DIÓSSY LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt hetek expóval kapcsolatos vezérszónoklatait és vitáit itt, a parlamentben, rendkívüli érdeklõdés kísérte a lakosság részérõl, és biztos vagyok abban, hogy ez most sem lesz máshogy: rengeteg érv hangzik el majd pro és kontra.
Az ipari és kereskedelmi miniszter úr az expozéjában is számos érvet sorakoztatott fel az expó lemondása kapcsán, és ezt részben alátámasztották a vezérszónoklatok. Engem mint gyakorló polgármestert is számosan kerestek meg a lakosság körébõl, és különösképpen az iránt érdeklõdtek, hogy a vidékieknek, a vidék lakosságának mit jelenthet az expó lemondása, illetve mit veszít akkor a vidék, ha így dönt a parlament.
Akkor, amikor az Új Magyarország, a Magyar Fórum és a Pest Megyei Hírlap szerkesztõsége úgy gondolja, hogy nem a jelenlévõk, nem a parlament tagjai, hanem egy népszavazás dönthet az expó sorsáról, a világkiállítás ügyérõl és aláírásgyûjtési akciót indítanak; akkor, amikor a parlamenti tévéközvetítést figyelemmel kísérõ tévénézõ az ellenzéki oldalról mást sem hall, mint hogy a világkiállítás a fõvároson kívül is nagyszerû lehetõséget kínál a vidék különbözõ településeinek; vagy hogy az a több mint 500 helység - idézem -, "...amely a rendezvénysorozat kapcsán kereste, remélte a kitörés lehetõségét, a vállalkozások beindulását, a munkaalkalmak igazi megteremtését, az igazi vesztese a kormány döntésének."
Nos, amikor ezeket a véleményeket halljuk, akkor kötelességünk világosan tudtára adni a vidék lakosságának, hogy a mesterségesen gerjesztett csodavárás és a felfokozott várakozás és elvárás helyett a realitásokkal kell számolni. A realitás pedig az, kedves képviselõtársaim, kedves, expó ügyében egyre zavarodottabban álló polgártársaim, hogy az expó önmagában távolról sem fogja megoldani mindazokat a problémákat, amelyek a vidéket jellemzik, fölpörgetve a gazdaságot, nagyszerû jövõt kínálva a településeken élõknek.
Jól emlékszem arra, amikor a volt kormány volt belügyminisztere, volt parlamenti képviselõ részt vett az önkormányzati közgyûlésünkön és az expó mellett érvelt, agitált, és felfestett egy idilli képet arra az esetre, hogyha az expó megrendezése mellett dönt az önkormányzat. A lelkesedést alig tudta hûteni Szelényi Zsuzsa, aki akkor még az igencsak konzekvens fideszes álláspontot közölte, azonban mi is úgy tettünk, mint számos más önkormányzat: miután a parlament döntött a világkiállítási törvény elfogadásáról, önkormányzatok pályáztak különbözõ kísérõrendezvényekre, elõ-, utóhasznosításra. Mivel pályázatot írtak ki a vidéki rendezvények támogatására, ezért a mi esetünkben városunk is pályázott és a Veszprémi Nyár '96 komplex rendezvénysorozat elfogadásra is került.
Mit jelent a vidéknek, mit jelent a településeknek, az önkormányzatoknak, a civil szervezõdéseknek ez a pályázat? Hogyan is készültek erre ezek a pályázók, és vajon a jövõt illetõen mit hasznosíthatunk mindebbõl?
Mint kiderült, szó sincs arról, hogy az EXPO '96 Budapest Nemzetközi Szakkiállítás megrendezése kapcsán a vidéki települések, a kísérõ rendezvények önkormányzatai jelentõs támogatást kapnának. Én magam is nagy meglepetéssel olvastam azt az adatot, mely szerint összesen 300 millió forintot szánt a Világkiállítási Tanács a vidéki rendezvények infrastrukturális finanszírozására. Így tehát arról végképp nincs és nem lehet szó, hogy a kulturális programokon, a millecentenáriumi rendezvényeken túlmenõen, néhány idegenforgalmi szempontból frekventált településen kívül a budapesti - hangsúlyozom: a fõvárosban megrendezésre kerülõ - expó sorsdöntõ változást hozna a vidéki infrastruktúra fejlesztésében, munkaalkalmak teremtésében.
Természetesen lehet hivatkozni a közvélemény-kutatásra, amely szerint az ország lakosságának - mint elhangzott - kétharmada expópárti. De fel lehet tenni a folyton vesztes, vidéken élõ polgárnak úgy is a kérdést, hogy vajon lenne-e jobb helye annak a 45 milliárd forintnak, melyet közpénzbõl - hangsúlyozom: közpénzbõl, mindannyiunk pénzébõl - takaríthatnánk meg, ha elhagynánk a világkiállítást.
Biztos vagyok abban, kedves képviselõtársaim, igen tisztelt ellenzék, hogy javaslatot kapnánk bõven, igencsak sokat, mégpedig számos olyat, amely a lakosság életkörülményeit, helyzetét alapvetõen befolyásolhatná.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslatban is szó esik arról, és a miniszter úr expozéjában is elhangzott, hogy a hazai expóhoz kapcsolódó rendezvényekre hirdetett pályázatokra sok önkormányzat, civil szervezõdés jelentkezett nagyszerû elképzelésekkel, megvalósítható ötletekkel.
Véleményem szerint nagy hibát követnénk el, ha az expó elmaradása, lemondása esetén, készülve a millecentenáriumi rendezvényekre, figyelmen kívül hagynánk azt az 1200 pályázatot, amely beérkezett és amelyek igen jó elképzeléseket valósítanának meg.
Szeretném hangsúlyozni és nyomatékkal kérni az önkormányzatok és polgármestertársaim nevében is azt, hogy váljon valóra az az elhangzott miniszteri ígéret, mely szerint a 300 millió forintnál lényegesen, nagyságrenddel jelentõsebb összeggel kívánja támogatni a kormány a vidéki rendezvényeket az expó elmaradása esetén is.
A benyújtott törvényjavaslat l. § (3) pontjában szerepel az a kötelezés, hogy a világkiállítás tervezett kapcsolódó rendezvényeire való felkészülést úgy kell folytatni, hogy azok az országos rendezvénysorozatban a turizmus és a települések fejlesztésének érdekét jelenítsék meg.
A (4) pontban pedig szerepel az a kitétel és az az igény, hogy az ehhez szükséges fedezetet az éves költségvetésekben kell biztosítani.
Én bízom abban és õszintén remélem, hogy 1996-ban az államiság évfordulója jegyében rendezett ünnepségeken, rendezvényeken úgy vehetünk részt, kormánypártok és az ellenzék képviselõi, hogy elfeledve a rosszízû és megosztó expóvitákat és ellentéteket, a történelmi múltbéli összefogásra emlékezhetünk közös jövõnk érdekében. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)