DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Megvagyok a saját helyemen. Elnézést, eltévedtem: mindig a szomszédok után szoktam tájékozódni... (Derültség, taps.)
Nos, nem akartam én reagálni, de...
Hogy Dimitrovval példálózik az ember? Eszébe jut. Ugyanabba az iskolába jártunk - eszünkbe jut. (Derültség, taps.)
A másik: hogy az utolsó száz napján mit csinál egy kormány, az döntõen különbözik ám attól, mit csinál az elsõ száz napon. Az elsõ száz napon sok mindenre van lehetõsége, az utolsón már nagyon kevésre. Talán ezért nem éltünk eléggé azzal a lehetõséggel, amit felkínáltak. De azért az elsõ száz napon keményebb egy kormány, ez természetes. A kormányprogram vitájában már elmondtam - hiúság azt hinni, hogy erre emlékeznek, ezért megismétlem: az a fajta gazdasági struktúra, amit valóban négy éven át kialakítottunk, ami azt jelenti, hogy a legszegényebbek nem szegényedtek továbbb... (Hangok a bal oldalról: Áááá...!) Nem szegényedtek tovább - ezen kár vitatkozni! Minden szociológiai adat... A legszegényebbekrõl beszélek: az alsó egytizedrõl... (Közbeszólások a bal oldalról.) Uraim, ne velem vitatkozzanak: az irodalommal. A felsõ öt-tíz százalék igen erõsen gazdagodott, a középrétegek eközben lecsúsztak.
(20.20)
A középrétegek lecsúszása azt eredményezi, hogy nem egy kétpólusú társadalom alakul ki - ezt is elmondtam, innen jött valószínûleg a Dimitrov- ötlet -, olyan, mint volt a létezõ szocializmus meg a dél-amerikai modellek. Van tehát egy egységes szegénység és egy külön kiemelkedõ gazdag réteg. Erre utaltam volt vissza, elnézést, mondom, csak a hiúság lehetett az oka, hogy feltételeztem, erre még valaki is emlékszik a Házban. Köszönöm szépen.