MIAKICH GÁBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Lezsák Sándor! Azért kértem szót, mert nagyon furcsán kezdte az expóvitával kapcsolatos hozzászólását.
Csak nagyon röviden egy-egy témára! Nem négyéves választási metódust változtatott meg a kormánypártok szavazata, hanem egyszeri választási metódust, amely egyszer mûködött az országban.
A céltámogatások rendszerét nem megszüntetjük, hanem változtatjuk, mint ahogy az elõzõ kormány is változtatott rajta, hiszen az elõzõ kormány elígérkezett több milliárd forinttal ezekre az évekre.
A nyugdíjra nem ez a frakció mondott nemet. Ez a frakció igent mondott, és a belsõ vitái is arról szóltak csak, hogy miként lehet ezt a pénzt elõteremteni.
Az expóhoz: Lezsák Sándor befejezõ gondolatai kicsit megnyugtattak. Én szentendrei képviselõ vagyok, de önök, ellenzéki képviselõtársaim, nagyon kevés évet adtak nekem ahhoz, ami a szívemben szólt valamikor. Mert ha szabad idézni önöknek Lengyel Lászlót, én még ma is, ezen vita alapján is úgy érzem, amit az elmúlt négy évben építeni kellett volna, azt nem építették. Másfél év van hátra az expó megrendezéséhez, és sajnos ezek a beruházások nagyon kevéssé állnak. Errõl nagyon kevés szó esett.
Azt hiszem, még mindig nem döntöttem igazából, de engem nem nyugtattak meg önök, hogy ez tisztességesen megrendezhetõ. Ha ahhoz a hiányhoz, amely az országban felhalmozódott belsõ adósságállományban meg az ország költségvetéséhez viszonyítjuk ezt a 40 milliárdot akkor, tényleg nem sok, ha egy-egy feladathoz viszonyítjuk, akkor ez óriási összeg.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)