DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan törvényjavaslatra hívom fel szíves figyelmüket, amelynek a magyar jogtörténetben jelentõs elõzményei vannak: már 1911-ben az akkori polgári perrendtartás nagyon részletesen szabályozta ezt a jogintézményt és ennek az eljárását. A második világháborút követõ idõszak jogszemléletével nyilván nem fért össze a magánjogi természetû bíráskodás, ezért maga az intézmény háttérbe szorult: a polgári perrendtartás csak megemlítette a választottbíráskodást, de részleteiben nem szabályozta, és erõteljes korlátok közé szorította.
Az elmúlt esztendõkben bekövetkezett változás kiszélesítette a választottbíráskodás lehetõségét, elsõsorban az anyagi jog oldaláról tágította a korábbi szabályozást. Említésre méltó, hogy a tõzsde mellett mûködõ állandó választottbíróság, amelyet az úgynevezett értékpapír-törvény hozott létre 1990-ben, mûködni kezdett: a választottbíróság az értékpapír-forgalmazók közötti, valamint a tõzsdén jegyzett értékpapírok kibocsátói és forgalmazói között keletkezett, a törvény hatálya alá tartozó értékpapírokkal kapcsolatos jogvitákban jár el.
(9.20)
Más jogszabályok is tovább szélesítették a választottbíróság mûködésének lehetõségeit. A koncessziós törvény, a gazdasági társaságokról szóló törvény lehetõséget adott a választottbírósági eljárás kikötésére a tagok egymás közötti jogvitáiban.
A Ptk. 1993. évi módosítása az állami bíróságok mellett egyenrangú alternatívaként jelölte meg a választottbíráskodást a gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogvitáiban. Tehát, tisztelt Országgyûlés, a jogfejlõdés, a szabályozás fejlõdése, mint látható, egyre több jogszabályban jelenítette meg a választottbíráskodást, és éppen ezért vált szükségessé, hogy átfogó és egységes szabályozást alkossunk meg.
A szabályozás tartalmának kialakítása többéves idõtartamot igényelt. Ebben részt vettek a téma legjobb magyar szakértõi, és a javaslat már az elõzõ kormány tevékenységének idõszakában elkészült. Az új kormány hivatalba lépését követõen ezt a törvényt fontossága miatt teljes egészében, változatlan formában terjeszti a Ház elé, hiszen ennek szakmai elõkészítése minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek, a szabályozás céljainak.
A hazai hagyományoknak és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok követelményeinek megfelelõen - most már sorra véve a törvény tartalmi elemeit - ezekben az ügyekben nyílik lehetõség a választottbíráskodásra:
A törvény a kereskedelmi ügy fogalmát tartalmi oldalról nem határozza meg, csupán alanyi oldalról. Azt mondja ki a törvényjavaslat, hogy kereskedelmi ügyrõl akkor van szó, ha legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerûen foglalkozó személy, valamint hogy a jogvitának e tevékenység körében kell felmerülnie. Ez a meghatározás a kereskedelmi ügy fogalmának tág értelmezésére ad lehetõséget, és így lényegében a gazdasági szféra egészét felöleli.
A választottbíráskodás kiköthetõségének további alapvetõ feltétele, hogy a felek az eljárás tárgyáról szabadon rendelkezhessenek. Ebben az esetben a felek akár szerzõdésen alapuló, akár szerzõdésen kívüli jogviszonyukból keletkezett vagy a jövõben keletkezõ vitáikat is a választottbíróság elé terjeszthetik.
A tervezet nem érinti a külön törvény alapján létrehozott választottbíróságokat, így azok mûködésüket változatlanul folytathatják.
Néhány, a polgári perrendtartás XV-XXIII. fejezetében szabályozott jogvitában azonban nincsen helye a választottbíráskodásnak: a házassággal, a személyi státusszal kapcsolatos jogvitákban, a közigazgatási határozatok felülvizsgálata körében, a munkaügyi perekben, a sajtó-helyreigazítási eljárásban. Ezen túl külön törvény szintén kizárhatja az adott jogvitát illetõen a választottbíráskodást.
