DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Hölgyeim és Uraim! Mécs Imréhez hasonlóan én is meg vagyok illetõdve. Meg vagyok hatódva, hiszen soha nem gondoltam volna - még pár évvel ezelõtt -, hogy valaha én a magyar nép szentélyébõl, a magyar Országházból, a pulpitusról beszédet mondhatok; arról a pulpitusról, ahonnan Erzsébet királynõ, gróf Apponyi Albert és a magyar nép egyik legnagyobb fia, Bajcsy-Zsilinszky Endre mondott beszédet. Megköszönöm, hogy megkaptam ezt a lehetõséget, részben a Független Kisgazdapártnak, másrészt a magyar népnek. Köszönöm.
Rátérve mondanivalómra az expóval kapcsolatban, szeretném elmondani: elõttem már többen beszéltek arról, hogy az expó megrendezése milyen fontos szerepet játszana a nemzeti korszerûsödés, a megújhodás és felemelkedés területén. Hangsúlyozták, hogy a magyar jövõ megalapozása szempontjából mennyire fontos az expó megrendezése, mivel egy nemzet célja nem lehet csak a jelenlegi, a mai gazdasági, társadalmi problémák megoldása. Célként kell kitûzni a nemzeti felemelkedést, az alkotó emberi tevékenység kiteljesítését, a magyar nép jövõbe vetett bizalmának erõsítését. Egyszóval az eddig felszólalt ellenzéki képviselõk között egyetértés volt abban, hogy a világkiállítás megrendezése össznemzeti ügy.
Én most egy másik nézõpontból, egyrészt a vidéki Magyarország szemszögébõl szeretném hangsúlyozni a világkiállítás megrendezésének fontosságát; másrészt arra kívánok rámutatni, hogy miért érdeke a határainkon túl élõ magyarságnak az expó megrendezése.
Az elsõ kérdés az, hogy milyen esélyt jelentene az expó a vidéki Magyarország felemelkedéséhez. A vidék érdeklõdése óriási volt és jelenleg is az. A Balaton környéki megyék az európai nagy tavak találkozóját tervezték megvalósítani, megismertetni a nagy tavak életét az ide látogatókkal. A Tisza melletti megyék régi hagyományt, a tiszai karnevált szerették volna felújítani. Terveik szerint a Tisza felsõ folyásánál indult volna a karnevál, amely megállt volna minden jelentõsebb településen; egészen Szegedig tervezték megvalósítani, ahol egy központi fesztivállal zárult volna az ünnepség. Tiszakécskén Európa-falu építését tervezték, ahol a kontinens népei építenék meg jellegzetes épületeiket. Fertõdön hangversenyeket rendeznének; Kaposváron Adria-Alpok színházi találkozót; Kisvárdán a várszínházi esték nyújtanának programot; Gyulán és Sárváron huszár világtalálkozóra került volna sor; a különbözõ magyar borvidékek is különféle elképzelésekkel várják az expót. Ezeket a rendezvényeket, amelyek felsorolása korántsem teljes, a helyi önkormányzatok részben saját erejükbõl, másrészt magánvállalkozók bevonásával szándékozták megvalósítani, központi támogatás nélkül.
Köztudomású, hogy mezõgazdasági termékeink nagy részét nem tudjuk eladni Nyugatra. A vidéki idegenforgalom fejlesztése azért lett volna fontos, mivel az ide látogató külföldinek a Nyugatra egyébként eladhatatlan mezõgazdasági termékeinket a legmagasabb feldolgozottsági szinten tudtuk volna szolgáltatni. Ide látogatnának a szovjet utódállamok képviselõi, szakemberei, így mintegy a keleti kereskedelem központja lehetne hazánk. Az ország gazdasági fejlesztésével csak azokat az irányokat célozhatjuk meg, amelyekre Nyugat- Európa nem féltékeny.
Az expó elmaradása visszaveti az ország idegenforgalmi fellendülését; visszaveti azt, hogy vendégfogadásra készüljön fel az ország.
Tisztelt Képviselõtársaim! Olaszország nemzeti jövedelmének nagy részét az idegenforgalom adja. Miért nem lehet hazánkban is ilyen mérvû a bevétel?
A vidék számára elfogadhatatlan, hogy az expó ürügyén csak Budapestrõl beszélünk. Senkinek eszébe nem jut felmérni azokat a károkat, amelyeket az expó lemondásával a vidéki Magyarország szenved. A többszörösen hátrányos helyzetben levõ magyar parasztember, a földmûves, vállalkozó végre büszke lehetett valamire. Elégtételt kaphatott volna hazájától az oly sok megaláztatásért. A kormány expóval kapcsolatos döntése meggátolja a kitörési lehetõséget az egész magyarság, a magyar nemzet számára, amelynek lehetõségétõl megfosztani a magyar népet óriási felelõtlenség.
