LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A tavaszi választási MSZP-s és SZDSZ-es kampányigenek után már hetek óta a nemekkel viaskodunk, nagyon kemény kétharmados nemekkel viaskodunk itt a parlamentben.
Ez a kétharmados többség nemet mondott kezdetben a nyugdíjemelésre, nemet mondott a négy esztendõ választójogi gyakorlatára, nemet mondott az önkormányzatok négyesztendõs jól mûködõ támogatási rendszerére, nemet mondott a falugazdászokra, a pótköltségvetésben nemet kíván mondani olyan mûszaki- tudományos fejlesztésekre, beruházásokra, amelyek igenis akár helyben, szûkebb környezetekben élénkítõ hatással és nagyon jótékonyan jelentkeztek, és most nemet mond a világkiállításra.
Valójában a meglepetést igazán az okozta, hogy ez a kétharmad, amelynek túlnyomó többsége az a szocialista párt, amelyik a választási kampányában a világkiállítás megrendezését ígérte, ezután rákényszerül - úgy véljük, politikai döntés áldozataként - arra, hogy nemet mondjon a világkiállításra.
Amikor az elõbb Tardos Márton SZDSZ-es képviselõtársunk az SZDSZ részérõl bírálta a világkiállítás elõkészületeit, akkor eszembe jutott, hogy azért ezt aztán mégsem kellett volna, vagy legalábbis nem ízléses dolog, hiszen a világkiállítás elõkészületének története az SZDSZ szembenállásának, határozott nem-ének a története is. Emlékezzünk csak vissza, az elsõ pillanattól kezdve a sajtóban, minden megnyilatkozásukban a világkiállítás ellen voltak, és annak idején, amikor az Antall-kormány elõterjesztésére a parlament - MSZP-s támogatással is - elfogadta a világkiállítás megrendezését, nagyon jól tudtuk, és nagyon jól tudták a világkiállítási irodában, hogy Budapest ellenében, Budapest SZDSZ-es vezetése ellenében világkiállítást rendezni iszonyúan nehéz és küzdelmes feladat lesz. És talán egyszer majd részleteiben is napvilágra kerülnek azok a történések, amelyek bizonyítják, hogy mennyire nehezítette meg Budapest SZDSZ-es vezetése a világkiállítás elõkészületeit, akár nemzetközi kapcsolatokban, akár a vállalkozók megnyerésében. Valójában egy szomorújáték részesei vagyunk, és magam is egyetértek azzal, hogy ez a vita akár parttalanná is válhat, de igazán kétharmados többség birtokában nagyon egyenlõtlen.
(11.10)
Egyenlõtlen, hiszen már a kormányzat eskütétele utáni 13. napon - baloldali kormányzat esetében ez egy balszerencsés, baljóslatú nap volt - a kormányülésen kimondta a véleményét a világkiállításról, és valójában ami elgondolkodtatott bennünket - és benne van ebben a törvényelõterjesztésben minden eddigi nyûglõdésünknek a története, jellemzõje is -: egy rendkívül elõkészítetlen, kapkodó, s valójában koncepciós, a döntést elõre borítékoló törvényjavaslatról van szó.
A törvény elõterjesztõi egyszerûen annyira sem tisztelték saját képviselõtársaikat, a saját politikai oldalukon álló képviselõtársaikat, hogy egy alaposabb, egy átgondoltabb, a "nem"-et megindokoló törvényjavaslatot készítsenek, s belezavarták, belehajszolták saját képviselõtársaikat is olykor a szánalmas vergõdésbe, számháborúkba és csinált indoklásokba. Igen, nemakarásnak nyögés a vége, s ezt a nyögdécselést éljük itt meg immár hetek óta.
Koncepciós döntés született, s amikor hallgattam Pál Lászlónak a törvényjavaslatot elõterjesztõ megszólalását, akkor fellapoztuk, mit is mondott õ '91 õszén. "Ugyanakkor elmondanám - mondta Pál László - mit jelent az én számomra az expó; nem elsõsorban egy rendezvényt látok benne, hanem, talán nagyon sokakkal együtt, egy olyan infrastrukturális fejlesztést, amelynek a végeredménye 1996 után is a fõváros számára is egy jelentõs bázist biztosít a késõbbi fejlõdéshez, az Európához való csatlakozáshoz, a gazdasági környezetben való részvétel alapfeltételeinek a megteremtéséhez. Ez az ingatlanfejlesztésekben, szálloda- és egyéb fejlesztésekben megnyilvánul, itt maradandó értékek jöhetnek létre, amely maradandó értékek létrehozása, azt hiszem valamennyiünk érdeke."