A választottbírósági eljárás további feltétele, hogy a felek választottbírósági szerzõdést kössenek. A szerzõdés megkötésére a törvény széles körû lehetõséget ad, mivel például a választottbírósági szerzõdés megköthetõ más szerzõdés részeként is.
A törvényjavaslat második lényeges tartalmi eleme, amire fel kell hívjam a tisztelt Ház figyelmét, hogy a választottbíráskodás kiköthetõségének szabályozása mellett - amely a jogintézményt megalapozza - elengedhetetlen része a törvényjavaslatnak az eljárási kérdésekrõl történõ rendelkezés. E téren a javaslat hiánykitöltõ jellegû. A szabályozás lényege az, hogy a törvény olyan alapossággal részletezze a választottbírósági eljárást, hogy az zökkenõmentesen lefolytatható legyen akkor is, ha a felek mindössze csak kikötötték a választottbíróság hatáskörét, de egyéb kérdésekrõl nem rendelkeztek. Természetesen, összhangban a választottbíróság jogi jellegével, a diszpozitív szabályozás következményeként a felek a törvény rendelkezéseitõl eltérhetnek az eljárási szabályok többsége tekintetében.
Harmadik lényeges tartalmi eleme a törvénynek, hogy a választottbíróság és a rendes bíróság viszonyára milyen szabályokat tartalmaz a javaslat.
A bíróság döntései révén kettõs funkciót lát el. Egyrészrõl a választottbíróság mûködõképessége érdekében továbblendíti a felek megegyezése hiányában holtpontra jutott választottbírósági eljárást, valamint ideiglenes intézkedést, biztosítási intézkedést rendelhet el a fél kérelmére, és jogsegélyt nyújt a bizonyítási eljárásban; másrészrõl jogorvoslati fórumként a törvényben meghatározott okok fennállása esetén érvényteleníti a választottbírósági ítéletet. Az érvénytelenítési okok lényegében eljárásjogi természetûek, illetve a magyar közrend érvényesülését biztosítják.
Mint látható, a választottbíróság és a rendes bíróság viszonya ennek alapján nem versengõ, hanem egymást kiegészítõ jellegû.
Negyedszer kell említenem a törvényjavaslatnak azt a jellegzetességét, hogy a törvénytervezet meghatározza a választottbírósági ítélet elismerését és végrehajtását oly módon, hogy a választottbírósági ítéletnek ugyanolyan joghatályt tulajdonít, mint a jogerõs bírósági ítéletnek. Ez biztosítja, hogy a felek a végrehajtás szempontjából ugyanúgy biztonságban érezzék magukat, ha a választottbírósági utat választják, mint ha a rendes bírósághoz fordulnának. Ezért tehát a választottbírósági ítéletek végrehajtásában is az általános végrehajtási szabályok a mérvadóak és az irányadók. Amennyiben a választottbíróság ítélete a magyar közrendbe ütközik vagy a vita a magyar jog szerint választottbírósági útra nem tartozik, a bíróság megtagadja a választottbírósági ítélet végrehajtását.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A javaslat kialakításában, az elõkészítés során széleskörûen figyelembe vették a nemzetközi tapasztalatokat és követelményeket. A javaslat elsõsorban az ENSZ nemzetközi kereskedelmi joggal foglalkozó szakosított bizottsága által 1985-ben elfogadott és a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról szóló mintatörvény felépítését, szabályozási rendszerét követi; attól csak a magyar jogrend sajátosságainak érvényesítése érdekében tér el.
A mintatörvény átvétele több szempontból is indokolt. Egyrészrõl azért, mert ez a mintatörvény - megalkotását követõen - a nemzetközi választottbíróság, bíráskodás alapvetõ dokumentumává vált, és egyértelmûen kijelöli az ezzel kapcsolatos joganyag fejlõdési, fejlesztési irányait; másrészrõl pedig a mintatörvény elemeinek, konstrukciójának, szellemének átvételével közelítünk az Európai Közösség által kialakított joganyaghoz is. És itt kell említést tennem arról, hogy a javaslat kidolgozásában nagy szerepe volt Szász Iván professzornak, aki egyébként a modelltörvényt elõkészítõ ENSZ- bizottságot is vezette.
