DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Engedjék meg, hogy hozzászólásomat a magyar szerzõi jog kialakulásának az elejérõl kezdjem. A XVIII. század elsõ felében kezd kialakulni a magyar szerzõi jog, s ebben az idõszakban még nem jelent többet és mást, mint a tulajdonjog egyik formáját. A tulajdonjogi elmélet azután az alkotómûvész egyéniségével összefüggõ személyijog-elméletté is kibõvül, így a késõbbiekben már ilyen szempontból is figyelemmel kell kísérnünk jogfejlõdésünket. 1793-ban a királyi rendelet büntetéssel és kártérítéssel tiltja meg az utánnyomást. Ez a korai idõszak.
A reformkor idején - fõleg a Kisfaludy Társaság kezdeményezésére - az Országgyûlés elé kerül a Szemere-féle törvényjavaslat. Ez a Szemere-féle törvényjavaslat az Országgyûlésen elfogadást nyer, azonban a király nem szentesíti, visszaadja újratárgyalásra az Országgyûlésnek. Az Országgyûlés azonban a továbbiakban nem foglalkozik vele.
(19.40)
Késõbb még egy ilyen kísérlet történik: egy új változatot, 1847-ben a Jászai-féle törvényjavaslatot terjesztik az Országgyûlés elé. Itt viszont közbejönnek a szabadságharc eseményei, s az ügy addig húzódik, míg végül ebbõl sem lesz törvény, hiszen az Országgyûlést is fölfüggesztik.
1853-ban bevezetik az osztrák általános polgári törvénykönyvet, ennek függeléke tartalmazza a szerzõi jog akkori szabályait. Császári pátensek, ideiglenes törvénykezési szabályok szintén rendelkeznek errõl, és elsõsorban irodalmi, mûvészeti alkotásokat vesznek védelmükbe.
Az 1861. évi országbírói értekezlet kimondta: az ész szüleményei is olyan tulajdonok, amelyek a törvény oltalma alatt állnak. Ezeket az ideiglenes törvénykezési szabályokat késõbb a kúria is magáévá tette, és kimondta, hogy a törvénykezési szabályokat zsinórmértéknek tekinti a következõ idõszakra. Ebben az idõben születik meg nemzetközi vonatkozásban Ausztria és Franciaország között az a megállapodás, amely kölcsönösséget biztosít. Ezt 1866-ban alkotják meg, de egyben kimondják azt is, hogy az Magyarországra nézve is kötelezõen kiterjed.
Sajátos jogfejlõdést mutat a szerzõi jog területén az 1875. évi XXXVII. törvény. Ez tulajdonképpen nem más, mint az úgynevezett kereskedelmi törvényünk. Kereskedelmi törvényünk az elsõ olyan jogszabály, amely paragrafusaiban tételesen sorolja fel és elsõsorban, különösen az alkotó és a kiadó jogait biztosítja a szerzõi joggal kapcsolatban.
Ezt követõen - ismét a Kisfaludy Társaság kezdeményezésére - készül el egy törvényjavaslat, az 1884. évi XVI. törvény, amely alapját képezi az 1921. évi LIV. törvénynek, amely részletesen szabályozza, most már teljes egészében és teljes jogkörrel a szerzõi jogot.
Ilyen fejlõdési állomásokon ment keresztül a háború elõtt a szerzõi jog; a két világháború közötti és az azutáni idõkben több törvény születik ugyan e tárgyban, de a törvények fõleg úgy jönnek létre, hogy egyes területeket szabályoznak, nagy átfogó és összefogó törvény azonban nem keletkezik. Minisztertanácsi rendeletek, majd miniszteri rendeletek, utasítások és határozatok formájában nyer szabályozást szerzõi jogunk. Éppen ezért tehát, mert ilyen mozaikszerû a szabályozás, célszerûnek mutatkozik, hogy ezeket a szabályokat végre összefoglalva kodifikálja a szerzõi jogot az új törvény. Azt hiszem, ennek nézünk elébe a közeljövõben.
Korántsem soroltam fel a szerzõi jog fejlõdésének minden mozzanatát, hézagosan utaltam csupán az elõzményekre.
Az Alkotmánybíróság 14/1994. számú, március 10-ei határozata megállapította, hogy az 1969. évi III. törvény végrehajtásáról rendelkezõ 9/1969. MM számú rendelet 13. §-a alkotmányellenes, ezt a rendelkezést ezért megsemmisítette, és 1994. december 31-éig mondta ki a megsemmisítés hatályát. Így végeredményben ezért kellett elõterjeszteni a törvényjavaslatot, amely jelenleg elõttünk fekszik. Az indoklás szerint az alkotmányellenesség abban áll, hogy adójellegû jutalékfizetési kötelezettséget ír elõ a mûvészeti alkotás kereteiben tevékenység folytatására jogosult jogi személy vagy magánszemély közremûködésével való tulajdonátruházás esetére. Miután a jogalkotásról szóló törvény kimondja, hogy az adójellegû kötelezettséget - ilyen a járadék is - törvényben kell szabályozni, így ez okból vált szükségessé a jelen törvényjavaslat beterjesztése.
Az alkotmányellenesség megszüntetéséhez valóban törvényi szintû jogalkotásra van szükség, ezért a Független Kisgazdapárt e törvényalkotást nem ellenzi, sõt a maga részérõl támogatja is. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)