BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nehéz helyzetben van a képviselõ, mert egy olyan törvényt tárgyalunk, amelyre úgy érzem, politikai állásfoglalástól függetlenül mindenki igent mondana - már arra, hogy tárgyaljuk meg, alkossunk véleményt ebben az ügyben, és hozzuk meg a döntést. Arra, hogy milyen legyen ez a döntés, most nem tudok igent vagy nemet mondani, tekintve, hogy rendkívül szûk idõ állt rendelkezésre arra, hogy ezt a törvényt megtárgyaljuk azokkal, akikre vonatkozik.
Nagyon meglepett bennünket, amikor az érdekképviseletek úgy nyilatkoztak, hogy errõl a törvényrõl nem hallottak. Nem egyeztettek velük. Létezik ugyanis Magyarországon egy Fûszerpaprika Terméktanács Egyesület, és nekik ezt a törvényt nem mutatták meg.
Tisztában vagyok azzal, hogy a jövedéki szabályozás nem paprikatermesztési kérdés. De gondolom, azt azért senki nem vitatja, hogy a termelõk, feldolgozók, forgalmazók - mert ez az egyesület ezeket fogja össze - ebben érdekeltek, és minimum annyi elvárható lett volna, hogy velük egyeztessenek és a véleményüket kikérjék.
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy itt az idõtényezõ rendkívül fontos. Rendkívül fontos, mert kialakult egy nagyon kellemetlen helyzet a fûszerpaprika-fronton, és ez valamilyen orvoslást kíván.
Akkor, amikor ez a helyzet tulajdonképpen már egészségügyi veszélyeket is magában rejt, ennek ellenére azt kell mondanom, hogy a pánikszülte törvényalkotás nem biztos, hogy sikerhez visz és nem biztos, hogy azt az eredményt érjük el vele, amit szeretnénk.
Az elõbb említett terméktanács - nem akarok neki reklámot csinálni, csak tekintettel arra, hogy arra a termékre próbálunk most törvényt hozni, amivel foglalkozik, mindenképpen említést érdemel - a teljes termékskálát átfogja, a termelõk, a feldolgozók, kis- és nagyfeldolgozók - egy ilyen terméknél nagyon fontos hangsúlyozni, hogy kicsi és nagy feldolgozók, mert ebben az országban a feldolgozókapacitás tulajdonképpen a két nagy feldolgozó oldaláról szinte száz százalékban lefedett, az, hogy ma nem így történik, más okokra vezethetõ vissza -, valamint a forgalmazók, és még a felhasználók is benne vannak ebben a szervezetben. 49 jogi és 30 természetes személy alkotja. Semmiképpen nem mondhatjuk azt, hogy kihagyható.
Nem felszólalásom végén teszem fel a kérdést, hanem most, és már most azt kérem, hogy ezen a feszes tempón engedjünk egy kicsit és ne zárjuk le az általános vitát a mai napon, halasszuk ezt a jövõ hétfõre, ugyanis ez a bizonyos terméktanács rendkívüli ülést hívott össze csütörtökre, és várjuk meg az õ véleményüket, mit szólnak hozzá, milyen ötletekkel jönnek elõ. Ugyanis ne feledjük: nekik ugyanaz a céljuk, mint nekünk. Mindenki egy biztonságos termelést - a termelõ fõleg -, egy szabályozott feldolgozást és egy ellenõrizhetõ kereskedelmet kíván, és természetesen egyidõben szeretné a piacait is megtartani.
Ennek a sok feltételnek így együtt semmiképpen nem felelhet meg egy olyan törvényjavaslat, amelyet az érdekképviselet nem látott. Adjuk meg nekik legalább azt az esélyt, hogy azt mondják, kérem szépen, ennek a lépésnek a harmadik lépésben ez lesz a következménye, ezt kérem, kedves parlament, ne tessék meglépni, mert nem a cél irányába visz. (Juhász Pál tapsol.)
Azt hiszem, a kormány mellélõtt a célnak, ugyanis azzal a terápiával, amivel a paprikapiacon kialakult helyzetet akarta kezelni, nem kezelhetõ ez a helyzet. De a kormány egy része erre már rá is jött. Ugyanis addig, amíg a kormány szupergyors tempóban a parlament elé terjesztette ezt a törvényjavaslatot, mi erre - már mint a parlament - csináltunk egy tervet, hogy ma lezárjuk az általános vitát, jövõ héten a részletes vitát és utána szavazunk, ezzel párhuzamosan a bürokraták megtalálták a megoldást: már intézkedés történt arra, hogy a paprikafeldolgozók, -forgalmazók egy ideiglenes zárjegy vagy egy ilyen minõséget garantáló jegy ráragasztásával megindíthatják a paprika forgalmazását. Ez a mizéria, ami kialakult a piacon, ezzel kezelhetõ. Ez a zárjegy tanúsítja azt, hogy újraellenõrzött termékrõl van szó, ebbõl adódóan nagy valószínûséggel már nem veszélyes az egészségre.
Természetesen tudom azt, hogy minden hamisítható, de jelzem, a zárjegy is hamisítható lesz, mert más termékek esetében erre már volt példa.
