DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Igen tisztelt Külügyminiszter Úr! Sajnálom, hogy a kioktatására azt kell mondanom: pontosítanom kell a külügyminiszter urat, és nagyon sajnálom, hogy nem eléggé tájékozott.
1994. szeptember 5-én itt volt Teodor Melescanu külügyminiszter úr, aki elõadást tartott a Külügyi Társaság rendezésében az ELTE-n - ahol jelen voltam. Amikor kérdeztem, hajlandó-e elfogadni a helsinki záróokmányban foglaltakat a határok kérdésében, arrogánsan, határozottan azt válaszolta: nem. (Közbeszólások a jobb oldalról: Így van! Újságban is megjelent!) Amennyiben ezt a külügyminiszter úr nem tudta, sajnálom - azt hiszem, errõl tájékozódnia kellene.
A továbbiakban pedig: a békeszerzõdés. A két percben nem mehetek most bele a békeszerzõdés taglalásába, de a helsinki záróokmány késõbb jött, jóval késõbb: '75 augusztusában. Irányadó, és irányadónak kell lennie minden magyar kormány számára, hogy tiszteletben tartsuk a területi épségeket, de békés esetben, vitás kérdésekben igenis lehet rendezkedni.
A továbbiakban pedig, hogy milyen jogaik vannak a kisebbségieknek - sajnos, nincs több idõm válaszolni: ha a külügyminiszter úr nem kapott volna tájékoztatást, ismét tájékoztatom, hogy az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet, éppen magyar javaslatra kimondotta, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak rendszeres megakadályozása a béke és a demokrácia fejlõdésének gátja. Tehát a román és a szlovák kormányon van a felelõsség, nem a kisebbségeken.
Ugyancsak az Interparlamentáris Unió szeptember 18-ai ülésén kimondták, magyar javaslatra, hogy azoknak a kormányoknak - így Romániának, Szlovákiának - kell megteremteni azon feltételeket, amelyek lehetõvé teszik, hogy a kisebbségi jogokat gyakorolják.
Miután a külügyminiszter úr ebben a kérdésben nem adott pontos választ, sajnálattal nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps a jobb oldalon.)