A vidéki önkormányzatok, a különbözõ szervezetek, gazdasági alakulatok, vállalkozók az expó elõkészítésébe már eddig is sokat fektettek. Nem engedhetjük meg, hogy egyszerre mindez semmivé váljék! A helyi önkormányzatok, vállalkozók pályázatokkal készültek, amelyek megyei koordinálását, elõkészítését a megyei közgyûlések felvállalták; elsõsorban azért, hogy a legmegfelelõbb módon lehessen a megye, a tájegység folklórját, mûvészetét, idegenforgalmi látványosságait, gazdaságát reprezentálni.
A kormány az egyoldalú bejelentés elõtt nem kérdezte meg sem a világkiállítással foglalkozó szervezetek képviselõit, sem pedig a helyi önkormányzatok véleményét. Megint a vidék szenvedte el a nagyobb kárt, mivel a fõváros az expó nélkül is több milliárdos beruházáshoz jut a már megkezdett és befejezésre ítéltetett létesítmények kapcsán.
Mi, kisgazdák nem értünk egyet azokkal az álláspontokkal, hogy az expó elmaradásával nem kerül hátrányosabb helyzetbe a vidék, mivel a kiállításból csak a fõváros profitált volna. Álláspontunk szerint az expó elmaradása tovább növeli a szakadékot a fõváros és a vidék között, ami nem engedhetõ meg. A magyar vidék történelmi esélyt kapott a falvak, kisvárosok, megyei központok, sõt egész régiók infrastruktúrájának, szolgáltatási színvonalának javítására, emelésére. A kormány döntésének eredményeképpen megszûnik a vidék esélye a gyorsabb fejlõdésre, felzárkózásra.
Egy környezetvédõ mondta: a népnek nemcsak rossz hangulatát állandóan tápláló, passzivitásra ösztönzõ megnyilvánulásokra van szüksége, hanem valamilyen pozitívumra, egy közös célra, optimizmusra is, amiért érdemes tenni, küzdeni, valamire, ami végre felráz minket, a magyar népet. A kormány váratlan bejelentése az expó lemondásáról mintegy bénító hatással semmibe veszi a szervezõk, a hazai és külföldi kis- és nagyvállalkozók, építészek, grafikusok, látványtervezõk, kereskedõk, idegenforgalmi szakemberek pénzben kifejezhetetlen alkotó gondolatát, optimizmusát, jövõbe vetett hitét. Mindenkinek ismerõs ez a kifejezés: a hatalom arroganciája. Vajon minek nevezhetjük a kormány magatartását, miután éppen csak az érdekeltekkel, a vállalkozókkal, az önkormányzatokkal, a politikai ellenzékkel nem tárgyalta meg elõzetesen döntését?
(12.10)
Az MSZP és az SZDSZ választási programja vállalkozásbarát politikát, a gazdaság fellendítését ígérte a választóknak. Az expó elmaradása lerombolja a magyar nép maradék életkedvét... (Zaj a bal oldalról.)..., lelkesedését, alkotókészségét. A magyar nemzet gazdasági és szellemi érdekei megkövetelik, hogy ezzel a világ által felkínált lehetõséggel éljünk a magyarság javára.
A magyar vidék szempontjából különösképpen elfogadhatatlan az expó elvetése, mert a vidéki Magyarországról érkezett pályázatok száma már az ezret is meghaladta. A pályázatok mögött közösségek, vállalkozók sokasága sorakozott fel.
A határainkon túl élõ magyarság szempontjából mit jelentene a világkiállítás? Igazolná a magyarság 1100 éves ittlétét a Kárpát-medencében; igazolná, hogy képesek voltunk államot, kultúrát alkotni és fennmaradni, annak ellenére, hogy népünk szenvedte a legtöbbet a Kárpát-medencében az elmúlt évszázadokban. Erre az optimizmusra azért volna szükség, mert a hazáján kívül élõ magyarság állandó kirekesztésnek, sértegetésnek van kitéve. Kolozsvár soviniszta polgármestere kijelentette, hogy a magyarságnak ezerévi ittlét sem volt elegendõ ahhoz, hogy civilizálódjék.
A világkiállítás lehetõség volna arra, hogy megmutassuk, mire képes a magyar nép: mintegy reményt, optimizmust adna a magyarságnak, jövõjét illetõen.
A világkiállítás az ország viszonylagos stabilitásának elismerése lett volna. Ha visszalépünk, kiderül, hogy Magyarország sem áll szilárdabb talajon, mint a környezõ balkáni országok. A "balkáni" jelzõ ugyanis a káoszt, a megbízhatatlanságot, az adott szó be nem tartását jelenti. Az anyaországtól elszakadt magyarság ellenségei örülnének visszalépésünknek, és mindent megtennének lejáratásunkra - hát kell ez nekünk?
Véleményünk szerint társadalmi szerzõdést kellene kötni a világkiállítás megrendezése érdekében: össznemzeti összefogással, a Széchenyi-gondolat alapján, amely úgy hangzott, hogy "Merjünk magyarnak lenni!"
Az elmondottak és a Széchenyi-gondolat alapján a kormány expóval kapcsolatos elõterjesztését a Független Kisgazdapárt frakciója elutasítja. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)