DR. BÉKESI LÁSZLÓ pénzügyminiszter: Köszönöm elnök úr. Tisztelt Ház! Mindenekelõtt szeretnék köszönetet mondani a kormány nevében a vitában elhangzott észrevételekért, módosító indítványokért, külön is a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság rendkívül alapos és gyors munkájáért.
A vitában több elvi jellegû probléma merült föl és számos pontosító indítvány is érkezett a kormány elõterjesztéséhez. Általános volt az egyetértés abban, hogy erre az új konstrukcióra szükség van, és ez akkor is igaz, ha kétségtelen, hogy voltak eltérõ koncepciót képviselõ vélemények is.
Összesen 51 módosító indítvány érkezett a törvényjavaslathoz. Ezek közül a módosító indítványok közül a kormány a parlamentnek elfogadásra ajánlja mindazokat, amelyek technikai jellegûek, pontosabbá, világosabbá, közérthetõbbé teszik a törvényjavaslatot. Ezen kívül további érdemi változtatásokra vonatkozó javaslatokat is elfogadásra ajánl. A legfontosabbakra szeretnék csak kitérni, a teljesség igénye nélkül.
Elfogadásra ajánljuk azt a módosító indítványt, amely alapján az alap csak olyan gazdálkodó szervezet bértartozását vagy annak egy részét elõlegezheti meg, amely a tevékenységét a felszámolás kezdõ idõpontját megelõzõen legalább 12 hónappal megkezdte. Az eredeti javaslat szerint 6 hónap szerepelt a törvényjavaslatban.
Támogatjuk azt az indítványt is, amely szerint az alapot kezelõ Országos Munkaügyi Központ vezetõjének az alap felhasználásáról az Érdekegyeztetõ Tanács bér- és munkaügyi bizottsága mellett a felszámolók érdekvédelmi szervezetét is tájékoztatnia kell.
Egyetértek azzal a javaslattal, amely a munkavállalók számára kedvezõbb helyzetet teremt, és 21 napról 15 napra rövidíti le a kérelem beérkezése és a támogatás átutalása közötti idõszakot.
Elfogadásra ajánljuk a parlamentnek azt az indítványt, amely bizonyos feltételek esetén lehetõvé teszi a Szolidaritási Alapból a Bérgarancia Alapba való átcsoportosítást.
Felmerült néhány elvi kérdés, ezekre nagyon röviden külön szeretnék kitérni.
Az egyik a vagyoni garancia érvényesítése az újonnan létrehozandó alap mûködésében. Elvileg talán szimpatikusnak tûnõ javaslat; két ok miatt nem ajánljuk ezt a módosítást a parlament számára. Az egyik, hogy a vagyoni biztosíték érvényesítése hallatlanul megnöveli a döntés átfutási idejét, a másik, hogy nemcsak vagyoni biztosítékkal rendelkezõ, hanem vagyoni biztosítékkal nem rendelkezõ cégek és vállalkozások felszámolása esetén is szeretnénk védelmet nyújtani az ott dolgozók részére. Ez a vagyoni garancia megakadályozná ennek a körnek a támogatásból való részesítését.
A második a teljes körû állami garanciának az igénye, amelyet többen fölvetettek. Nagyon komolyan gondoljuk, hogy az ilyen típusú erõforrásoknál és alapoknál - mint amilyen a Bérgarancia Alap -, amelyek alapvetõen a szolidarisztikus hozzájárulás elvére épülnek, csak végszükség esetén kerüljön sor állami erõforrások igénybevételére. Az úgynevezett teljes körû állami garancia biztosítása - akár költségvetési oldalról, akár pedig a hitelekkel szembeni helytállás oldaláról - azzal a veszéllyel jár, hogy parttalanná tenné ennek az alapnak az igénybevételét, ezért nem ajánljuk, hogy ilyen garanciavállalásra sor kerüljön.
(17.20)
Csak zárójelben jegyzem meg, nem nagyon merem hangosan mondani, hogy annak a módosító indítványnak az elfogadása, amely bizonyos feltételek esetén lehetõvé teszi, hogy a Szolidaritási Alapból a Bérgarancia Alapba csoportosítsunk át erõforrásokat, gyakorlatilag a háttérben megvalósítja az állami garanciát, lévén, hogy a Szolidaritási Alap mögött ott van az állami garancia.
A harmadik ilyen észrevétel az volt, miért jó, ha államháztartási reformelképzeléseinktõl eltérõen most egy újabb decentralizált alapot hozunk létre, holott azoknak az összevonását, csökkentését, ésszerûsítését szorgalmazzuk. Ez igaz, de szeretném a Házat arra emlékeztetni, hogy a ma mûködõ 38 decentralizált alap összevonása és mérséklése nem ad hoc jellegû, hanem elvi tételekre épül.
