DR. PÁLOS MIKLÓS (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Annyira lerövidítettem már a hozzászólásomat, hiszen lényegében ugyanazt a gumit rágjuk valamennyien, aminek már semmi íze nincs, azért mégis engedjék meg, hogy néhány gondolattal én is hozzászóljak a vitához, annál is inkább, mert mint az európai integrációs ügyek bizottságának tagja, megpróbáltam egyfajta összehasonlítást tenni az európai jogban, jogrendszerekben, illetve egyes országok jogában történt szabályozással, s egy kicsit olyan aspektusból is vizsgálni a törvényjavaslatot, hogy eleget tesz-e a törvényalkotás annak a társulási szerzõdésben vállalt kötelezettségének, hogy a de lege ferenda szabályozást, tehát a jövõben hozandó törvényeket összhangba hozza-e az Európai Közösség tagországainak jogrendszerével és az elvárásokkal. Erre tekintettel azt hiszem, ez lesz az új elem a hozzászólásomban, és engedjék meg, hogy az elõzményekrõl csak egész röviden szóljak, hiszen az államtitkár asszony a lényegét elmondta már ennek.
Jogtechnikai törvényalkotásról van szó, amelynek érdemi részét az Alkotmánybíróság nem találta alkotmánysértõnek, ezért nem is kívánok belebonyolódni abba, hogy a tételes jogi szabályozás vajon összhangban van-e az alkotmánnyal, és a jogtechnika, tehát egy magasabb jogforrási szinten való szabályozás valóban érdemi vizsgálatot igényel-e most és egyáltalán megalapozott-e az.
A szerzõi jogról szóló 1969. évi III. törvény módosítására irányuló kormány-elõterjesztést - amely T/135. szám alatt került a Ház elé - lényegében az Alkotmánybíróság határozata gerjesztette. A törvénymódosítást ugyanis az tette szükségessé, hogy a szerzõi jogok körében egyes jogviszonyokat szabályozó mûvelõdési minisztériumi rendelet - és nem kormányrendelet - a szerzõkre, a vásárlókra és a felhasználókra olyan alapvetõ jogokat és kötelezettségeket ír elõ, amilyenek ilyen alacsony szintû jogszabályban nem szabályozhatóak. Ez alkotmányossági probléma, elsõsorban a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény rendelkezéseit sérti, és annak helyes értelmezése indokolja azt, hogy magasabb szinten szabályozzuk ezt.
A jogszabálysértõ helyzet reparálására a kormány által beterjesztett törvényjavaslat alkalmas. Minthogy azonban elsõsorban formai indokai vannak az eddigi szabályozás módosításának és magasabb szintre történõ emelésének, elsõsorban nem is a javaslatnak ezzel a részével kívánok foglalkozni, hanem annak másodlagos, de egyáltalán nem elhanyagolható részével, jelesül azzal, hogy az új szabályozás miként illeszkedik az Európai Unióhoz tartozó tagországok jogrendszerébe.
A társulási szerzõdés 67. §-ában foglaltak szerint Magyarországnak a Közösségbe való integrálódásának egyik alapvetõ feltétele, hogy az ország jelenlegi, de különösen hozandó törvényei miként illeszkednek a Közösség jogi normáihoz. A szerzõdésben Magyarország biztosítja, hogy amennyiben lehetséges, a hozandó törvényeket és egyéb jogszabályokat összhangba hozza a közösségi szabályozással. Jóllehet a törvényjavaslat indoklásában nem szerepel a jogharmonizációs kötelezettségre való hivatkozás, maga a tételes szabály összhangban van a Közösséghez tartozó nemzetek jogával. Így aztán, ha csak egy kis lépéssel is, de teljesítjük az e téren vállalt kötelezettségeinket, és folytatódik a jogharmonizáció.
(19.50)
Egyetlen kritika a törvényjavaslattal szemben: nem ártott volna a törvényjavaslat indoklásában erre egy mondat erejéig kitérni, annak ellenére sem, hogy a törvényjavaslat indoklásának szövegébõl erre mégiscsak lehet következtetni. Magyarország a társulási megállapodásban kötelezettséget vállalt arra is, hogy a szerzõi jog 1994. december 31-éig történõ átfogó módosításával közelít a közösségi jogforrásokhoz; ennek jegyében történt meg 1994-ben a VII. törvény megalkotása, elfogadása, mely alapvetõen európai szintre emelte a szerzõi jogi törvényt.
Ezt a 4/1994. országgyûlési határozat aztán olyan formában vette be a magyar jogrendszerbe, hogy csatlakozott az elõadómûvészek, a hangfelvétel- elõállítók és a mûsorsugárzó szervezetek védelmérõl szóló, '61-ben, Rómában elfogadott nemzetközi egyezményhez.
Fontos lépés volt továbbá a szerzõi jogok büntetõjogi védelmének megerõsítése is, ami a büntetõ törvénykönyv legutóbbi novellájában megtörtént. Tény az, hogy szerzõi jogunk európai mércével mérve most már igenis kielégíti az elvárásokat, amit a társulási szerzõdés a 65. cikkében külön el is ismer, amikor úgy fogalmaz, hogy Magyarország tovább javítja a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdonjogok védelmét. Az elõttünk lévõ törvényjavaslat pedig vitathatatlanul még elõrébb viszi a jogharmonizációt.
Úgy gondolom, nekem, mint a parlament európai integrációs ügyek bizottsága tagjának ezekrõl feltétlenül kellett szólnom. Tettem ezt már csak azért is, mert a józan tárgyilagosság még ellenzéki pozícióból is azt kívánja, hogy kimondjam: a lényegében alkotmányos igényeket kielégítõ jogtechnikai törvénymódosítás jogilag helytálló, indoklása pedig kifejezetten igényes munka, tudományosan megalapozott, de a kritikámat azért itt is feltétlenül kifejezésre kell hogy juttassam. Sok új törvényi szabályozásnál nem kapunk olyan igényes, olyan alapos és olyan szépen megokolt indoklást, mint amit ezen törvényjavaslat indoklási része tartalmaz.
Mindezekre figyelemmel kijelenthetem, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt a beterjesztett törvényjavaslattal egyetért, azt módosító javaslattal nem kívánja változtatni és támogatja, az Országgyûlésnek pedig elfogadásra ajánlja. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)