DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Örömmel vesszük tudomásul, hogy a kormány a törvényalkotási menetrend viszonylag korai szakaszában indokoltnak tartotta változatlan formában elõterjeszteni azt a törvényjavaslatot, amely a választottbíróság intézményét jogaiba úgy helyezi vissza a magyar igazságszolgáltatás szerves részeként, hogy egyúttal megfeleljen a legmodernebb szabályozási elvárásoknak is. Örömmel észleltük ezt a tényt - ismétlem -, mert ebbõl azt a következtetést vontuk le, legalábbis ennek az ügynek a kapcsán, hogy az új kormány is jónak látta azt a koncepciót magáévá tenni, amelynek érdekében a korábbi kormány négy éven keresztül az igazságszolgáltatással kapcsolatos nagy horderejû döntések intézésében - az elmúlt parlamentre bízva a döntést, de az elõkészítést felvállalva - sok lépést tett.
Nem szeretném önöket hosszasan untatni a felsorolással, de ennek kapcsán szólni kell arról, hogy az igazságszolgáltatásnak nincs olyan része, amelynek érdekében a korábbi kormány ne tett volna döntõ, áttörõ lépéseket. Emlékezzenek a bírósági szervezettel kapcsolatos rendkívül sok és igen jelentõs, a bíráskodás feltételeit alapvetõen érintõ, javító intézkedéssorozatra; emlékezzenek az ügyészségek helyzetét illetõen e szempontból gyökeresen jobbító törvényi szabályozásra; emlékezzenek az ügyvédség, a közjegyzõség és a végrehajtó jogintézmény tekintetében a vadonatúj vagy a korábbi jogintézményt gyökeresen módosító jogi szabályozásra; és szándékunkban állt még a választottbírósággal kapcsolatos területetet is elfogadtatni a parlamenttel.
(9.20)
Erre nem került sor, de úgy látjuk, hogy a változatlan szöveggel és tartalommal elõterjesztett javaslat természetesen - azt hiszem, ezzel nem mondok semmi rendkívülit - az elõzõ kormány munkáját is dicséri. Ezért örülünk annak, amint ez az elhangzott hozzászólásokból és vezérszónoki felszólalásokból is kitûnt, hogy teljes konszenzus fogja kísérni ennek a javaslatnak az elfogadását, hiszen tudom, hogy a még utánam szót kapó pártszónokoknak is ez a véleménye, és tudomásom szerint nincs olyan alapvetõ kérdés, amelyben a törvényben ajánlott szabályozással szemben eltérõ álláspont fogalmazódott volna meg. Örülünk tehát ennek a ténynek, hiszen a közelmúlt parlamenti történéseiben nagyon nehéz példát találni arra, hogy egy teljes konszenzussal kísért törvényjavaslat vitáját folytassuk le.
Örülünk továbbá azért is ennek a törvényjavaslatnak, mert mint említettem, ez egy hagyományos és nagy múltra visszatekintõ, a magyar jogrendszerben fontos szerepet játszó intézményrendszernek olyan visszaállítása, amely egyúttal az 1985-ben elfogadott és az Egyesült Nemzetek külön erre a célra létesített szakbizottsága mintatörvényének ajánlásait alkalmazza teljes mértékben. Ez talán nem véletlen, hiszen az említett ENSZ-bizottság létrehozásában, életre hívásában és kialakításában nagy szerepet játszott a magyar szakmai kezdeményezés, és annak a bizonyos mintaalapszabálynak a kidolgozásában is magyar szerzõk vitték a domináns szerepet. Ennél fogva azt is elmondhatjuk ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy elfogadása esetén Magyarország valóban az élen járó országok közé fog tartozni, amely az ajánlott mintaszabály és szabályozási módszer alapján - tudomásom szerint az ENSZ-tagállamok sorában negyedikként - ezt a jogintézményt az ajánlásoknak megfelelõen fogadja el.
Végezetül természetesen örülünk az elõterjesztésnek az igazságszolgáltatás tekintetében is. Úgy látszik - legalábbis ebbõl a jelbõl következtethetõen -, hogy a kormány, az új kormány is fontosnak tartja továbbra is az igazságszolgáltatás érdekében álló, annak minél biztonságosabb, minél szélesebb értelemben jogállami intézményeken alapuló mûködését elõsegítõ tevékenységének kibontakozását szolgálni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ami a választottbíróság jogintézményének jogtörténeti jelentõségét illeti, egyetértek Torgyán József múlt heti felszólalásával, az abban foglaltakkal, amelyben õ kitüntetett figyelmet érdemlõ eseménynek minõsítette ezt a javaslatot; és valóban, ezt mi is jogtörténeti jelentõségûnek minõsítjük, a Magyar Demokrata Fórum is így tekint erre a javaslatra.
