DEMETER ERVIN (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, abban mindannyian egyetértünk, hogy az 1990-es rendszerváltáskor demokráciánk egyik legfontosabb jogintézményét hoztuk létre az önkormányzatokban. Nagyon sok képviselõ - a mi padsorainkból is - szerzett tapasztalatokat kisebb településeken, nagyobb városokban az önkormányzati munkában. Ezért azon képviselõtársaim becsületére, jó szándékára apellálok, akik az elmúlt négy évben ismereteket szereztek az önkormányzatokban, tudják, hogy milyen súlyú kérdésekrõl tárgyalunk, és segítenek abban, hogy meggyõzzük azokat a képviselõtársainkat, akik más, szintén fontos munkával voltak elfoglalva.
Mi is van elõttünk? Mi történik most? Elõttünk van az önkormányzatok címzett és céltámogatásáról szóló törvénynek egy olyan módosítása, ami jelentõsen, megítélésem szerint alapvetõen szándékozik megváltoztatni ezt a törvényt. A módosítás fõ eleme, hogy szûkül a támogatások köre - oktatási téren: tornaterem-építés, alap- és középfokú diákotthoni ellátás; a kórház- rekonstrukció terén csökken ezek mértéke - és maga a rendszer is megváltozik.
Belügyminiszter úr az expozéjában azt mondta, hogy a támogatások köre azért szûkül, mert már nem jelenik meg tömeges társadalmi igény, mondjuk, az alap- és középfokú oktatási intézmények tornaterem-építésére. Remélem, ezzel a véleményével egyedül van - ebben mindenképpen téved. A számokra a részletes vitában vissza fogunk térni, de az elõttem szóló szabaddemokrata képviselõ is megítélésem szerint ezt támasztotta alá. De maga a rendszer is megváltozik két nagyon fontos és súlyos elemével. Megszûnik az alanyi jog, és egy komoly hatáskörelvonást tapasztalok a parlamenttõl.
A törvényjavaslat 1. §-a úgy szól, hogy "címzett támogatás olyan önkormányzati igényre adható, amelynek szakmai tartalmával a szakminisztérium egyetért". Ez nem jelent mást, mint egy burkolt hatáskörelvonást. Az Országgyûléstõl a kormányhoz helyezi a döntési kompetenciát. Ha ugyanis a támogatás csak és kizárólag önkormányzati igényre adható be, amelynek a szakmai tartalmával a szakminisztérium egyetért, akkor az országgyûlési képviselõ és maga a választott magyar törvényhozás nem mérlegelhet, nincs mozgástere, munkája formálissá, sõt merõ adminisztrációvá válik. A képlet világos: a kormány dönt, az Országgyûlés pedig jóváhagy - nem tehet mást.
Mi más indokolná e szabály törvénybe iktatását? Úgy gondolom, semmi. A kormány ugyanis összegyûjti a pályázatokat, összeveti azokat a szaktárcák "szakmai programjával" - ezt idézõjelben mondom -, és az elhatározott prioritásoknak megfelelõen és a rendelkezésre álló pénzügyi források felosztása után elõterjeszti javaslatát támogatandó és elutasítandó pályázatokról. Vagyis a kormány az elõkészítés idõszakában már osztályozza a pályázatokat: "támogatandó", "elutasítandó" - és ezt szakmai tartalom szerint teszi. Érthetetlen számomra, hogy a szuverén Országgyûlés kezét miért kellene megkötni. Nagyon is elképzelhetõ, hogy egy-egy társadalompolitikai vagy szakmapolitikai vagy egyszerûen csak beruházási kérdést az Országgyûlés másként ítél meg, mint egyik vagy másik szaktárca. Ezért az ilyen kikötés az Országgyûlés szuverenitásának, döntési szabadságának megítélésünk szerint megengedhetetlen és minõsíthetetlen célzatú korlátozását jelentené. Érdekes, hogy ezt pont az Országgyûléssel kívánják elfogadtatni.
A másik rész, amirõl már többször beszéltek elõttem szóló képviselõtársaim is, az úgynevezett alanyi jog megvonása. Úgy szól a módosító törvénycsomag 3. §-a, illetve annak utolsó mondata, hogy "Az adott évben ki nem elégíthetõ igények érvényüket vesztik". Ha ez a javasolt szabály hatályba lép, akkor ez a támogatási forma már nem az lesz, ami volt.
