DR. SZABÓ LAJOS MÁTYÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért a jegyzõkönyvnek érdemes megjegyezni, hogy engem a kolléga úrnak a Dimitrovval való érvelése meglepett. Csodálkozom rajta, mert azt hiszem, hogy ha már a különbözõ közgazdasági hátterek között kutatunk, akkor én a dolgok lényegét - amirõl a pótköltségvetés és majd a költségvetési vita is szólni fog - sokkal inkább Kornai Hiány címû munkájában tudom fölfedezni. (Egyetértõ megjegyzések a bal oldalon.)
Sokkal inkább arról van szó, hogy Kornai ebben a munkájában nagyon komolyan mutatott rá: a félperifériás helyzetben lévõ gazdaságok - rendezõdjenek azok bármilyen politikai rendszerbe - egyszerre termelik ki sajátos, paradox módon, a hiány és a pazarlás párhuzamos jelenlétét. Ez a törekvés, amivel itt most találkozunk, nem több és nem kevesebb - lehet, hogy esetenként kisiklik, azért vannak a módosító indítványok -, mint hogy a jelenség megszüntetését próbálja meg kísérletileg valahogy elkezdeni. Nem megoldani - mert az túlzás -, hanem elkezdeni. És ez a szándék nagyon jó.
Miért is van ez? Ha önök pontosan megnézik a statisztikai adatokat, látni fogják belõle, hogy az úgynevezett puha költségvetési korlát jelensége bizony, az elmúlt évben, 1993-ban, sajátos, demokratikus okok miatt - ez a választás - elõtérbe került. És ezen megint nem kell elájulni, mert valószínû, hogy minden kormány valahol itt, Nyugat-Európában is szokott ilyet csinálni, hogy választás elõtt egy kicsit megemel juttatásokat, még akkor is, ha esetleg azokat nem lehet elkölteni - mint ahogy itt elhangzott.
Tehát csak annyit: ezt a felpuhulást szeretnénk visszafogni, és nagyon is tudatában vagyunk annak, hogy mekkora kínokkal jár ez. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)