SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Elnök úr, köszönöm, hogy szóhoz jutottam. Hadd kezdjem azzal, szívesen bocsátkoznék én is elméleti fejtegetésekbe, de egy kicsit a matematikánál maradva - ha már költségvetésrõl van szó -, kicsit számoljunk. Csak egy dolgot szeretnék arra mondani, amit Dornbach Alajos úr mondott - akit én személyesen nagyra tartok -, hogy azt hiszem, érdemes lesz megnézni, a pótköltségvetés vitája során mely pártok hány szónokot állítottak. Nem gondolom azt, mert az ellenzék ötször annyiszor szólalt fel, mint ahányan arányaiban itt vannak, azért mi ötször többet dolgoztunk, hanem csak arra szeretnék utalni, a különbözõ pártok arányaiban érdekes módon támogatólag és kritikailag nem minden pártnak egyenlõ arányban oszlott el a felszólalója. Elnézést, hogy egy kicsit bonyolult mondatot mondtam, de azt hiszem, a jegyzõkönyvbõl egyértelmûen kiderül, mely párt tartotta fontosnak, s mely párt nem tartotta fontosnak, hogy a pótköltségvetésben érdemben megnyilvánuljon. (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiból: Érdemben mindegyik megnyilvánult!)
Ezek után hadd térjek rá arra, hogy bár nagyon sok nem hétköznapi dologról hallottam itt az elõzõ szónokoktól, de én magam most egy hétköznapi dologgal foglalkozzam, mégpedig a jogállamiság hétköznapi, nagyon sokak által megismert, és talán kritizált intézményérõl kívánok szólni. Egy olyan intézményrõl, amely a tulajdonosi jogosítványokat érinti, olyan intézményrõl, amely a piacgazdaság mûködését hivatott segíteni, ez pedig a földhivatal.
A törvények által megszabott feladatai közül két nagyobb terhet szeretnék megemlíteni ezen intézmény mûködése kapcsán. Az egyik a kárpótlás, és abban talán mindannyian egyetértünk itt, hogy annak lezárása elég sürgetõ lenne, akár egy éven belül, akár más idõtartamon belül is, már csak azért is, mert azt gondolom, ez a kedélyek megnyugtatására vezetne.
A másik fontos dolog, amivel ez a hivatal foglalkozik, az ingatlan- nyilvántartás. Ez az a dolog, ami a legtöbb polgárt, a legtöbb hétköznapi embert, vállalkozót, vállalatot érint. Azt gondolom, a módosító indítványomban, amelyben arra törekedtem, hogy megakadályozzam azt, hogy a földhivatalokat érintõ elvonások létrejöhessenek, abban az az egyszerû indok vezetett engem, hogy amennyiben a földhivatali leterhelések miatt - s itt elsõsorban a Fõvárosi Földhivatalra gondolok, hiszen arányaiban nagyságrenddel több feladatot kell hogy ellásson, mint más hivatalok -, ez a hivatal azokat a döntéseit, amelyeket már két-három évvel ezelõtt meg kellett volna hoznia, kénytelen-kelletlen még mindig nem tudta meghozni. Nem azzal a szándékkal mondom ezt, hogy bántani kívánom ennek a hivatalnak a mûködését, és nem azért mondom, mert hétköznapi emberek sokasága áll napokig sorba úgy, hogy utána még visszamegy, vagy akár csak órákat is, de sorba kell állnia. Nem azért mondom, mert nagyon sok embert érint - s fõleg budapestieket -, s nem azért mondom, mert a hivatal ellen kívánnék szólni, hanem azért, mert ezeknek a döntéseknek a késlekedése kerékkötõje lehet a piacgazdaság mûködésének. Mégpedig nagyon egyszerû oknál fogva, azért, mert ha nincsenek stabil tulajdonviszonyok rögzítve és nyilvántartva ebben az országban, akkor mindazok az ingatlanváltozások, bejegyzések, amelyek szükségesek ahhoz, hogy itt forogjon és létrejöhessen egy valódi ingatlanpiac, az nem jöhet létre.
Ezért kívántam én módosító indítványommal arra törekedni, hogy sem a felújítási, sem a dologi kiadásokra vonatkozó részt ne vonja el a kormány, hiszen ha ezek a felújítási munkák és beruházások tovább folyhatnak, akkor talán hamarabb lezáródhat egy olyan szakasz, amely nagyon sok embernek - mind a hétköznapi embereknek, mind a vállalkozóknak, mind az önkormányzatoknak, mind pedig sok hivatalnak - az érdekében áll.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)