BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen, hogy elõmerülhettem a kétperces hozzászólások tengerébõl. Elöljáróban engedjenek meg két apró, ámde személyes megjegyzést. Mind a kettõ kapcsolódik Lezsák Sándor hozzászólásához. Ugyanis egyrészt õ azt mondta, hogy itt vannak képviselõk, akiket magával vonzott a pártfegyelem vagy valamiféle akarat, és így álltak ilyen vagy olyan oldalra. Azt kívánom megjegyezni, hogy én a világkiállítás körüli vitában nem vettem részt, ebben eddig nem nyilvánítottam véleményt, viszont akkor, amikor a kormányelõterjesztést, illetve a lemondási szándékot megkaptam, valamennyire nyilvánvalóvá vált, hogy a világkiállítás ellen szóló érveim akkor kaptak igazán értelmet és hangsúlyt a magam számára is, és ez indított arra, hogy most egyáltalán hozzászóljak.
Másik megjegyzésem ahhoz a kitételhez kapcsolódik, mintha itt mindannyian Budapest expóellenes magatartását kívánnánk alátámasztani. Éppen ellenkezõleg, akkor, amikor pécsi, baranyai képviselõként hozzászólok, úgy érzem, éppenséggel a mostani elõterjesztés teszi lehetõvé azt, hogy például a felsõoktatás-fejlesztés területén megvalósulhassanak olyan dolgok, amelyek egyébként a világkiállítás megrendezésével nem valósulhattak volna meg. Különben erre fogom építeni a hozzászólásomat.
Így a B-kategóriás világkiállítással kapcsolatos érvek és ellenérvek közül csupán eggyel szeretnék részletesen foglalkozni. Ugyanis sokszor hallottuk emlegetni, hogy az egyetemi fejlesztések jelentenék a világkiállítás megrendezésének egyik kiemelkedõ hozadékát. Azonban már az elején szeretném leszögezni, hogy a felsõoktatás jobban jár világkiállítás nélkül, mint világkiállítással.
Vegyünk sorra néhány kényszerû adottságot! Legelõször is azt, ami a felsõoktatás országos eloszlásának az aránytalanságát híven mutatja. Míg Budapesten él a lakosság egyötöde, már most is itt tanul a hallgatók több mint fele. A B-kategóriás világkiállítás csak tovább növelte volna ezt az aránytalanságot. Ez nem lenne jó sem Budapestnek, sem az országnak. És már itt felmerül annak szükségessége, hogy a vidéki felsõoktatás-fejlesztés mint az egész felsõoktatás érdeke nagyobb hangsúlyt kapjon. Meggyõzõdésem szerint ez be is következik akkor, ha egy világkiállítás nem állítja kényszerpályára a fejlesztést és marad elegendõ eszköz arra, hogy Magyarország egészére odafigyeljünk.
Tudjuk ugyanis, hogy a magyar felsõoktatásnak komoly fejlesztésre van szüksége. A készülõ felsõoktatás-fejlesztési törvény ennek kereteit hivatott kijelölni. S itt szeretném megjegyezni, hogy ez a felsõoktatás-fejlesztési törvény valóban készül, ehhez viszont néhány milliárd forintra is szükség lesz majd. És ami - tudjuk - manapság igen szûkösen áll rendelkezésre, ha egyáltalán rendelkezésre áll.
A feladat súlyát érzékeltetendõ hadd említsem meg, hogy az Állami Számvevõszék legutóbbi felmérése alapján a felsõoktatás fejlesztéséhez szükséges összeg hozzávetõleg 120 milliárd forint körül mozog. Képzeljük el, hogy a rendelkezésre álló forrásokat kizárólag az expóra, az azokhoz kapcsolódó beruházásokra használjuk fel. Ezzel lehetetlenné is tettük az általános fejlesztést magát.
Egyúttal válaszolni szeretnék Sasvári Szilárd képviselõtársam kételyeire is, melyeket az imént vetett fel. Illetve válaszoljon helyettem az elõterjesztés indokolása, amelyet idézek: "Az egyetemi fejlesztések 1999-ig valósulnak meg" - így, kategorikus kijelentõ mondatban. Tehát ezek megvalósulnak.
Tehát amit itt ki kell emelni, az az, hogy a B-kategóriás világkiállítás elmaradásával Budapest nem veszít, de az ország feltétlenül nyer. Példánknál maradva: Budapesten a felsõoktatási fejlesztések feleáron valósulhatnak meg. Ez többek között - és szeretném látványossá tenni ezt az érvemet - abból származik, hogy a kiállítási pavilon és az egyetem két különbözõ dolog. Így egészen át kellene alakítani a kiállítási épületet, hogy egyetem céljaira egyáltalán alkalmassá váljék. Teljesen más a helyzet, ha eleve egyetemi épületet építünk, tehát megtakarítások itt mindenképpen származnak.Végeredményben tehát lesz új épülete az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek és a Mûegyetemnek is, de mindez úgy, hogy a megtakarított pénzbõl a magyar felsõoktatás egésze fejleszthetõ.
Emlékeztetek arra, hogy a világkiállítás kapcsán felmerülõ beruházásokat a vidéki intézmények esetében 25 milliárd forinttal ki kellett volna egészíteni ahhoz, hogy a fejlettségnek legalább a mai szintjén fenntarthassuk Budapest és vidék egymáshoz való viszonyát. Ezzel kapcsolatosan születtek is kezdeményezések, hiszen a vidéki egyetemek igényelték volna ezt a 25 milliárdos fejlesztést - még egyszer mondom, a felsõoktatás-fejlesztési törvény kapcsán is -, erre viszont nem valószínû, hogy sor kerülhetett volna abban az esetben, ha a B-kategóriás világkiállítás megrendezésre kerül.
Ám mi az, ami végsõ soron a megtakarított összegbõl megvalósítható? Arra kell számítanunk, hogy a demográfiai hullám levonul 1999-re. Ez azt jelenti, hogy a mostani csúcshoz képest 30 százalékkal csökkenni fog az adott korosztály felvételre jelentkezõinek száma. És itt van az, amire külön felhívom a figyelmet: ha a tervezett és a mostani kormányelõterjesztésben vállalt kapacitások kiépülnek - természetesen a vidékieket is beleértve -, akkor egy évjárat 35 százaléka is folytathat felsõoktatási tanulmányokat. Ami, habár nem kiemelkedõen jó eredmény, de a tisztes középmezõnyben - legalábbis ma - helyet lehet vele kapni.
Mindent összevetve tehát azt lehet elmondani a felsõoktatás vonatkozásában, hogy a B-kategóriás világkiállítás elmaradásával a fejlesztések arányosabban és hatékonyabban valósulnak meg, ami egész felsõoktatásunk számára csakis kedvezõ lehet. Köszönöm. (Taps.)
(12.00)