(17.50)
És azt is szeretném - nyilván nem új senkinek se - elmondani, hogy a jövedéki termékkörbe bevonás nem jelent automatikusan minõségi garanciát. Nem arra szolgál ez az intézmény. Ez csak azt jelenti, hogy nagyobb odafigyelés van. Eredeti célja természetesen az adóbevételek garantálása, egy nagy adótartalmú termékrõl van szó. Egy visszakereshetõséget jelent, de magában nem garantálja a minõséget. Ehhez még egy nagyon szigorú ellenõrzést és egy nagyon kemény retorziórendszert kell beállítani, hogy az egész együtt mûködjék. Tehát semmiképpen nem tartom indokoltnak ezt a gyors tempót, az egy hét késedelem mindenképpen elviselhetõ. Ugyanis maga a törvény is az elfogadás után nyolc nappal lép hatályba, 45 nap türelmi idõt ad, amíg a törvény bevezetése történik, tehát ez az egy hét semmit nem veszélyeztet, csak azt eredményezheti, hogyha nem kapjuk meg vagy nem adjuk meg, esetleg nem olyan törvény születik, amilyet szerettünk volna.
A mostani törvénynek egy hosszú távú megoldást kell megcélozni, és nem ezt a mostani helyzetet kezelni. Ez a hosszú távú megoldás pediglen azt jelentené, hogy ne fordulhasson elõ ez a mostani helyzet, illetõleg ha elõfordul, nagyobb biztonsággal történhessék meg a felelõsök megtalálása.
Még egyszer kérem önöket, zárjuk le ezt a vitát jövõ hétfõn, és akkor egy más helyzet lesz. Ezek az emberek megtárgyalják, és jelzem, ez nem egy homogén szervezet. Ha durvábban akarnék fogalmazni, azt mondhatnám, hogy itt egy akolban van a bárány és a farkas. Egy társaságbam vannak a nagyfeldolgozók, akiknek hajdanán monopolhelyzetük volt ebben a kérdésben. Jelezni szeretném egyébként, a paprikapiacon általános volt a harc mindig, valamikor ahhoz is engedély kellett, hogy valaki termelhessen. Tehát van egy ilyen követelés is. És a másik oldalon vannak azok a feljövõ új cégek, amelyek versenyt szeretnének ezen a fronton, amelyek úgy érzik, hogy itt olyan profitról, sok esetben extraprofitról van szó, amiért õk igenis csatába hajlandók menni. Azt hiszem, ezeket lekaszálni nem volna célszerû most.
Mondom én ezt azért, mert egy gyors és nem végiggondolt törvénynek vannak veszélyei is. Említettem már, hogy most jelentek meg a kis- és középfeldolgozó üzemek, amelyek szeretnének a piacból részesedni, és semmiképpen nem kéne õket már eleve olyan helyzetbe hozni, amiben nem tudnak mûködni. Ugyanis azt tudnunk kell, vagy tudniuk kell, tudnunk kell mindannyiunknak, hogy egy szigorú, ebben a törvényben elõírt adminisztratív követelménynek ezen kis-, középüzemek egy része, nem tudom, hogy mekkora része, majd meglátjuk, nem tud megfelelni. Eleve már be fogja fejezni a tevékenységet.
Van egy másik, hogy privatizáció elõtt vannak a nagy cégek. Nem tudjuk, hogy hogyan lesznek privatizálva, és a kormány ígéretei ezen a fronton veszélyt jelentenek. Nagy veszélyt jelentenek, mert ha bejön itt is az, amit hallunk, miszerint készpénzes privatizáció fogadható csak el, és ezen a fronton is az jön be, akkor a termelõk kiszorulnak, akkor abból a bizonyos pénzbõl, amit a paprikafeldolgozás jelent, úgy érzik majd, hogy nem részesülnek, és igenis erõltetni fogják azt, ami nehéz. Nehéz, mert ma tudjuk, hogy a legjobb minõséget ezek a bizonyos nagyüzemek tudnák produkálni. De ha az érdek másfelé visz, akkor nem biztos, hogy a termék oda bekanalizálódik.
Csak az érthetõség kedvéért szeretném megemlíteni, hogy egy kiló õröltpaprika önköltségi ára körülbelül 300 forint. Ebbõl 150 a nyers paprika ára és 150 a feldolgozás, és ez a termék a piacon 700-800 forintért eladható, tehát érthetõ az az igyekezet, ami a termelõk és a kisfeldolgozók oldaláról megnyilvánul. Ezt õk is szeretnék, mert megéri.
Nem tudom, elfogadhatók-e az érvek. Nem tudom, hogy a kormánypárti többség méltányolni tudja-e ezeket a kéréseket és hozzájárul-e ehhez az egy héthez. Ezt én kérem. Jelzem, a szakma megkérdezése nélkül a Magyar Demokrata Fórum nincs abban a helyzetben, hogy ehhez a törvényhez módosító indítványokat terjesszen be, olyanokat, amik ennek a javítását szolgálnák, mert úgy hisszük, hogyha egyszer szakmai törvényrõl van szó, a szakmát mindenképpen meg kell kérdezni, nélkülük ez nem eldönthetõ. Csütörtökön lesz ez a bizonyos ülés. Kérem az õ nevükben is, ahhoz, hogy megnyugodjon hosszú távra ez a rendkívül kényes tenger, ezt az egy hetet adjuk meg nekik, adjuk meg magunknak, így születhet olyan törvény, amely hosszú távon mindenki által elfogadottan szabályozhat egy ma eléggé rossz állapotban lévõ piacot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)