S folytathatnám a sort Horn Gyulával, aki ugyanebben az idõben a következõt mondta itt a parlamentben: "Végtelenül sajnálom a világkiállítás kútbaesését. Személyes véleményem szerint - lehet, hogy a frakcióm tagjai is osztják ezt - úgy ítélem meg, hogy ez a pártcsatározások áldozata lett."
Hát úgy ítéljük meg, és meggyõzõdésem, hogy a szocialista frakción belül is sokan úgy ítélik meg, hogy ez az expó, a világkiállítás pártcsatározások áldozata lett. S a pártcsatározás egyik résztvevõjének, a Szabad Demokraták Szövetségének a határozott "nem"-jérõl van itt tulajdonképpen szó - mint ahogy ezt Kósa Lajos fideszes képviselõ megszólalásában is jelezte, felerõsítette.
Mert amikor a szakértõkrõl, a hozzáértõkrõl van szó, akkor azért mégis elgondolkodtató - és utalok itt a számháborúkra -, hogy négy esztendeig a Magyar Szocialista Párt jelenlegi frakciójából sokan részt vettek bizottsági üléseken, részt vettek döntésekben, részt vettek különféle döntések elõkészítésében, igazán lehetett volna ismeretük a részletekrõl, a gazdasági döntések részleteirõl, a pénzügyi döntések részleteirõl, akkor meg kell élnünk azt, hogy itt a parlamentben a szocialista Pál Lászlót éppen egy szocialista, Baráth Etele javítja ki, amikor Pál László, akit szinte belehajszoltak ebbe a "nem"-be, s meg kellett fogalmaznia azt, amit korábban másképpen fogalmazott, s arról beszélt, hogy ez a 43 milliárd - amibe kerül az expó - nagyon kevés munkahelyet teremt; s arról beszélt, hogy mindössze két-háromezer új munkahelyrõl van szó. Baráth Etele arról beszélt, hogy '95-ben százezer új munkahely létesítésérõl dönt tulajdonképpen a parlament, s akkor még nem beszél az idegenforgalmi bevételek minden egyes milliárdjáról, mely egymilliárd forintos idegenforgalmi bevétel több mint háromezer új munkahely létesítését jelentené.
Kik a szakértõk? Nem nagyon hangzott el itt ebben a Házban, hogyan vélekedik most, ebben a jelen helyzetben a világkiállítás megrendezhetõségrõl a Magyar Gazdasági Kamara, hogyan vélekedik a Munkaadók Szövetsége, hogyan vélekedik az Országos Idegenforgalmi Hivatal vagy éppen a Magyar Egyházak Ökomenikus Tanácsa, és hogyan vélekedik a világkiállítás megrendezhetõségérõl az a több mint 1200 település, amely vagy saját expórendezvénnyel vagy csatlakozó rendezvénnyel készült, - mindazok ellenére készült, amelyek az elmúlt esztendõkben az expót tönkretenni akarták, kívánták.
Bács-Kiskun megyei listás képviselõként valóban nem idõhúzás szándékából, de engedjék meg, hogy csak néhány települést említsek meg, ahol képesek voltak a pártcsatározásoktól mentes helyi programokat, rendezvényeket elõkészíteni, s nagyon bíztak abban, hogy - függetlenül a választási eredménytõl - lesz világkiállítás 1996-ban. Nemcsak Kecskemét készült több rendezvénnyel, de Jakabszállás, Hajós, Bugac, Kecel, Kiskunmajsa, Tiszakécske, Nemesnádudvar, Tiszaalpár, Baja, Kalocsa, Solt - s lehetne tovább sorolni. És lehetne itt akár azt a több mint 1200 települést felsorolni, ahol nagyon bíztak abban, hogy a választások után felszálló ágban lesz mindaz, ami az expóval kapcsolatos.
