DR. ÁDER JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Csak két rövid megjegyzést elõljáróban. Az egyik Isépy Tamás hozzászólásához kapcsolódik. Gondolom, hogy Vastagh Pál nagyon fog örülni és nagyon örül majd, ha több hasonló, jól elõkészített elõterjesztést talál még az Igazságügyi Minisztérium páncélszekrényében, amit az elõzõ kormány hagyott örökül.
A másik megjegyzés pedig az új miniszternek szól: reméljük, hogy akkor, amikor majd a szocialista kormány átadja a kormányrudat, akkor hasonló mintát követ, és hasonlóan jól elõkészített elõterjesztéseket hagy egyébként örökül a következõ kormányra.
Ami pedig a törvényjavaslat lényegét illeti: A jogállami berendezkedés elképzelhetetlen magas szintû igazságszolgáltatás nélkül. Arra, hogy egy adott államban az igazságszolgáltatás hogyan minõsíthetõ, számtalan forrásból lehet következtetni. A különbözõ statisztikák, felmérések, vizsgálatok mellett azonban az igazi minõsítést az állampolgárok végzik, akik nap mint nap a gyakorlatban szembesülnek az igazságszolgáltatás jó és kevésbé jó oldalaival, és saját tapasztalataikból tudják lemérni azt, hogy az állam törvényhozása, kormánya és jogszolgáltató szervei tevékenységüket megfelelõen végzik-e vagy sem.
Tudjuk jól - e körben aligha kell ezt különösebben bizonygatni -, hogy az igazságszolgáltatás napjainkban igen nehéz, nyugodtan mondhatjuk: drámai helyzetben van. Az állampolgári minõsítés aligha lehetne jobb elégségesnél, hiszen az igazságszolgáltatás szervezetrendszere, a követett eljárási szabályok, a különbözõ anyagi jogszabályok, a végrehajtás egyaránt reformra szorulnak. Ma százszor is meggondolandó, hogy egy jogvitával az érintett felek a megfelelõ igazságszolgáltatási szervhez forduljanak. Ennek oka közismert. Az eljárások rendkívül hosszúak, sokszor több éven át keresztül húzódnak, igen drága a jogvita kezdeményezése és lefolytatása, és végül egyáltalán nem biztos az, hogy a formálisan nyertes fél, különbözõ okok miatt, nem jár-e sokkal rosszabbul, mintha nem is kezdeményezte volna igazságának megállapítását.
Úgy tûnik, hogy a polgárok, az érintettek bizalma némiképp megrendült az igazságszolgáltatásban, és ez vezethet olyan, már mások által is említett, az egész társadalom, a demokratikus jogállam szempontjából rendkívül kedvezõtlen jelenségekhez, mint a viták önhatalmú, erõszakos önbíráskodással történõ rendezése vagy olyan behajtó szervezetekhez történõ fordulás, amelyek nem riadnak vissza a törvénysértõ megoldásoktól sem.
A Fidesz az igazságszolgáltatás jelenlegi helyzetét annak általános állapota miatt látja szükségesnek felülvizsgálni, és a megfelelõ törvényhozási és egyéb intézkedéseket tartja indokoltnak. Ezért örömmel üdvözöl minden olyan lépést, amely a helyzet javításának irányába mutat, hangsúlyozva azonban, hogy az ilyen lépések - mint amilyen a most benyújtott törvényjavaslat is -, bár kedvezõen befolyásolhatják az igazságszolgáltatást, önmagukban még nem elegendõek. Ez a megjegyzés természetesen nem érinti azt a véleményünket, hogy a tisztelt Ház elõtt fekvõ törvényjavaslat idõszerû, szükséges és összességében a célt megfelelõen szolgáló jogszabálytervezet.
Politikai vita tehát aligha alakulhat ki, és nem is alakult ki a törvényjavaslat elfogadásáról, mivel azt ideológiai töltésektõl mentes, szakmai javaslatnak kell tekinteni, és ha szakmailag megállja a helyét, akkor mindenféleképpen el lehet fogadni. A Fidesz ilyen szempontok szerint vizsgálta ezt a törvényjavaslatot és alakította ki a véleményét.
A javaslat olyan intézményt honosít meg általánosan alkalmazható megoldásként a magyar jogrendszerben, amelynek a múltban nemcsak nemzetközi téren, hanem Magyarországon is nagy hagyományai voltak. A választottbíráskodás bevett intézményként jól funkcionált mindaddig, amíg a szocialista berendezkedésre való áttérés el nem sorvasztotta.
Pozitív jelenségként értékelhetjük azonban azt, hogy a magyar jogásztársadalomnak legalább egy töredéke a nemzetközi választottbíráskodás következtében nemcsak elméleti, hanem bizonyos mértékû gyakorlati tapasztalatokat is szerezhetett az elmúlt évtizedek alatt is, és ezzel legalább részben fenntartotta azt a jogi kultúrát, amely ehhez az intézményhez kötõdik. Ezt a tényt azért kell hangsúlyozni, mert úgy vélem, hogy egy jogintézmény önmagában a jogi szabályozástól még nem feltétlenül válik be a gyakorlatban, ehhez megfelelõ jogalkalmazói háttér, jogi kultúra is szükséges, és ez a kultúra, ha csírájában is, de átélte az elmúlt negyven évet, és az elmúlt évek szabályozási változásai következtében erõsebb gyökereket is eresztett Magyarországon.
