GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársak! Amikor elolvastam a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerérõl szóló 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot, némi kétségeim támadtak az elõterjesztõ szociálliberális kormány szakértõ és szociális voltáról.
Gondolom, senki nem vitatja, hogy minden magyar állampolgár az alapvetõ emberi jogokban egyenlõ; tehát nincs elsõ- vagy másodrendû lakos sem. Így az egészséges ivóvíz, a fertõzéstõl mentes környezet is megillet minden állampolgárt, bármely településen is éljen.
A kistelepülések népességmegtartó ereje ma az egyik legfontosabb társadalmi érdek, hiszen a nagyvárosok befogadóképessége is jelentõsen lecsökkent. Az aprófalvakban, ahol a lakáskérdés többnyire megoldott, össztársadalmilag sokkal olcsóbb lenne ott a megfelelõ komfortot kialakítani, megteremteni, mint többszörös költséggel a városokban új lakást építeni.
Hiányzik e kormány által elõterjesztett törvényjavaslatból az az összehangolt koncepció, hogy a kormányprogramban kitûzött célok elérhetõek legyenek. Gondolok arra, hogy az agrárprogramban kitûzött 3 millárd dolláros mezõgazdasági export is csak akkor valósulhat meg, ha a gazdálkodók ott maradnak a kistelepüléseken, ha ott, a kistelepüléseken is emberi körülmények közt élhetnek az emberek.
Az utóbbi években jelentõsen lecsökkent az állatállomány. Egy kis túlzással azt mondhatjuk, hogy maholnap csak skanzenekben mutogatnak majd néhány állatfajt hazánkban. Több százezer hektár rét, legelõ kihasználatlanul pusztul el. A mezõgazdasági termelésnek, különösen az állattenyésztésnek, többnyire a vidéki kistelepüléseken vannak meg a feltételei, azaz ahol megfelelõ nagyságú telkek állnak rendelkezésre. Ez nem mondható el a nagy falvakban és a városokban.
E törvénymódosítás után sajnos a korábbi protekciós gyakorlat érvényesülhet újra, azaz a rossz emlékû "kijáró képviselõség" kerülhet elõtérbe, amikor vadászvacsorákon vagy egyéb külön összejöveteleken dõlt el, hogy melyik önkormányzat - akkor még tanács - beruházási koncepciója egyezik a szakminisztérium szakmai programjával és kapja meg a címzett támogatást.
A régi tanácsi apparátusokból sokan váltak 1990-ben önkormányzati vezetõkké, és a korábbi jópajtásaik közül is legalább annyian a szakminisztériumokban ülnek ma is. Ezért szükséges lenne, hogy pártatlan szakmai szervezetek adjanak szakmai javaslatokat, hogy a szûkös forrásból hol a legégetõbb a szükség a címzett támogatásra.
A XX. század végén nem lehet megengedni, hogy olyan településeink legyenek, ahol nincs egészséges ivóvíz, ahol az emberi egészséget veszélyezteti a szennyvíz, a hulladék. Az 1992. évi LXXXIX. törvényhez képest 10 százalékponttal csökkenti a kormány törvényjavaslata a céltámogatásokat. Különösen a kisebb települési önkormányzatoknak, ahol sokkal kevesebb a befolyt adó, szinte megoldhatatlan feladat lenne így a saját erõ megteremtése a célzott beruházásokhoz.
Nem tudom elfogadni, hogy a törvényjavaslat csak a kétezer fõ feletti településeknek teszi lehetõvé, hogy a szennyvíztisztító telep és a települési folyékonyhulladék-tisztító telep építésére támogatást igényelhessenek. A kétezer fõ alatti települések csak társulással, a vízügyi hatóság által engedélyezett közös beruházáshoz igényelhetnének támogatást.
Két módosító indítványt nyújtottam be. A módosító indítványom lényege: ha a szennyvíztisztító telepet és a települési folyékonyhulladék-tisztító telepet építeni szándékozó, kétezer fõ alatti állandó népességû településnek bizonyíthatóan nincs, akivel társuljon, ott jogosult legyen a céltámogatásra a kétezer fõ alatti település is. Például a szomszédos Ausztriában, ahol sokkal rosszabbak e beruházások tekintetében a domborzati viszonyok, a kis települések is biztosítják ugyanazokat az életkörülményeket, mint a nagyobb települések.
Én óvok attól, tisztelt képviselõtársak, hogy újra a szocialista realizmus túlzó gigantomániája gyõzzön, kerekedjen felül; azaz az erõltetett társulások véleményem szerint csak a vízügyi beruházási lobbynak kedveznek, nem pedig a nemzetgazdaságnak.
Elfogadhatatlan, hogy a törvénymódosítási javaslat az eddig is szûkös oktatási és egészségügyi céltámogatásokat 10 százalékponttal csökkenteni kívánja. Megdöbbentõ, hogy az egészségügyi gép-, mûszerbeszerzéshez igényelhetõ támogatási feltételt - a korábbi törvény 100 ezer forintos értékhatárhoz kötötte - most tízszeresére fel akarja emelni a törvénytervezet, tehát 1 millió forintra!
Tisztelt Képviselõtársak! Jelentõs szemléletváltozásra lesz szükség az abszolút többséggel rendelkezõ Szocialista Párt vezetésében, mert különben a szegény néprétegek és az önkormányzatok is hamarosan "anti" elõnevet tesznek az önök pártja neve elé. Határozottabb kormánypolitika kellene a feketegazdaság ellen, gyors, hatékony vizsgálatok a privatizációs visszaélések ellen, kevesebb milliós nagyságrendû végkielégítést kellene kifizetni, és rögtön lenne forrásoldal a kistelepülések céltámogatására. Ha az elszegényedett vidékek, a kistelepülések nem tudják a mai kornak megfelelõ legszükségesebb feltételeket biztosítani, tovább nõ majd az elvándorlás, nõ a munkanélküliség, pusztul a nemzet.
S befejezésül, igaza lesz a hetven éve írt József Attila-versnek: "Aki szegény, az a legszegényebb,/ Fázósságát odaadja a télnek,/ Melegét meg odaadja a nyárnak,/ Üres kedvét a puszta határnak." Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)