IZSÓ MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony.
Igen tisztelt Képviselõtársak! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy véleményt nyilvánítsak a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerérõl szóló módosított 1992. évi LXXXIX. törvény módosításáról.
1992. október 6. óta vagyok országgyûlési képviselõ, akkor is az ellenzéki oldalon ültem, és most is. Már akkor is felvetõdött bennem, hogy az akkori törvény vitájában - amely a '92/89. számot kapta, s egyike volt az utolsó törvényeknek - fel fogok szólalni. Mivel a törvény beterjesztése képviselõségem kezdete elõtt történt, ezért elálltam a törvényhez való hozzászóláshoz*, eltekintettem a felszólalástól. Ettõl függetlenül a javaslatot fokozott figyelemmel kísértem. Azt tudtam levonni, hogy nemcsak a beterjesztõ kormány, hanem az MSZP-s és SZDSZ-es képviselõtársaim is egyetértettek a javaslat zömével, sõt azt tovább kívánták fejleszteni. A háttérbeszélgetések, nyilatkozatok szerint egyes esetekben az 50 százalékos támogatást növelték volna. Ha lehetett volna, más területekre is kiterjesztették volna a törvényt.
A javaslatot többször átolvastam, s egyre inkább megerõsödött bennem az a vélemény, hogy a benyújtott javaslat pesszimizmust takar. Miért mondom, hogy pesszimista a javaslat? Azért, mert ha valamit szûkítünk, például kétezer fõ alatti helységeket kizárunk a lehetõségekbõl vagy tornaterem építését akadályozzuk, mivel nincs ilyen költséghely, akkor ez azt jelenti, hogy a kormányzat ezt a feladatot nem meri fölvállalni.
1992-ben a Ház az ivóvízjavítás-fejlesztési célokra megszavazott 40 százalékos támogatást, beleértve még a kutatást is. Bár a támogatás mértéke 40 százalék maradt, de a lehetõségek beszûkültek, például az ÁNTSZ-vizsgálat alapján kifogásolhatatlan területre terjedt ki. Kérdezem: más területen az emberek igyanak a talajkutakból vagy talán ne is igyanak?
A szennyvízelvezetés és -tisztítás területén a szennyvíztisztító telep építése az 50 százalékos támogatottságról 40 százalékra csökkent, ami azt jelenti, hogy az önkormányzati és lakossági hozzájárulás emelkedik. Vajon több pénze van-e a lakosságnak és az önkormányzatnak? Nincs több pénze, sõt tartozása és adóssága van!
A települések folyékonyhulladék-tisztító telepeinek építése is kötött a kétezerfõs népességhez. Vajon hogyan lehetséges három-négy helységnek egy közös tisztítótelepet építeni, ahol egyik a másikától 6-8 kilométerre van? Számoljunk csak egy kicsit! Az oda-vissza 16-18 kilométer. Mennyi az üzemanyag? Sétáltatjuk a trutymót! (Sic! - Derültség.) Továbbá ott is 10 százalékponttal alacsonyabb a támogatás összege.
A szennyvízcsatorna-hálózati program pedig egyenesen átgondolatlan. Átgondolatlan azért, mert ennek kellene a legnagyobb kedvezményt adni. Tûrhetetlen és elfogadhatatlan az a szemlélet, hogy az eddigi 50 százalékos támogatást majdnem felére, 30 százalékra csökkentettük. Ezen a területen a legnagyobb a lemaradás. Mindenütt befele megy a tiszta víz, de kifele a belterületrõl nem vezetik el a keletkezett szennyvizet. A talajkutak és a talaj szennyezõdése tûrhetetlen. Olyan pincékben is, ahol eddig nem volt víz, megjelent a talajvíz, ami majdnem azonos a szûrt szennyvízzel.
Tisztelt Képviselõtársak! Emlékszem 1943-ra, amikor az Alföldrõl egy kis sporttáborba ide, Szentendre környékére jöttem két hétre. Megcsodáltam Budapesten a magas házakat, de örömmel fürödtem, úszni, evezni tanultam a szentendrei szigeteknél. A folyó vize olyan tiszta volt, hogy akkor ittunk és fõztünk belõle. Nézzék most meg, képviselõtársaim! Azt már nem is kívánom, hogy közvetlenül fürödjenek vagy igyanak belõle. Még a hal is gusztustalan, ha van... Ez mind az emberi következetlenség eredménye!
Tisztelt Képviselõtársaim! Önök között, közöttünk van hatvan képviselõ, akik Budapestet képviselik. Tudják önök, milyen vizet isznak? Olyan vizet, amely Budapest északi részérõl, a Szentendrei-szigetrõl és környékérõl, másik része a Csepel-szigetrõl és környékérõl származik, valamint onnan, amit esetenként közvetlenül emelnek ki a Dunából. Nem a Csepel-sziget és környéki vizekrõl kívánok beszélni, hiszen ott már azt a vizet nyerik, amelyet Budapest szennyez. Ha kedvem lenne, humorizálnék, és azt mondanám, aki ezt a vizet issza, saját vizét... stb... (Derültség.)... - nem teszem.