Ami a jogtörténeti jelentõség konkrét, szövegszerû megjelenését illeti, úgy érzem, a törvényjavaslat legutolsó szakaszának utolsó bekezdése, az a bizonyos 65. § (2) bekezdés a legjelentõsebb, hiszen ez módosítja a polgári törvénykönyv 7. §-át: a polgári jogviták elintézésének eddig kizárólag állami bíróságra tartozó módja mellé egyenértékû intézményként beemeli a választottbíróság intézményét.
Ez valóban jogtörténeti korszakos rendelkezés, hiszen ezzel a polgári jogviták tömeges elintézési lehetõségét bízza a javaslat a választottbíróságra. Három feltételnek kell mindössze megfelelni a választottbíróság elé viendõ ügy kapcsán: egyrészt valamelyik félnek - elég az egyiknek - hivatásszerûen a gazdasági élet szereplõjének kell lennie, másrészt magának az ügynek ezzel a tevékenységgel kell összefüggésben állnia, a harmadik pedig, hogy a feleknek rendelkezniük kell az ügylet, a jogviszony tárgyával. Azt hiszem, hogy ez a minimum, de a szükséges minimum, amelynek megléte esetén minden úgynevezett gazdasági tárgyú ügy a továbbiakban választottbíróságra tartozhat.
Jogtörténeti jelentõségét természetesen nem csökkentheti az a statisztikai tény, hogy az elmúlt négy év alatt a korábbi néhány tucat külkereskedelmi monopóliummal rendelkezõ állami vállalat helyébe már több mint harmincezer olyan gazdálkodó szervezet, társaság vagy egyéni vállalkozó lépett, amelyeknek egyébként mind lehetõsége lenne a jelenleg hatályos rendelkezések szerint a Kereskedelmi Kamara mellett mûködõ állandó választottbírósághoz fordulni. De ennek ellenére sajnos - amennyire ismerem - évente egy-két-három tucat ügyben jár el a Kereskedelmi Kamara mellett mûködõ és a jelenlegi Pp. szabályai szerint gyakorló választottbíróság. Ez nagyon kevés, ezért azt hiszem, óvakodnunk kell attól a csodaváró hangulattól, amely egy picit talán érzékelhetõ a törvényjavaslat fogadtatásával kapcsolatban, nem is annyira itt a parlamentben, mint inkább a szakmai és a szélesebb közvéleményben, hiszen azt semmiképpen nem várhatjuk - ezt õszintén látnunk kell -, hogy a törvény hatálybalépése után tömegesen fognak majd az ügyek az állami igazságszolgáltatás tehermentesítése céljából is vagy annak következményeként a választottbíróságra áramlani. Nagyon sokat kell még arra várni, úgy gondolom, hogy a magyar kereskedelmi és gazdasági élet sok százezer szereplõje felismerje annak jelentõségét, hogy miért is jobb a választottbírósághoz fordulni.
Ennek a kérdésnek a vizsgálata meghaladja egy ilyen korlátok között zajló parlamenti vitában elhangzó felszólalás kereteit. Azonban mégis szeretnék arra utalni, hogy elsõsorban nem ez a jogszabály az, amely arra hivatott, hogy a ma még sajnos meglévõ és a gazdasági és kereskedelmi közeget, klímát nagymértékben domináló jogszerûtlen magatartás kiküszöbölésére a választottbíróság intézménye biztos fegyver vagy gyógyszer legyen. Hiszen a választottbíróság intézményének lényege évezredes története alapján éppen az, hogy a felek elõzetesen kompromisszumot kötnek; a felek a józan ész és a szakma szokásainak, írott és íratlan szabályainak megfelelõen abban állapodnak meg, hogy szerzõdésük kapcsán vagy a korábban megkötött szerzõdésükbõl eredõ jogvita kapcsán lemondanak arról, hogy az állami bíróság komplikáltabb és jogorvoslattal jobban körülbástyázott eljárását vegyék igénybe. Eleve alávetik magukat egy barátságos eljárás keretei között zajló választottbírósági eljárásnak, ahol az esetek többségében föl sem merülhet az - külföldi példák szolgálnak erre alapul -, hogy a végrehajtás érdekében netán állami bírósági kényszert kelljen igénybe venni.