(10.00)
Aligha vitatható, hogy a választottbíróságok ilyen széles körû újraszabályozása rendkívül idõszerû Magyarországon. A gazdasági viszonyok a rendszerváltoztatást követõen annyira átszövik a társadalom életét, a társadalmi élet minden szereplõjét, hogy az ezzel kapcsolatos jogviták száma, továbbá természete mindenképpen megkövetel egy hajlékony és rugalmas, újfajta jogszolgáltatást.
A választottbíráskodás a kereskedelmi jogból alakult ki, hiszen már az ókori, középkori vásárokon igen hamar külön bíróságokat alakítottak az ott elõforduló viták megoldására. E külön bíróságokból nõttek ki a mai választottbíróságok, amelyek számos elõnnyel rendelkeznek a hagyományos bíróságokkal szemben.
Melyek ezek az elõnyök? Ezeket részben a korábban szólók már elõttem is említették. Ilyennek tekinthetõ, hogy a jogvitában érintett felek az állami bírósággal szemben elõnyben részesítik a vita házon belüli elintézését, az általuk legalább részben ismert választottbírók útján.
Fontos tényezõ az is, hogy az alkalmazandó jogszabály jó részét a felek meghatározhatják, s ezáltal kiküszöbölhetnek általuk esetleg elõre nem látott tényezõket.
A legtöbbet emlegetett jótékony elõny, hogy a választottbíróság alapvetõen gyorsabb, olcsóbb, mint az állami bíróság.
Végül, de nem utolsósorban azért is nagyobb a vonzereje a választottbíróságnak, mert eljárása nem nyilvános, és döntése nem publikus. A mai gazdasági életben, ahol az üzleti titoknak - az élezõdõ verseny mellett - olyan rendkívül nagy a jelentõsége, ez - az egyébként keveset hangoztatott elõny - kivételes fontossággal bír.
Az elõttünk fekvõ javaslat értékelésekor azt kell megvizsgálnunk, hogy vajon ezeket az elõnyöket biztosítja-e a törvényjavaslat, továbbá a szabályozás milyen egyéb módon segíti elõ a magyar igazságszolgáltatás hatékonyabbá tételét. Nyilvánvaló számunkra, a választott bíráskodás ilyen szabályozása megfelel a felek érdekeinek, és elõnyös a magyar igazságszolgáltatás egésze szempontjából is.
Önmagában nagy jelentõségûnek ítéljük meg azt a tényt, hogy bõvül a felek önrendelkezési joga, azt mondhatjuk, hogy egy lépést tettünk a "Mindenkinek joga van a saját bírójához" elv megvalósítása felé.
Az érintett felek, mérlegelve a választottbíróság már elõbb felsorolt és a törvény által lehetõvé tett elõnyeit, igen széles körben dönthetnek, hogy választottbírósághoz vagy rendes bírósághoz forduljanak jogvitájukkal. Nem kétséges, hogy a rendes bírói útról történõ ilyen eltérés jótékonyan kihat az ügyteherre, ennek következtében a rendes bíróságok elõtti eljárások hosszára, és öszességében színvonal-emelkedést érhetünk el itt is. Ennek korlátaira egyébként Balsai István korábbi felszólalásában már utalt.
Felmerülhet az a kérdés, hogy vajon helyes-e egyáltalán a választottbíráskodás korlátozása oly módon, ahogy ezt a törvényjavaslat 4. §-a teszi. Ennek megfelelõen nincs lehetõség a nem peres eljárások, illetve a különleges eljárások választottbírósági útra terelésére. Úgy véljük, hogy a késõbbiek során mód nyílhat egyes különleges eljárások választottbírósági útra terelésére, bocsátására is azoknak a tapasztalatoknak a birtokában, amelyeket a törvény érvényesülése során szerezhetünk. Addig azonban a javaslat jelenlegi szabályozási rendje kielégítõnek tûnik.
A törvényjavaslat hozzásegít az egyes jogviták gyorsabb és szakszerûbb elintézéséhez. Az egy ügyre, egy problémára létrejövõ választottbíróság még az esetleges bizonyítási nehézségek mellett is jó eséllyel rendelkezik arra, hogy a jelenlegi rendes bíróságok elõtti eljárásnál nagyságrenddel gyorsabban hozza meg döntését. Mind az igazság érvényesülését, mind pedig a szakszerûséget segíti elõ a bírák személyének szabad kiválasztása. Nem kétséges ugyanis, hogy az egyes speciális ügyekben hallatlan elõnyt jelent a bíró szakmai háttere, hozzáértése. Önmagában már az is jelentõséggel bír, hogy a felek nagyobb bizalommal fordulhatnak a szakterületüket jól ismerõ és értõ, esetenként szakmai körökben is jónevû személyekhez.