De mondom, Szentendre környékén, a Szentendrei-szigeten és a másik oldalon, Dunakeszi, Vác, Nagymaros térségében vannak az ivóvízgyûjtõ kutak. Nagyjából meg van oldva az ivóvízhálózat, de nincs megoldva a csatornázás. Minél több tiszta víz folyik be a községekben, annál több szennyvíz folyhat vissza a víznyerõ bázison.
(11.30)
Egy példával szeretném illusztrálni a tényt. Vegyük például Leányfalut! Elveszik a kedvét a beruházástól, mert a támogatás 50 százalékról 30 százalékra csökken. Menjenek ki, képviselõtársaim, nézzék meg, hogy a Vízmûveknek hány kútja van felfûzve a Duna-parton! Sajnos, a víznek az a tulajdonsága, hogy lefelé folyik. Tehát a hegyoldalról hová folyik a víz? Ezt a vizet ki issza meg? Itt nem 30 százalékos, de nem is 50 százalékos támogatást illene adni, hanem a saját érdekünkben is legalább 60-at!
Szeretnék szólni az oktatás témájáról is, bár nem vagyok szakember ezen a területen. Szomorúan tapasztalom, hogy nincs rovat tornaterem-építésre, pedig a rendszeres mozgás, a sport az egészséget növeli. Amikor a statisztika szerint Európában nálunk a legrövidebb az átlagéletkor, de merem állítani, hogy általában itt a legtöbb a leszázalékolt beteg is, akkor nemhogy minden iskolának úszómedencéje, de még tornaterme sincs!
Igen Tisztelt Képviselõtársak! Történelmi tény, hogy azok az államok, amelyek a gazdasági ingovány talaján álltak, onnan kiemelkedve - például Japán, Korea - elsõsorban az oktatás területén hoztak igen jelentõs reformokat, igen jelentõs áldozatokat. Nem kívánom az eredményeiket jellemezni, értékelni, de az biztos, hogy ezen államok mindegyike - nyugodtan mondom többes számban - mellényzsebbõl meg tudná oldani a mi problémáinkat.
Szerintem gondok vannak az egészségügynél is. Jó lenne, ha a támogatás mértéke nem csökkenne 30 százalékra, hiszen a miniszterelnöki expozé is negatívan nyilatkozott az egészségügyrõl.
Képviselõtársaim! Az építõipar rovatában szereplõ kérdéssel foglalkozni nem kívánok, hiszen ez a téma az, amely kulcskérdése lehet a kormányzatnak a munkanélküliség csökkentése területén. Nagyon sajnálom, hogy ezzel a kitörési ponttal, lehetõséggel nem él a kormányzat - ez legyen a kormányzat gondja.
A kormányzat részérõl többször elhangzott, hogy a gazdasági felemelkedés 1996-tól megkezdõdik. Ezzel szemben meg kell állapítani: ez a törvényjavaslat nem sugallja, nem is sugározza a gazdasági felemelkedés gondolatát. Sõt, igen magas fokú pesszimizmust sugároz, hiszen ott, ahol nincs keret a munkahelyteremtéshez, még annyi keret sincs, mint az elõzõ kormánynak volt, ott nincs felemelkedés. Fennmarad a munkanélküliség, elmarad a környezetvédelmi fejlesztésberuházás, növekedni fog a környezet károsodása.
Igen tisztelt Képviselõtársak! Azt mondja a kormánykoalíció, hogy "ti csak kritizálni tudtok, kritizálni könnyû, hiszen az ellenzék azért van, hogy elmondja az ellenvéleményét". Elmondtam! Most elmondom, mit tenne a Független Kisgazdapárt, ha nekünk kellene összeállítani a törvénytervezetet, ha ránk bíznák a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerérõl szóló módosítás szövegezését:
1. Nem lennénk pesszimisták.
2. Megnéznénk, hogy mik azok a szükséges beruházások, amelyek egészségünk, környezetünk szempontjából feltétlenül szükségesek, amelyeket minden körülmények között meg kell valósítani.
3. Gazdaságilag hogyan járnánk jobban?
4. Célunk-e a munkahelyteremtés?
Ezen célok, kérdések mérlegelése után nem a felélés módszerét választanánk, hanem olyan pénzügyi szabályozókat állítanánk be, amelyek húznák, ösztönöznék a társadalmat a termelõmunkára, s ha az nem elegendõ, akkor a megélhetés érdekében tolná a munkavállalókat a hasznos termelõmunka végzése felé. Például a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerét úgy tekintenénk, mint egy közmunka-lehetõséget. Ezért a költségvetésbõl legalább 50 százalékos támogatást adnánk, ehhez az önkormányzatok és a lakosság adná a másik 50 százalékot. Így jelentõs számú munkahely teremtõdne. Ha ezt az elképzelést lebontjuk egy fõre és egy hóra, a bére és járuléka az alábbiak szerint alakulna: minden 12 ezer forintos állami támogatáshoz jönne 12 ezer forint önerõs önkormányzati pénz és lakossági támogatás, továbbá megszüntetnénk egy munkanélküli támogatást, ami ma már 36 ezer forint. Nem fejtegetem tovább a gondolatomat.
Haszna mi lenne? Haszna a megtermelt munka, a megépített létesítmény, a keletkezett, befolyt tb-járulék és az esetleges adó. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps.)