DR.SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony! Én hamarabb jelentkeztem, de nem árt, hogy volt közöttünk egy felszólaló, mert akkor lehet, hogy ez ismét kiváltja azt a kritikát képviselõtársamból, hogy Kávássy képviselõtársam sem mélyült el az anyagban és csak a tudatlanságunk mondathat velünk olyanokat, mint amilyeneket mondtunk. Elgondolkodtató, hogy ha ilyen hang lesz a többségi párt soraiban, akkor célszerû-e kulturált vitát folytatnunk egymással. Mert ezek a minõsítések nem valók ezen ház falai közé.
Megfontolásra ajánlanám képviselõtársamnak, hogy ha minden egyes felhasználás - adásvételt ért õ ez alatt, akkor miért zárja ki ez a törvényjavaslat, hogy magánszemélyek egymás között adják-veszik a mûkincseket. Hiszen ez korlátozza az adásvételt, kifejezetten csak akkor, ha kereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodószervezet közremûködésével történik a mûtárgyak értékesítése. Ezzel kifejezetten arra akarjuk rávenni az állampolgárokat, hogy játsszák ki a jogszabályt és egymás között adják-vegyék a mûtárgyakat, mert ebben az esetben nincs semmiféle járulékfizetési kötelezettség. Ha meghatározott csatornák felé akarjuk terelni a kereskedelmet, akkor nem biztos, hogy ez a javaslat ilyen formában, ilyen megvalósítási módon célszerû és üdvös.
Arra akartam felhívni a figyelmet, hogy önmagában, hogy volt egy rendelet, aminek az alapján történtek a befizetések, másfajta gazdasági viszonyok között született, hiszen 1988-ban - ha jól emlékszem -, amikor ezt a rendeletet alkották, egészen más volt a mûtárgy-kereskedelem és más 1994-ben. Mi kötelezettséget vállaltunk arra, hogy új törvényt fogunk alkotni. Sokkal célszerûbb lenne az idõ rövidsége miatt, bár a törvényt nem lehet beterjeszteni, de mégis átgondolni ennek a szabályozásnak az indokoltságát. Köszönöm szépen.