(11.40)
Kiiktatódik ugyanis belõle az önkormányzatok számára legfontosabb garanciális elem, nevezetesen, ha az önkormányzat a pályázatra mind a kiválasztott cél, mind a szakszerû elõkészítés, mind a határidõben történõ elõterjesztés tekintetében megfelel a törvénynek, akkor elõbb vagy utóbb, de mindenképpen elnyeri a kormányzati támogatást. Az önkormányzatok számára ez a lehetõség a ma is hatályos önkormányzati törvény kétharmaddal elfogadott 85. §-ának (2) bekezdésében található, ez az úgynevezett és sokat emlegetett alanyi jog.
Ez a javaslat tehát az önkormányzati törvény burkolt módosítására irányul, pontosabban annak semmibevételét jelenti. Annál is szembeötlõbb ez, mert az önkormányzati törvény módosítását célzó javaslatcsomagban - amit nem olyan régen tárgyalt és fogadott el a parlament - ez nem szerepel. Feltehetõen a kérdés politikai konzekvenciái miatt nyíltan nem merte a kormány ezt felvállalni. Minden ilyen kísérletet a leghatározottabban visszautasítunk és nem tudunk támogatni.
Szembe kell nézni - amennyiben ezt a javaslatot teszik - az országban 3170 polgármesterrel, és azt kell nekik mondani, hogy a szociális többségû parlament visszaveszi tõlük ezt az alanyi jogot, megszûnik ez a jogotok és most már a garanciákban sem bízhattok.
A jelenleg hatályos szabály, amelyet egyébként az elõzõ Országgyûlés önkormányzati bizottsága, a kormánypártok és az ellenzék együttesen munkáltak ki, rendkívül demokratikus és elõremutató megoldást tartalmaz, amikor a rangsorban utolsó célnál az igénykielégítést a legkisebb lélekszámú településsel kezdi. Nem volna célszerû a rászorultság elvére is figyelemmel ezt hatályban tartani?
Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt négy évben ez az önkormányzati cél- és címzett támogatási rendszer tudatos településpolitikát szolgált. Úgy gondolom, itt nagy horderejû kérdésrõl van szó. Azt a célt tûzte hosszú távon maga elé, hogy minden településen, függetlenül attól, hogy az ország melyik sarkában van, az emberi élet minimumait, az emberi körülmények alapvetõ elemeit - attól függetlenül, hogy milyen pártállási, milyen éghajlati viszonyok között élnek - biztosítsa; tehát egy olyan egyenlõségi elven alapuló településpolitikát, amire méltán tekintünk irigységgel a tõlünk nyugatabbra levõ országokban.
Nem hallottunk az elõterjesztés és az expozé során arról, hogy vajon mit szólnak az önkormányzati szövetségek errõl az eljárásról. Ezúton tisztelettel kérem, hogy térjünk el az eddigi szokásainktól: az ellenzéki képviselõk elmondják a magukét, egyik oldalon mély hallgatás, majd válaszra sem méltatják a zárszóban. Ezúttal tisztelettel kérem az államtitkár urat vagy a miniszter urat, hogy adjon erre választ a zárszavában: az önkormányzati szövetségek hogyan fogadták ezt a javaslatot, mi a véleményük róla. De tisztelettel kérném azt is a miniszter úrtól vagy az államtitkár úrtól, aki a zárszót tartja, hogy mondja el nekünk, mondja el az Országgyûlésnek, hogy valóban módosítani kívánják az önkormányzati törvényt? Vagy törvényen kívüli eszközökkel próbálják az alanyi jogot megszüntetni? Kérem, hogy a zárszóban erre konkrét válaszokkal térjenek ki.
Végül, képviselõtársaim, az önök lelkiismeretére apellálok. Ezt a törvényt, ezt a módosítást csak akkor lehet hatályba léptetni, ha önök is megszavazzák. Kérem, nézzék meg alaposan! Mi megtesszük azokat a lépéseket, azokat a módosító javaslatokat, amelyekkel megítélésünk szerint a törvény elfogadható, és ennek figyelembevételével sok-sok település sorsáról döntenek. Kérem, mérlegeljenek felelõsen!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)