DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (KDNP): Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Az együttes jelentés 25. pontjával kapcsolatban szeretnék önökhöz szólni. A 25. ponthoz kapcsolódik az együttes jelentés 36. és 38. pontja - mind a három pont a bevezetendõ illetékelõleggel kapcsolatos.
Az idõ elõrehaladottságára való tekintettel nem kívánok részletekbe menni, és nem szeretnék megismételni olyan tényeket és olyan adatokat, amelyeket ezzel kapcsolatban az elõttem szólók már elmondtak, de engedjék meg, hogy ezekre azért címszavakban felhívhassam a figyelmet.
Tegnap este dr. Hack Péter, az alkotmányügyi bizottság elnöke részletesen ezt a pontot emelte ki az alkotmányügyi bizottság állásfoglalásainak sorából. Hivatkozott arra, hogy az illetékelõleg elhagyását az alkotmányügyi bizottság többségében támogatta. Azért is tulajdonított ennek jelentõséget, mert a megtárgyaló többi bizottság mindezen álláspont ellen foglalt állást.
Tisztelt Országgyûlés! Engedjék meg, hogy elõször egy-két dolgot emeljek ki az eredeti pótköltségvetési törvénytervezetbõl. Hadd kezdjem az együttes jelentés legvégén!
A jogi osztály az együttes jelentésben azt írja, tisztázandó, hogy az indítványnak a törvényjavaslatban foglalt illetõkelõleg összegére kihatása van-e.
Tisztelt Országgyûlés! A bizottsági ülésen a kormány képviselõje közölte, hogy az ez évi költségvetésre egy fillér hatása nem lehet ennek a kérdésnek, tekintettel arra, hogy magának az elõterjesztésnek a határidõi olyanok, aminek következtében 1994-ben ilyen illetékelõlegi behajtásra sor már nem kerülhet. Ez nyilvánvalóan megkérdõjelezi azt a kérdést, hogy ez a szabályozás kerülhet- e a pótköltségvetési törvénybe vagy sem. Ott a kormány képviselõje arra az álláspontra helyezkedett, hogy de ez az 1995-ös évben alkalmazható lesz.
Azért szeretnék mégis röviden érdemben errõl a törvénytervezetrõl beszélni, mert nem szeretnék találkozni vele a '95-ös költségvetési törvényben. Van egy- két olyan szakmai dolog, amely egyszerûen számomra teljesen elképesztõ. Elképesztõ az, hogy az elõterjesztés szerint az illeték közlése - fellebbezésre tekintet nélkül - elõzetesen végrehajtható, jóllehet maga a törvény fenntartja a jogorvoslati lehetõséget. Azt mondja, hogy a második - és hangsúlyozom, hogy a második - illetékkiszabási eljárás során már az állampolgár megkapja a jogorvoslati lehetõséget.
A másik ilyen dolog, amire szeretném felhívni a figyelmet, hogy ebben a közlésben mindenfajta bírság és pótlék kiszabásáról azonnal intézkedik az illetékhivatal, majd megállapítja a pótköltségvetési törvény, hogy amennyiben ez megalapozatlan, akkor az illetékhivatal az összeget 30 napon belül visszafizeti. Sem bírságról, sem kamatról, sem pótlékról nem intézkedett a Pénzügyminisztérium.
Ezeken a részleteken túlmenõen nem ez az alapvetõ gondom ezzel az illetéktörvény-módosítással. Nagyon röviden annyit szeretnék elmondani: 1986- ig az volt a rend, hogy a vagyonátruházási illetéket a tulajdonjog-bejegyzés elõtt kellett befizetni. A '86-os illetéktörvény észrevette azt, hogy '59 óta a polgári törvénykönyvünk a tulajdon megszerzését a tulajdonjog bejegyzésével, vagyis a földhivatali bejegyzéssel keletkezteti. Ilyen körülmények között 1986-ban úgy döntött az akkori törvényhozás, hogy elõször a földhivatali eljárásra kell hogy sor kerüljön, majd azt követõen kerülhet csak sor illetékkiszabásra. De ez természetes is, mert nem okirati illetéket fizetünk, tehát nem a szerzõdésre fizetünk illetéket, hanem a vagyoni, a tulajdonjog vagy a vagyonértéki jog megszerzésére, ami pedig az elõbb említett polgári törvénykönyvi szabály szerint kizárólag a tulajdonjog bejegyzését követõen következhet be.
Ezen jogi aggályok után szeretnék még két dologra hivatkozni. Hack Péter elnök úr tegnap hivatkozott arra, hogy az ingatlan-nyilvántartás teljesítése tipikusan állami kötelezettség. Kétségtelen, és maga a törvényjavaslat miniszteri indoklása is elmondja, hogy az egész intézkedésre azért kerülne sor, mert a földhivatali eljárások miatt az állam illetékre való igénye késõbb kerülhet csak érvényesítésre.
De tisztelt elõterjesztõ, én a következõre szeretném felhívni a figyelmet. A földhivatal lassú eljárása sújtja az állampolgárokat: nem tudnak építési hitelhez jutni, nem tudnak egyéb hitelekhez jutni, nem tudnak gazdasági hitelekhez jutni, nem lehet fedezet a megszerzendõ ingatlan azért, mert a földhivatali eljárásban az állam - és ezt szeretném kihangsúlyozni - a kötelezettségét nem teljesíti megfelelõen, így a földhivatali eljárás elhúzódik.
Ilyen körülmények között nem is lehet erkölcsös az, hogy az állam a saját érdekében talál egy kiutat, az állampolgári problémákat pedig meg sem próbálja megoldani.
Hack Péter képviselõ úr elmondta, és ezt nem szeretném megismételni, hogy az alkotmányügyi bizottságban, a probléma eredeti gyökerét keresve, arra a döntésre jutott a bizottság, hogy igenis azt kell szorgalmazni, hogy a földhivatali eljárások meggyorsításával ez az illetékigény minél elõbb behajthatóvá váljék. Ez megoldaná az állampolgárok problémáját, és megoldaná természetesen az állam illetékre vonatkozó igényének problémáját is.
Arra is kitért Hack Péter - és szeretnék errõl még egy-két szót mondani -, hogy jelen pillanatban az illetékhivatali eljárások azért húzódnak el, mert az illetékhivatal fejlesztése nem történt meg annak ellenére, hogy számtalan új probléma került az illetékhivatal elé. Mint ahogy Hack Péter úr hivatkozott rá, Balsai képviselõ úr is felhívta a bizottság figyelmét, hogy a földárverések földhivatali eljárása miatt további problémák fognak keletkezni. Igen ám, de mi ennek a törvénymódosításnak a következménye? Az, hogy az illetékhivatal is dupla eljárást fog lefolytatni, és a dupla eljárás következménye az, hogy nemcsak a földhivatalokban lévõ káoszt kell elviselnünk, hanem kénytelenek leszünk elviselni azt is, hogy az illetékhivatalokban is hasonló káosz legyen.
Azokat a kérdéseket, amelyeket Hack Péter úr mondott, nem kívánom megismételni. Változatlanul fenntartom az indítványaimat, és kérem a tisztelt Házat, hogy szíveskedjék támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)