A választottbírósági eljárásnak tehát a lényegébõl ered az, hogy majd akkor várhatjuk el azt, hogy az oda fordulni jogosult szereplõk valóban nagy számú és tömeges igénybevétellel fogják ezt a jogintézményt felvirágoztatni, ha meghonosodik a magyar gazdasági életben, ebben a nagyon nehezen kialakuló s morálisan, a jogkövetést és a szerzõdések megtartását illetõen egyáltalán nem rózsás helyzetben az a magatartás, amely a választottbíróság mûködéséhez szükséges, amely a korábbi magyar jogrendben és a jelenlegi fejlett piacgazdasággal, a kereskedelmi és gazdasági szerzõdések terén fejlett kultúrával rendelkezõ közegekben megvan. Természetesen ennek ellenére nagy elõnye a választottbírósági intézménynek az - egyetértve a miniszter úr expozéjában elhangzottakkal -, hogy remélhetõen tehermentesíteni fogja, ha lassan is, de nyilván növekvõ mértékben az állami igazságszolgáltatást; mégpedig úgy fogja tehermentesíteni, hogy nem okoz kiadást az állami költségvetésnek - ennek költségeit nemhogy szaporítaná, hanem csökkenteni fogja.
(9.30)
Ezzel kapcsolatban azonban szeretnék rámutatni arra: az az érv, amellyel a választottbírósági eljárás olcsóságára szoktak hivatkozni, ma még, legalábbis a törvényjavaslat kapcsán, nem bizonyított, hiszen a törvényjavaslat - érthetõ módon - nem szól arról, hogy az oda forduló felek milyen költséget kötelesek viselni, a választottbírói eljárásnak mi lesz a díja.
Természetes dolog az - és a korábbi tapasztalatok és a már említett és idézett, jelenleg is mûködõ választottbíróság gyakorlata és díjszabása nyilvánvalóan azt sejteti, azt vetíti elõre -, hogy azért ez nem lesz olcsóbb az állami igazságszolgáltatásnál. A peres felek nyilvánvalóan akkor tartják érdemesnek a választottbírósághoz fordulni, ha ügyük olyan jelentõs, és errõl már elõzetesen megállapodnak, a szerzõdéskötés kapcsán, kikötik ennek a lehetõségét. Nyilván a fontosabb ügyeikben fognak ezzel kapcsolatban ilyen jogot gyakorolni, a fontosabb ügyek pedig anyagi értelemben is drágább következményekkel járnak, tehát azt hiszem, nem merész jóslás, ha azt kockáztatom meg már most, hogy a választottbírósági eljárás a felek számára nem lesz olcsó. Olcsó lesz olyan értelemben, hogy a költségvetést nem fogja érinteni; hogy gyorsabb és könnyebb elintézést tesz lehetõvé, és önmagában a gyorsabb és könnyebb, rövidebb elintézés természetesen mindenféle peres eljárás olcsóbbítását is jelenti. De a tételek, a díjtételek bizonyosan nem lesznek alacsonyabbak, mint a jelenlegi állami, rendes bírósághoz fordulás költségei.
A választottbíróság elõnyeirõl, azt hiszem, a korábban felszólalók már sok mindent elmondtak, és én azokat megismételni nem kívánom. Inkább arról szeretnék néhány szót ejteni: annak ellenére, hogy a javaslat, mint említettem, örömteli módon, szinte szó szerint megegyezik a korábban általunk több éves munkával elõkészített tervezettel, mégis, most, ismét találkozva a javaslattal - úgy is, mint a törvényhozásban is különbözõ elképzeléseket már megvalósító jogi környezet kialakításának résztvevõi -, úgy gondoljuk, bizonyos továbbfejlesztésre ennek a törvényjavaslatnak is szüksége lehet. Úgy gondoljuk, szûkszavú a törvényjavaslat akkor, amikor a választottbírósági intézményt beemeli a magyar igazságszolgáltatás intézményrendszerébe az állandó, rendes bíróságokkal egyenértékû intézményévé téve. A második szakaszban csak annyi rendelkezést tartalmaz ugyanis, hogy a választottbíróságot egy alapító okirat hozza létre - amely alapító okirat további tartalmáról és az alapító okirat további jogi sorsáról semmi rendelkezést nem tartalmaz.