Ennek az a lényege, hogy amennyiben a decentralizált alapban nincs állami támogatás, amennyiben a decentralizált alap önjáró és amennyiben funkciói nem vonhatók össze más célokat megvalósító alapokkal, ott a garanciák és a biztonságos mûködés miatt a jövõben is szükség lehet decentralizált alapra.
A Bérgarancia Alap tipikusan ilyen jellegû, ezért mondjuk azt, hogy nem mond ellent az egyébként államháztartás átalakítása során szorgalmazott decentralizált alapok csökkentésének elvével.
Surján László képviselõ úr a tegnapi vitában külön kitért a járadékosok kifizetésének kezelésére. Itt ugye, arról a körrõl van szó, akik munkahelyi balesetet szenvedtek és munkaképességük maradandóan csökkent vagy pedig munkaképtelenné váltak.
A probléma valóban jogos, a megoldásra szerencsére a jelenlegi konstrukciók - és nem kizárólag a Bérgarancia Alap - zárt rendszerében is majdnem száz százalékos az ellátások biztonsága. Ha ugyanis a csökkent munkaképességû dolgozónak munkaviszonya van, dolgozik, úgy a keresete erejéig a bérgarancia intézménye jelenti azt a biztonságot, amelyet más aktívak esetében is az alap létrehozásával biztosítani tudunk. Ha nyugdíjassá vált, rokkantnyugdíjassá, abban az esetben a tb folyósítja a nyugdíjat.
Ezen kívülálló körökben, a csõdtörvénynél a járadékok kifizetésére további biztosítékok is szerepelnek a jelenlegi rendszerben. Ilyenek a kielégítés sorrendjében: tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék kifizetése, elõre sorolja.
A felszámoló a járadékra jogosultakkal megállapodhat egyösszegû kifizetésben vagy javukra járadékbiztosítási szerzõdést köthet.
És végül az állam a csõdtörvény szerint általában nem, de a járadék jellegû követelésekért külön is felelõsséget vállal.
Ezzel együtt, amennyiben a gyakorlati tapasztalatok netán hiányt bizonyítanának, természetesen a jövõben készek vagyunk ennek a problémának a külön vizsgálatára. Amiként azt is természetes igénynek tartom - Paszternák László vetette föl -, hogy miután egy új konstrukcióról van szó, amelynek a mértékei, az eljárás konkrét tapasztalatai ma még nem ismertek, egy bizonyos idõ eltelte után természetesnek tartjuk, hogy a konstrukció mûködését értékeljük és e mûködés tapasztalatai alapján a szükséges módosításokat természetesen végrehajtjuk vagy a parlament elé terjesztjük.
Sümeghy Csaba képviselõ úr arról beszélt, hogy a konstrukció létrehozásával ugyan a munkáltatók egyetértettek, de a finanszírozási források megteremtésével nem. Továbbá azt is kifogásolta, hogy az eredeti megállapodások az elmúlt periódusban keletkeztek az Érdekegyeztetõ Tanácsban, miért nem tárgyaltuk a törvényjavaslat konkrét szövegét ismételten az érdekegyeztetés fórumain.
Szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy az Érdekegyeztetõ Tanács '93. szeptember 4-én foglalkozott a különbözõ foglalkoztatáspolitikai célok finanszírozásának konkrét megoldásával. Ebben szerepelt a Bérgarancia Alap létrehozása és ennek a forrásai is. A munkáltatók közül ketten nem támogatták a konstrukciót, valóban az OKISZ, amint Sümeghy Csaba erre utalt, valamint a Mezõgazdasági Szövetkezõk és Termelõk Országos Szövetsége. Az összes többi munkáltató már támogatta.
A konkrét megoldásra vonatkozó elveket az Érdekegyeztetõ Tanács '93. december 22-i ülése határozta meg, ezt viszont mindhárom oldal támogatta és ezek az elvek szó szerint egyeznek meg a törvényjavaslatban szereplõ konkrét konstrukciókkal. Ez a magyarázata annak, hogy az ott lefolytatott vitákat a mostani törvényjavaslat benyújtásakor nem akartuk ismét lefolytatni, hiszen nem volt eltérés az Érdekegyeztetõ Tanácsban elfogadott és támogatott megoldásokhoz képest.
Mindezeket összevetve arra kérem a tisztelt Házat, hogy a módosító indítványokkal együtt a Bérgarancia Alapról szóló törvényt alkossa meg és legyen arra a lehetõség, hogy a közeljövõben ennek az alapnak a mûködése megkezdõdhessék. Köszönöm szépen. (Taps.)