásáról, kisebbségi kulturális autonómiára adandó támogatás növelésérõl, a határon túli magyar sajtó támogatásáról, olyan alapítványok támogatásáról, mint például az Illyés Alapítvány -, itt bizony mi minden esetben a támogatás mellett fogunk kiállni. Úgy gondoljuk, ezek azok a területek, ahol lecsökkenteni nem szabad a meglévõ összegeket, hanem minden egyes esetben indokolt lenne a támogatás növelése.
Igen érdekes volt Hack Péter képviselõ úrnak, az alkotmányügyi, törvény- elõkészítõ, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnökének az az okfejtése, amelyet Rubovszky György képviselõtársunk elõterjesztésével kapcsolatban mondott. Nekünk is ki kell külön térnünk erre az elõterjesztésre, mégpedig egész egyszerûen azért, mert úgy gondoljuk, nem alkotmányos az az elõterjesztés, ahol azért, mert az állam a hibás a tulajdonjog bejegyzésének elmulasztásában, önmaga hibáját áthárítja a vétlen félre. Kérem, tessék tudomásul venni, hogy Magyarországon, ha jogrend van, akkor abból kell kiindulni, hogy a polgári törvénykönyv értelmében tulajdonjogot ingatlanra tulajdoni bejegyzéssel lehet szerezni! Addig tehát, ameddig a földhivatali bejegyzés meg nem történik, egész egyszerûen nincs alkotmányos alapja az illeték kiszabásának!
Nos, arra hivatkozik a Pénzügyminisztérium, hogy igen, igen, de nagyon elhúzódik a tulajdonjog bejegyzése... Csakhogy, kérem, én a dilettantizmust soha nem honoráltam! Amikor én elkezdtem az ügyvédi pályát, akkor telekkönyv volt, amelyet a kommunista társadalmi rendszer szétvert, egész egyszerûen azért, mert bántotta, hogy a kapitalisták sokkal jobb intézményrendszert tudtak létrehozni a telekkönyv intézményével, mint amire õk rémálmukban is gondolhatnának! Ezek után a földhivatalok olyan helyzetet teremtettek, hogy két-három évig a tulajdonjog bejegyzése szóba sem kerülhet! Óriási jogbizonytalanság van, a szélhámosok többszörösen eladhatnak egy ingatlant - és akkor jön az illetékkiszabási hivatal, jön az állam, és a saját hibáját még tovább rá akarja hárítani az állampolgárra. Kérem, én viszont az államnak a szemébe mondom... (Szórványos derültség.)..: amikor én elkezdtem az ügyvédi pályát, akkor egy tulajdonjog telekkönyvi bejegyzése addig tartott, ameddig elszívtam egy cigarettát - akkor ugyanis még dohányoztam... (Derültség.)... -, az ember megcsinált egy szerzõdést, ott nyitva volt a telekkönyv, nem úgy zárva, mint jelenleg megközelíthetetlenül elbástyázva az ügyfelek elõl, mint a földhivatalban; minden nap délután 5 óráig nyitva volt, szombaton 1 óráig, s ha az ember szerzõdést csinált, akkor az akkori telekkönyvi állapot szerint csinálta a szerzõdést; megcsináltam a szerzõdést, és úgy vették el, kézbõl, hogy rögtön széljegyezték a tulajdonjog-bejegyzési kérelmet. Itt tehát a sorrendiségnek meghatározó jelentõsége volt! Most ezt mind szétverték, és a jogbizonytalanságba taszított állampolgároktól még elõre is akarják elvenni a pénzt!
Kérem, ez egy nonszensz, ez egy jogi képtelenség! A Független Kisgazdapárt ezt nem fogja megengedni, legalábbis ami a mi szavazatainkból kitelik. Mi nagyon kemény "nem"-mel fogjuk jelezni... (Szórványos derültség. - Dr. Békesi László: Az kétszer számít!)... a rosszallásunkat az elõterjesztéssel szemben.
Ezért én az igen tisztelt Háznak azt tudom mondani, hogy egy olyan pótköltségvetést, ahol már a pótköltségvetés elõterjesztésének a naptári idõpont miatt sem lenne helye, ahol a pótköltségvetés olyan tételekre támaszkodik, mint a világkiállítás állítólagos elmaradása... Hát ne haragudjanak, ma ugye sokuknak nem tetszett, amikor én a miniszterelnök úr felelõsségét és a kormány felelõsségét felvetettem, éppen az expóval kapcsolatos országgyûlési határozat és törvény be nem tartása miatt, sõt az azzal való szembehelyezkedés miatt. Úgy gondolom, most további alkotmányellenességgel tetézni ezt a magatartást, nevezetesen, hogy már eleve úgy venni figyelembe, mintha majd az Országgyûlés az expót lemondaná - kérem, ez egy elfogadhatatlan dolog! Még hátra van az expóvita érdemi része, nem tudom, hogy fog dönteni a végén a Ház.
Tehát nincs olyan érdemi pótköltségvetés, amely fölött határozni lehetne. Ezért én tisztelettel, amellett, hogy a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportja nevében kijelentem, hogy mi a törvény ellen "nem"-mel szavaznánk, elõterjesztek egy olyan ügyrendi javaslatot, hogy a Ház döntsön - nem a mai napon, nem most kérem, hanem legyen minden frakciónak alkalma a kérdésben álláspontját kialakítani -, a Ház hozzon egy olyan határozatot, hogy adja vissza a kormánynak a beterjesztett pótköltségvetést, miután érdemi határozathozatalra az teljességgel alkalmatlan.
Köszönöm a türelmüket. (Taps.)