Azok a további elõnyök, amelyekrõl korábban már szóltam, mind megvalósulhatnak a választottbírósági eljárásban: így a titokvédelem, a nyilvánosság kizárása, az optimális eljárás kiválasztása és így tovább. A szabályozás tehát megfelelõen rugalmasnak, és egyben általában a jogrendszerbe illeszkedõnek tûnik.
Külön szeretnék szólni az elõttünk fekvõ javaslat egy másik jellegzetességérõl, amelynek rendkívül nagy jelentõséget tulajdonítunk. Ez pedig az a tény, hogy a javaslat elõkészítõi a kodifikáció során az ENSZ '85- ben kidolgozott, a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról szóló mintatörvény rendelkezéseit vették át. Ez a megoldás lehetõséget nyújt arra, hogy a magyar jog e területén is érvényesüljenek a jogharmonizációs törekvések. Lehetõséget jelent arra, hogy a szabályozási területek megfeleljenek a nemzetközileg elfogadott elvárásoknak. Magyarország, a magyar gazdaság, a magyar jogrendszer az európai integráció keretében kell hogy mûködjön, és ennek elengedhetetlen feltétele a különbözõ jogharmonizációs lépések megtétele.
A választottbírósági törvényjavaslat azért is jelentõs lépésnek tekinthetõ ezen az úton, mert egységesíti a belsõ hazai, illetve a nemzetközi választottbíráskodást, és ez rendkívül megkönnyíti mind a hazai, mind pedig a külföldi jogalkalmazók dolgát.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Derültség.) Engedjék meg, hogy nagyon röviden egy-két részletkérdésre is kitérjek... Bocsánat, nem volt csere az elnöklõ személyében, úgyhogy elnök asszony... Elnézést!
A törvényjavaslat szerint a választottbírósági eljárásnak polgári bírósági eljárás helyett akkor van helye, ha egyéb feltételek egyidejû fennállása esetén legalább a felek egyike gazdasági tevékenységgel hivatásszerûen foglalkozó személy. A javaslat ugyanakkor nem határozza meg, hogy kit is kell ilyen személynek tekintenünk. Ebbõl a szempontból nem kielégítõ az indokolás sem. Miután a hatályos jogban még a gazdasági életet szabályozó jogszabályokban sem személy a bevett fogalom, ezért indokoltnak tartanánk az értelmezõ rendelkezésekben a személy fogalmának meghatározását. Magától értetõdik ugyanakkor, hogy a jogi személyiséggel nem rendelkezõ gazdasági társaságok is igénybe vehetik, fõként a választottbírósági eljárást.
A választottbírósági eljárásnak választottbírósági szerzõdés alapján van helye. A törvényjavaslat elõírása szerint a választottbírósági eljárás igénybevétele a felek egyezõ elhatározásának függvénye, és messzemenõkig egyet lehet érteni azzal a rendelkezéssel is, amely a vonatkozó szabályokat diszpozitív szabályokként határozza meg.
A szakmai hozzáértés okából a javaslat nem kívánja meg a bíróvá választásnál a jogi végzettséget, viszont figyelembe kell vennünk azt is, hogy a szabályozás ne alkalmazzon a bírói mérlegeléshez hasonló, illetve a mérlegelési körbe tartozó olyan tényállási elemeket, amelyek értelmezése problémát vethet fel.
Kétségek merülnek föl a tekintetben is, hogy helyes-e a hatályos szabályozástól eltérni olyan alapvetõ kérdésben, mint például a szerzõdés létrejötte. Ebbõl a szempontból aggályos lehet a javaslatnak az a rendelkezése, amely azt határozza meg, mely megállapodásokat kell írásban megkötött szerzõdésnek tekinteni. A választottbírói minõség nincs feltételhez kötve a törvényjavaslatban. Kizárólag olyan rendelkezéseket találunk, amelyek néhány kizáró szabályt tartalmaznak. Annak ellenére, hogy a felek akaratát kell ebben a kérdésben döntõnek tekinteni, megfontolandó lenne a bíráskodás magasabb színvonala érdekében esetleg egy-két kógens, pozitív feltételt is elõírni.
A választottbírósági eljárás igénybevételével a felek saját akaratukból mondanak le a tartalmi jogorvoslat lehetõségérõl. Ezért ennek hiánya természetszerûleg nem kifogásolható. Nem feltétlenül indokolt azonban a tövényjavaslatnak az a szigorú elõírása, hogy a rendes bíróság választottbírósággal kapcsolatos határozatai ellen ne lehessen felülvizsgálati kérelemmel fordulni. A felülvizsgálat nem általános jogorvoslat, komoly feltételei vannak, beleértve az elõterjesztésével kapcsolatos alaki követelményeket, illetve szankcionálási lehetõségeket, így nem kellene attól tartani, hogy ezt a felek az eljárás elhúzására használnák fel.
Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az elõttünk fekvõ törvényjavaslat egyes korrigálható hiányai és pontatlanságai ellenére példaértékûen szolgálhat az igazságszolgáltatás gyökeres reformját célzó törvények megalkotásához. Ezért a beterjesztett anyagot összességében a Fidesz elfogadásra ajánlja, és maga is támogatja.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)