SZENTKUTI KÁROLY (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A helyi önkormányzatok cél- és címzett támogatása rendszerének jogi alapját még az 1990. évi önkormányzati törvény teremtette meg. Ez a lehetõség az önkormányzatok számára rendkívül fontos volt, és nagyon sok olyan fontos beruházást, amelyre szüksége van az országnak, az önkormányzatok ebbõl tudtak megvalósítani.
A probléma a cél- és címzett támogatásokkal - és ezt önkormányzati tapasztalatból mondom - 1992 végén és 1993-ban jelentkezett markánsan. Ugyanis arról van szó, hogy erre az idõszakra kiderült: a meghatározott célok a céltámogatásnál és a címzett támogatásoknál olyan nagy kört ölelnek fel, hogy a beadott pályázatokat képtelen a központi költségvetés finanszírozni. És ebbõl következett az a megoldás - amit én a magam részérõl rendkívül szerencsétlennek tartok -, hogy bevezetésre került az ígérvényesség, vagyis évekre csúsznak el a céltámogatások, és ezeknek a finanszírozása nagyon kiszámíthatatlan, kevésbé kiszámítható.
Az önkormányzati bizottság elõadója a törvénymódosítás vitája kezdetén már utalt rá, hogy jelenleg körülbelül 27-28 milliárd forintos elkötelezettség van már a folyamatban lévõ és az ígérvényes beruházásokra. Ez egy rendkívül nagy összeg, és ez az összeg gyakorlatilag nyomja vagy kiszorítja az új, induló beruházásokat, és az egész rendszer elõbb-utóbb kezelhetetlenné válik.
(10.50)
Éppen ezért úgy gondolom - és az önkormányzatok számára is nyilván fontos - , hogy ez a rendszer ne legyen irreális, és hogy kiszámítható, tervezhetõ legyen, ezért pontosan a szükségleteknek megfelelõen, a fontos prioritások figyelembevételével kell kialakítani a célokat 1996-tól, különben elbizonytalanodik ez a rendszer, különben az önkormányzatok úgy fogják érezni, hogy elhúzzák elõttük a mézesmadzagot, a beruházásaikat viszont nem tudják megvalósítani.
Arra is utalnék azért, hogy a meghatározott célok között bizony, én úgy gondolom, hogy voltak olyanok, amelyek nem biztos, hogy a legszükségesebb beruházásokra terjedtek ki, tán némiképp presztízsberuházások is voltak, és talán minisztériumi szakmai szinten sem voltak eléggé koordinálva ezek a célok. Tehát mindenképpen fontos, hogy e célok szûkítésénél az anyagi lehetõségek figyelembevételével egy helyes és pontos sorrend alakuljon ki. Így válhat végül is a cél- és a címzett támogatási rendszer átláthatóvá, kiszámíthatóvá, reálissá a források tekintetében, tervezhetõvé, ugyanakkor fontos, hogy ellenõrizhetõvé is; és esetleg olyan új igényeket lehet bevenni a céltámogatásokba, amelyek az évek során majd jelentkeznek, vagy fontosabb tartalmat nyernek. A törvénymódosításnak tehát ez az alapgondolata, és én úgy gondolom, hogy ez nagyon helyes és nagyon jó.
A részletekrõl néhány szót.
Elõször a kórházfejlesztésekrõl szeretnék szólni, amelyek a törvényjavaslatban csak a címzett támogatási körbe kerülnek már, tehát a céltámogatási körbõl kiesnek. Én nagyon fontosnak tartom a kórházak fejlesztését, de azt is nagyon fontosnak tartom, ami a törvénymódosító javaslatban benne van, hogy ez csak szakminisztériumi egyeztetéssel, sõt egy módosító javaslatban megjelenik az is, hogy az Országos Egészségügyi Pénztár kötelezettségvállaló nyilatkozatával együtt legyen lehetséges. Azért tartom én ezt fontosnak, mert azt gondolom, hogy a kórházaknál történtek olyan fejlesztések és beruházások, amelyek, mivel nem volt kidolgozott, pontos szakmapolitikai koncepció sem országosan, sem regionálisan, elkerülhetõk lettek volna, és bizony ezeket mûködtetni is kell, és a finanszírozás problémája erõsen fölvetõdik. Tehát igen, ezeket a kórházfejlesztéseket csak nagyon pontos szakmapolitikai koncepciók, országosan és regionálisan kialakított koncepciók alapján érdemes és kell megvalósítani.
Nyilván ez a céltámogatási módosító javaslat szigorításokat is tartalmaz, ez valóban elkerülhetetlen. Kiesnek bizonyos célok, így például a szociális férõhely teremtése a céltámogatásból, ami ugye, a címzett támogatási körben azért kezelhetõ; kiesik például a diákotthon vagy a tornaterem, ugyanakkor megjelennek más fontos célok is.
Az új célok közül fontosnak tartom kiemelni a hulladékgazdálkodással kapcsolatos céltámogatási fejlesztéseket, hiszen ezek az egész országban, úgy gondolom, jelentõs problémát okoznak, s ezeket kezelni kell. S az új célok között megjelenik a szociális alapon jutó bérlakások támogatásának a lehetõsége is, amely a koalíciós pártok kormányprogramjában erõteljes hangsúlyt kapott.
Tehát összegezve: azt gondolom, hogy meg kell tenni a reális megközelítés szempontjából azokat a lépéseket, amelyek nyilvánvalóan a céltámogatási körben elsõsorban bizonyos szûkítéseket tartalmaznak. Ezek a szûkítések azért szükségesek, hogy akik ezeket a pályázatokat elnyerik, valóban reálisan meg tudják tervezni ezeket a beruházásokat, és ezek meg is valósulhassanak. Nem hiszem, hogy jó az, hogyha áltatjuk magunkat ebben az ügyben. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)