Egyetlen dolgot emelnék még ki ezzel kapcsolatban, azt, hogy milyen elõkészületek voltak. Itt, bármelyik oldalon ülõ képviselõtársaim is pontosan tudják, hogy a testvérvárosok, a testvértelepülések - és nemcsak a kárpát- medenceiek, hanem a nyugat-európaiak is - készültek erre a magyar világkiállításra. Készültek látogatással, magukat megmutatandó összejövetelekkel. Ha csak ezt szorzom be ezzel az 1200-zal, és minden bizonnyal a világkiállítás megrendezése esetén gyarapodó rendezvényekkel, idelátogatókkal, hatalmas szám kerekedne ebbõl.
Ami a legnagyobb gondom ezzel a törvényjavaslattal, nem is a hitvány elõkészülete, hanem az - és ezzel egyetértek Baráth Etelével -, hogy nincsen igazán alternatívája. Hiszen Baráth Etele azzal fogadta el, s úgy tudja elfogadni, ha a kormányzatnak nincs pénze, vagy pedig emellett a kormányzat rendelkezik egy modernizációs programmal. Nincsen alternatívája ennek a világkiállítási lemondásnak, helyette kapjuk a folyamatos kudarcpropagandát, amely baloldali kormányzat esetén inkább balsiker-propaganda.
Úgy gondolom, hogy a Bõs-Nagymaros esetében együtt éltük meg azt, hogy jól mûködött az ország közvéleményének veszélytudata, veszélyérzete. Akkor ez a parlament név szerinti szavazással igent mondott; az ország közvéleménye, bár sokszor nem is tudta igazán, hogy mirõl van szó, de érezte, hogy valami nagy- nagy baj, egy nagy-nagy dráma készülõdik. Most az expó esetén úgy tûnik, a parlament kétharmada igent fog mondani, s az ország közvéleményének pedig - a Gallup Intézet közvéleménykutató intézetének jelentésére hívnám fel újra a figyelmet - közel kétharmada támogatja a világkiállítás megrendezését.
(11.20)
Mi - a Magyar Demokrata Fórum - megtanultuk tisztelni a közvéleménykutató intézeteknek az állítását, kutatásait. (Közbeszólás: Elég késõn!)
Nagyon nagy veszélyt látok - tisztelt MSZP-s képviselõtársaim - az expó lemondása esetén. Tardos Márton képviselõtársam, és mások is, fölhívták arra a figyelmet, az ország közvéleményében kialakult egy olyan képzet, hogy az expó lemondása esetén emelik a nyugdíjat, új munkahelyeket teremtenek, támogatni tudják majd a nagycsaládosokat, a fiatalok lakásgondjainak enyhítését, csökken az infláció, kórházakat és intézményeket lehet korszerûsíteni, jut a közbiztonságra, oktatásra és így tovább, mintha ez a 43 milliárd valóban olyan sok lenne.
Ez a tévképzet és ez a balsiker-propaganda együtt valójában igen veszélyesen hathat az elkövetkezendõ hónapok belpolitikai stabilitására. Veszélyes az expó lemondása az ország részére, hiszen bénítja azt a kezdeményezõkészséget, amely éppen ennek nyomán kialakulni látszott, és amelyrõl több képviselõtársam beszélt, s amelyrõl '90-ben s '91-ben is oly sokat beszéltünk, hogy a világkiállítás a nemzeti közmegegyezésnek egy minimális programja lehet, valóban pártcsatározások, viszálykodások elkerülését szolgálta volna.
Felhívom elsõsorban az MSZP-s képviselõtársaim figyelmét, hogy van egy kiút, van egy kísérlet, van egy lehetõségük: Szabad Györgynek a javaslata. Szabad György képviselõtársam tegnap azt javasolta, hogy a parlament állítson föl egy eseti bizottságot, és ez az eseti bizottság tényekkel, számokkal bizonyítsa a világkiállítás megrendezhetõségét.
Úgy gondolom, hogy ez a javaslat ad egy lehetõséget, egy esélyt nemcsak a méltóságteli visszavonulásra, visszavonásra, hanem a nyugodt, megfontolt döntésre is. Nagyon kérem, elsõsorban a kormányzópárti képviselõket, fontolják meg a döntésüket.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)