Mi úgy gondoljuk, tisztelt Országgyûlés, hogy nem fog a törvényjavaslat terhére és kárára szolgálni egy esetleges olyan módosító indítvány, ennek az intézménynek a statútumát illetõen - amely tehát szervezeti kérdéseket, netán részletes eljárási szabályzatot, a díjtételeket, a bíróvá válás részletesebb feltételeit fogja tartalmazni -, ha azt a tisztelt Országgyûlés láttamozza.
Úgy gondoljuk, hogy a választottbíróság mint minden más szervezettõl - és különösen a végrehajtó hatalmi ágtól - független bírói szervezet természetesen nem szorul arra - és alkotmányos felfogásunkkal ellenkezne is -, hogy a végrehajtó hatalom akár a kormány, akár a szakminiszter törvényességi felügyelete alapján járjon el ennek a statútumnak a jóváhagyása vagy esetleges megtámadási lehetõsége tekintetében. Azt hiszem, a kérdés van olyan jelentõs - ha már egyszer jogtörténeti jelentõségû eseményrõl tárgyalunk itt -, hogy az az Országgyûlés legyen az illetékes fórum, amely a rendes állami bíróságok tekintetében is a szervezeti kérdéseket, a perrendtartásra vonatkozó szabályozást és minden magától értetõdõ, a bírói státusszal kapcsolatos kérdést magas szintû törvényben - nem ritkán úgynevezett kétharmados törvényben - szabályoz. Mi sem természetesebb, mint hogy ezeket a statútumokat, amelyek az országos érdekképviseleti, kamarai szervezetek mellett szervezendõ állandó választottbíróság esetében születnek majd meg, az Országgyûlés jóváhagyja, és ezek a bíróságok ennek alapján fogják megkezdhetni mûködésüket.
Annál is inkább gondoljuk ezt a továbbfejlesztési lehetõséget egy módosító indítvány tekintetében elõterjeszteni a tisztelt parlamentnek megtárgyalásra, mert idõközben - a választottbírósági törvényjavaslat elõterjesztésének idõpontjában - zajlik a korábban elfogadott gazdasági kamarai törvény végrehajtása. Tudjuk, hogy a kormánynak szándékában áll ennek a korábban már igen nagy konszenzussal elfogadott gazdasági kamarai törvénynek bizonyos módosítása - bár tudomásunk szerint nem éppen a választottbírósági lehetõséggel kapcsolatos részeket, de nyilván fontos részeket illetõen.
A gazdasági kamarai törvénynek a végrehajtása éppen most folyik és éppen most a végkifejlet felé halad, hiszen 1995 január elejéig kell az országos gazdasági kamaráknak megalakulniuk. A választottbírósági törvény ezt megelõzõ elfogadása és az a rendelkezése, amely a 2. §-ban úgy szól, hogy országos kamarák, gazdasági kamarák létesíthetnek választottbíróságot, és több országos gazdasági kamara választottbírósági funkcióját elláthatja ugyanaz a választottbíróság; továbbá amely a hatályba léptetõ rendelkezések között a jelenlegi kereskedelmi kamara mellett mûködõ állandó választottbíróság mûködésének jelen szabályok alapján történõ továbbfolytatását rendeli, általában - ha szabad ezt a szót használni - bizonyos értelemben preferálja ezt a már létezõ választottbíróságot. Úgy gondoljuk, akkor járunk el helyesen, hogyha ennek a módosításnak kapcsán, amely az Országgyûlés feladatává tenné a statútumok jóváhagyását, a jóváhagyás körébe tartozó kérdés lenne majd az is, hogy vajon valamennyi országos kamara olyan helyzetbe került-e, hogy meg tudja alakítani a saját választottbíróságát, illetve olyan döntést tud hozni, hogy egyik vagy másik már mûködõ, vagy nagyobb tapasztalattal, nagyobb befolyással rendelkezõ választottbíróságra bízza a saját hatáskörében is elintézhetõ - választottbírósági hatáskörbe tartozó - szervezési feladatokat.
Mindezt azért tartottam szükségesnek elmondani itt és most, hogy ne lepje meg a tisztelt Országgyûlést, ha ma, az általános vita lezárásáank napján egy módosító indítványt fog a Magyar Demokrata Fórum nevében valamely képviselõnk elõterjeszteni, amelyben tehát az elmondott közjogi - elsõsorban közjogi - érvekre figyelemmel azt fogjuk indítványozni, hogy a választottbíróságok statútumát az Országgyûlés hagyja jóvá.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elmondottakra figyelemmel, és a már korábban elhangzottakra tekintettel mi a magunk részérõl elfogadásra ajánljuk a választottbíróságról szóló törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)