DR. SERFÕZÕ ANDRÁS, az alkotmányügyi, törvény-elõkészítõ, igazságügyi és ügyrendi bizottság elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az alkotmányügyi bizottság 1994. október 5-én megtárgyalta a választottbírósági eljárásról szóló törvényjavaslatot. Az elõterjesztésbõl megtudtuk, miniszter úr is ismételte, hogy a választottbíráskodásnak Magyarországon komoly hagyományai vannak, ugyanis az adatok szerint már a XI. században így döntötték el vitáikat a magyar iparosok és kereskedõk, 1881-ben pedig már tõzsdei választottbíróság is mûködött Magyarországon.
A téma fontossága miatt az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága 1985-ben törvénymodellt dolgozott ki a választottbíráskodásról, örvendetes módon magyar közremûködéssel. Ez az ENSZ-modell képezi az alapját a jelenleg elõterjesztett törvényjavaslatnak is.
A javaslat vitája során az ellenzéki és kormánypárti képviselõk között a törvényt illetõen egyetértés alakult ki, amelyet a szavazási arány is tanúsított.
Tisztelt Ház! Néhány fontos megállapítást idézek a bizottsági ülés jegyzõkönyvébõl. A törvényjavaslat hiányt pótol és segíti beilleszkedésünket a nemzetközi jogrendbe. Tehermentesíti a túlterhelt bíróságokat, elsõsorban a polgári és gazdasági ügyekben. Gyorsítja az eljárásokat, de nem okoz ezzel többletköltségeket, mert a vitázó felek maguk fizetik ki az eljárás költségeit, kíméli tehát az ország költségvetését. Úgynevezett barátságos eljárást honosít meg a felek között, amely azért nagyon fontos, mert tények bizonyítják, hogy a hagyományos bírósági eljárásban inkább mélyülnek a felek konfliktusai.
A tervezet szerint a szakember döntéshozók és a szakmai szempontok elõtérbe kerülésével egy eljárási fordulóban is gyors, szakszerû, megnyugtató döntések születhetnek. A kézenfekvõ elõnyök közül csak néhányat emeltem ki, remélve, hogy a parlamenti vita során többet is hallani fogunk.
A bizottság a fentiek alapján 18 igen és 1 tartózkodás mellett alkalmasnak tartja és javasolja a törvényjavaslatot az általános vitára. Úgy vélem, tanulságos az 1 tartózkodó szavazat is az ellenzék részérõl. Ez ugyanis nem a törvényjavaslatot minõsítette, hanem arra hívta fel a figyelmet, hogy az írásban beterjesztett törvényalkotási program és ütemterv csak rendkívül indokolt esetben változzék meg, mert csak így lehet megfelelõen felkészülni a törvényjavaslatok tárgyalására. Tisztelt Ház! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)