KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Örülök, hogy képviselõ úr is egyetért a jó kapcsolatok szükségességével Magyarország és szomszédai között. Érveléséhez hozzáteszem, ez nem csupán az ott élõ magyarság miatt érdekünk, de a térség stabilitása, Magyarország biztonsága, a gazdasági együttmûködés és országunk nemzetközi megítélése szempontjából is elengedhetetlen.
Az interpellációban feltett kérdések megválaszolásához szükségesnek látom képviselõ úr fejtegetésének bizonyos fokú pontosítását.
Elõször: sem szlovák, sem román részrõl soha nem merült fel olyan megfogalmazású igény a határokkal kapcsolatban, mint amilyenre képviselõ úr hivatkozik.
Másodszor: a határok és a kisebbségi jogok kérdését sem magyar, sem szlovák, illetve román részrõl nem akarják szembeállítani egymással, ellenkezõleg, bizonyos értelemben összekapcsolásukról van szó.
Harmadszor: a szóban forgó határok kérdését nem a helsinki záróokmány, hanem a párizsi békeszerzõdések rendezték, mégpedig jellegüknél fogva kötelezõ nemzetközi jogi érvénnyel.
Negyedszer: a kisebbségi jogokkal kapcsolatos ENSZ Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet, valamint európa tanácsi dokumentumok csakúgy, mint a helsinki záróokmány az aláírók számára politikai kötelezettségvállalást jelentenek, be nem tartásuk ezért nem szankcionálható.
Ily módon a helyzet sajnos éppen fordítva áll, mint azt tisztelt képviselõ úr értelmezi. Ugyanis nem a határok elismerése, hanem a kisebbségi jogok érvényesülése mögött áll ma sajnos kevesebb nemzetközi garancia. Ezért Magyarországnak és az érintett országokban élõ magyar kisebbségnek elemi érdeke fûzõdik ahhoz, hogy kétoldalú államközi szerzõdésben kötelezõ nemzetközi jogi érvénnyel rögzítsük a kölcsönös kötelezettségvállalást a kisebbségi jogok elismerésére, garantálására és gyakorlati érvényesülésére.
Ezek után válaszom az elsõ kérdésre: örülnék képviselõ úr, ha Romániában és Szlovákiában a magyar kisebbség nemcsak az ön által hivatkozott ENSZ- határozatban, de az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet, valamint az Európa Tanács dokumentumaiban részletezett jogokat valóban teljeskörûen gyakorolná. Hozzáteszem, ha ez így lenne, nem is szorgalmazná a kormány a kisebbségi jogok rögzítését az alapszerzõdésekben, bár megjegyzem, a szerzõdéses állapot még ebben az esetben is elõnyösebb lenne, mint a szerzõdésen kívüli állapot.
Második kérdésére: azok a formulák, amelyek a határokkal kapcsolatban az eddigi magyar-szlovák, illetve magyar-román szakértõi tárgyalásokon eddig felmerültek, nem mennek túl a helsinki záróokmány ajánlásain.
Befejezésül: ha képviselõ úr azt kérdezte volna, mi lehet az oka annak, hogy a szlovák és a román kormány ennyire ragaszkodik a határok sérthetetlenségének újbóli elismeréséhez, annak kimondásához, hogy a két fél egymással szemben nem támaszt területi követeléseket, akkor ezt válaszolnám:
Feltevésem szerint elõször is az elõzõ kormánynak az a magatartása, azok a nyilatkozatai, amelyek legalábbis azt a látszatot keltették, hogy úgymond lebegteti a határok kérdését.
Másodszor: a korábbi kormánypártok egyes képviselõi által a magyar-ukrán alapszerzõdés emlékezetes parlamenti ratifikációs vitájában tett területi igényekre utaló bizonyos kijelentések.
Harmadszor: az olyan felfogásra utaló megnyilvánulások, amelyek szerint a mostani magyar kormány a határok elismerésével valamiféle engedményt tenne vagy ahogy most hallottuk, valamiféle váltságdíjat fizetne.
(15.50)
Végül hozzáteszem: valószínûleg ugyanezen okok miatt kérdezték tõlem az Egyesült Államok külügyminisztériumának vezetõi néhány nappal ezelõtti New York-i találkozónk alkalmával, hogy a jelenlegi magyar kormány kész-e egyértelmûen elismerni a határokat a készülõ alapszerzõdésekben.
Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)