KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Képviselõ Úr! Én 1994. július 15-én vettem át a Belügyminisztérium irányítását.
Akkor a rendõrség - csak a rendõrség - 1,3 milliárd forintnyi túlköltekezéssel rendelkezett, vagyis ennyi olyan kiadása volt, amelynek a fedezete nem volt számára biztosított a költségvetésben.
Akkor a rendõrség gépjármû-állományának mintegy 40 százaléka futásteljesítményben meghaladta a 200 ezer kilométert, vagyis bõven selejtezésre szorult volna.
Akkor a rendõrség bérezési helyzete, jövedelmi viszonyai nem különböztek a mai helyzettõl - azok az állapotok, amelyekkel ön ma a sajtóban találkozik, ugyanolyanok voltak július hónap folyamán is.
Ezzel együtt fenntartom azokat a nyilatkozataimat, amelyeket ön is idézett az elõzõ idõszak vonatkozásában, hiszen azt az idõszakot a rendõrség tekintetében valódi pozitív folyamatok is jellemezték.
Mi tehát a probléma? Minden valószínûség szerint az, hogy az elõzõ kormány is azt tette, amit a lehetõségek számára biztosítottak, és ez a kormány is azt fogja tenni, amit a lehetõségek számára biztosítani fognak.
A pótköltségvetés úgy kerül be ebbe az egész kérdéskörbe, hogy a Belügyminisztérium sem vonhatta ki magát annak következményei alól, amilyen költségvetési helyzet 1994-ben az országban kialakult, vagyis a Belügyminisztérium költségvetési kiadásait is csökkenteni kellett. Ez a rendõrség esetében úgy volt megoldható, ha a tizenharmadik havi fizetést az eredetileg tervezett decemberhez képest január hónapban fizetjük ki. Ebben az esetben ugyanis azoknak a feladatoknak az ellátása viszont biztosítható, amelyeket év közben kapott a rendõrség - mondjuk, például az idegenrendészeti törvény végrehajtására gondolok -, ám amelyekhez a többlet költségvetési forrásokat számára az idei költségvetésben már nem lehetett biztosítani. Hozzáteszem rögtön, hogy a köztisztviselõk, közalkalmazottak esetében már törvény írja elõ: januárban kell hogy sor kerüljön a tizenharmadik havi bér kifizetésére, és a jövõben ez lesz majd a gyakorlat a fegyveres testületek esetében is.
(16.00)
Mindezt figyelembe véve azonban a kormányzat nagyon fontosnak tartja a közbiztonságot Magyarországon. Ennek megfelelõen kíván a jövõben megtenni mindent annak érdekében, hogy a rendõrség megfelelõ körülmények között legyen képes végezni a munkáját, vonatkozik ez a jövedelmi viszonyokra is. Ezért 1995-ben a költségvetésen belül a kormányzat kiemelten fogja kezelni nemcsak ezt a területet, hanem a tûzoltóságot és a határõrséget egyaránt; másrészt pedig azokat a fejlesztési forrásokat, amelyek 1994-ben rendelkezésre álltak, 1995-ben is biztosítani fogjuk.
Ami az állomány szakmai szintjének emelését illeti - hiszen errõl is szólt képviselõ úr kérdése -, közismert, hogy az állampolgárokkal ma csak olyan rendõr kerülhet hatósági kapcsolatba, aki eredményesen végezte el a beosztásához elõírt szakmai iskolát, a rendõrség hivatásos állományú tagja csak érettségizett vagy ennél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezõ személy lehet a jövõben. A kétéves idõtartamú, korszerû tanterv alapján mûködõ rendõrtiszti szakközépiskola államilag elismert szakmát ad, utolsó szakaszába érkezett a fõiskolai rendõrtiszti képzés reformjának a kidolgozása is.
Egyrészt tehát a pozitív folyamatokat továbbvisszük az elmúlt négy évbõl, másrészt mindent megteszünk annak érdekében, hogy, mondjuk, a rendõrség adatátviteli hálózatának bõvítése lehetséges legyen, hogy az emelt szintû tiszthelyettesképzés meginduljon, hogy a bûnügyi technikai munkát korszerûbbé tevõ fejlesztéseket végrehajthassunk.
Ugyanakkor azt is el kell mondanom természetesen, hogy a rendõrség munkafeltételeinek javítása, szervezeti fejlesztése, további eredményességének javítása, ezen keresztül a közbiztonság helyzetének alakulása az önök kezében is lesz majd a költségvetés megszavazásakor.
Köszönöm a figyelmüket. Kérem a válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)