(9.30)
A javaslat egy törvényben és egységesen szabályozza a belföldi és a nemzetközi választottbíráskodást. Erre a megoldásra azért kerülhetett sor, mert a belföldi választottbíráskodásnak hazánkban gyakorlatilag nincs olyan hagyománya, így a nemzetközileg elfogadott szabályok átültetésének nem volt akadálya.
Az e területen megnyilvánuló jogegység rendkívül elõnyös a magyar gazdálkodó szervezetek számára, hiszen a hazai jog képmásaival találkozhatnak a világ fejlett országaiban.
Végezetül szeretnék szólni arról, tisztelt Ház, hogy milyen elõnyei vannak a választottbíráskodásnak. Ezek az elõnyök a következõkben foglalhatóak össze: elsõsorban a gyorsaság, a szakszerûség, az olcsóság, a barátságos eljárás. A gyorsaság egyrészrõl az egyfokú eljárásnak köszönhetõ, másrészt pedig annak, hogy a választottbíróság mindig konkrét ügy elbírálására jön létre, így az állami bíróságokra jellemzõ túlterheltség ebben az esetben nem jöhet szóba. A választottbírákat a felek jelölik, így a speciális szakértelem követelményét messzemenõen érvényesíthetik. Az eljárás annak ellenére olcsónak mondható, hogy a választottbírák tiszteletdíja általában jelentõs, ugyanis a rövid eljárás jelentõs költségmegtakarítást eredményez. Végezetül jelentõs érv a végrehajthatóság kérdése is.
A nemzetközi gazdasági kapcsolatokban a választottbíráskodást a felek gyakran részesítik elõnyben valamely nemzeti bírósággal szemben. Ennek az az oka, hogy a külföldi választottbírósági ítéletek végrehajtása általában véve is biztosított, mivel az ezt szabályozó New York-i egyezményhez mintegy 90 ország csatlakozott.
A javaslat a nemzetközi ügyekben állandó választottbíróságként a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett mûködõ állandó választottbíróság kizárólagos hatáskörét írja elõ. Erre azért van szükség, mert ez az a választottbíróság, amely a nemzetközi választottbíráskodás terén kellõ tapasztalattal rendelkezik, és e tekintetben a térség egyik legmegbecsültebb és elismertebb intézménye.
A külföldi kereskedelmi kapcsolataink fenntartásához fûzõdõ nemzetgazdasági érdek azt indokolja, hogy a választottbíráskodás jelenlegi hazai kialakulásáig és megalapozódásáig az említett körben csak ez az intézmény járjon el.
A törvény életbe lépése az állami költségvetésre külön terheket nem ró, és erre szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét. A hatályos illetéktörvény alapján a választottbírósági eljárás is illetékköteles, így a hatás bevételi oldalon is jelentkezhet.
A javaslat szerint állandó választottbíróságot az országos gazdasági kamarák hozhatnak létre. Mivel a választottbíróságok önfenntartók, ezért a kamarák számára is jelenthetnek bevételi forrásokat.
Még egy elõnyét szeretném hangsúlyozni a törvényjavaslatnak, amely szintén számottevõ: elfogadása és bevezetése esetén a remények szerint a rendes bíróságok jelentõs munkatehertõl szabadulhatnak meg, ami felgyorsíthatja a gazdasági ítélkezést, és ez jótékony hatást gyakorolhat a gazdasági élet egészére.
Úgy vélem, tisztelt Ház, hogy a felsorolt elõnyök, a törvény megalapozottsága, a nemzetközi tapasztalatok felhasználása egyaránt a törvényt olyan színvonalúvá teszi, hogy méltán számíthat az elõterjesztõ a tisztelt Ház bizalmára. Kérem, hogy ezt a hosszú, éves elõkészítõ munkával kialakított törvényjavaslatot a Ház támogassa és fogadja el. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)